Lengyel Menyhért orosz barátjáról. Ossip Dymowról

1925 | Október

A Vígszinház legutóbbi bemutatójának, a Nyu-nak szerzőjét, Dumowot csak kevéssé ismeri a magyar közönség. Elmentünk Lengyel Menyhérthez, aki régi barátja Dymrownak és megkértük, mondjon el valamit a Nyu szerzőjéről.

Dymow-val már a háború előtt leveleztem – mondta Lengyel – Ő akkor a szentpétervári orosz császári szinház dramaturgja volt. Egyik darabomat, a Tajfunt adtak akkor Pétervárott és Dymow a darab egyes részeinek előadására vonatkozóan kért tőlem felvilágositást levélben. Attól az időtől fogva állandóan leveleztem vele.

A háború kitörése előtt Dymow elhagyta Pétervárt és Bernbe költözött. A német fővárosban akkor sok orosz író élt, valóságos irodalmi gócpontja lett Berlin az oroszoknak. A háború első évében azután Amerikába költöztek ezek az oroszok, közöttük Dymow is. Két év előtt, mikor Newyorkban jártam, találkoztam először vele személyesen.

Akkor a newyorki Zsidó Szinházban adták egy darabját, ott ismerkedtem vele össze előadás közben. Olyan volt, mint egy kishivatalnok, szürke, egyáltalában nem bohémes külsejű. Dymow darabjainak legtöbbje az orosz paraszt életét mutatja meg. Mikor ott jártam két darabját is adták. Az egyik, Az eladott vőlegény című, életkép az orosz falusi zsidók életéből.

Szegény leány szolgál jómódú zsidó házban, nem szolgáló, távoli rokon, de cselédsorban. Szerelmes a fiatal úrba, aki persze rá sem hederít, mert elkényeztetett egyetlen fiú, aki nyakkendője kötésével és hasonló fontos dolgokkal van mindig elfoglalva.

Bejár a konyhába a lányhoz egy koldusszegény fiú, aki halálosan szerelmes a lányba. A fiú, Joschke, jószivű, segíti a maga módján a szegényeket. Joschkenek van egy sorsjegye. – Mi tennél a pénzzel, ha nyernél? – kérdik tőle – Odaadnám Roselnek a szolgálónak. – feleli.

Joschke megnyeri a főnyereményt – negyvenezer rubelt. – A barátok örülnek. Joschke segiteni fog, nem kell többé dolgozniok. És már jön is a fiú, új ruhában, ajándékokkal a szolgáló, Rosele számára. És megkéri a lány kezét. A lány ingadozik, mert Joschke az egész pénzét neki adta, most már a fiatal úr is elvenné. Már esküvőre készülődnek, amikor a lány megmondja Joschkenak, hogy nem szereti. A fiú ottmarad kábultan, szomorúan a hideg decemberi alkonyatban, az üres konyhában. Most következik a darab legszebb, legköltőibb jelenete.

A fiú egymaga áll a konyha közepén. S jön az öreg vízhordó, a régi barát.
Joschke neked pénzed van, már te jó ruhába öltöztél, nézd, én milyen szegény, rongyos vagyok…- mondja – Mennyit kell nekem dolgoznom, öreg vagyok . adj nekem pénzt Joschke…
A s fiú, akinek nincs pénze, - odaadta az öregnek a jegygyűrűjét, és jönnek mind a szegények és Joschke ad, amíg adni tud, míg végül azok, akiknek már nem tud mit adni, a ruhát tépik le róla és a többiek, akiknek már annyi sem jutott, átkozódva távoznak, sőt az egyik rálő a fiúra.

Kevés megrázóbb drámát láttam a szinpadon, mint az eladott vőlegény.
Egy másik Dymow-darabot is láttam Newyorkban. Az már egészen más volt. Vígjáték. Bronxexpress volt a címe.
Ennek az a meséje, hogy egy zsidó a Bronxból (Nesyork felső negyede) a földalatti express-vasúton a város másik végéi utazik. Mielőtt beszáll a kupéba a család elhalmozza szemrehányásokkal hogy mért nem szerez pénzt….

Ettől a gondolattól gyötörten elalszik a kupéban s a darab azután fantasztikus álom, amit a kupé megelevenedett reklámrajzaival összekombinálva álmodik a zsidó, míg a város másik végére ér, sőt mély alvása közben vissza is tér a kocsi kiindulási pontjáig, ahol várja az álmában számos veszélyes kalandon átesett hőst a feleség, a lány, a vő, az öreg, apa a szegénység, de a szeretet is. Ezt a darabot angolra is lefordították és nagy sikere is volt mindenfelé Amerikában.

Érdekes, hogy a Dymow nem sokat törődik a darabjainak európai előadásával. Amikor kint jártam, volt egyik darabjának, németországi bemutatója. Dymov csak hetekkel utóbb értesült az eseményről. Sokat beszéltem vele Oroszorszgáról.

Azt mondta, hogy mindennap megrendítő leveleket kap hazulról. A legjobb írók, a legkitűnőbb művészek könyörögnek hozzá, hogy segítse át őket Amerikába. Dymow ha csak egy lehetőség kínálkozott, eleget is tett a kéréseknek és nagyon sok orosz intellektuel köszönheti neki, hogy ma Amerikában élhet.