Az Operaház a legjobb úton van a tökéletes szanálás felé
Soha olyan jó helyzetben nem voltak az állami színházak, mint most
Ha a pesti színházak - még el nem készített - mérlegeit összehasonlítanánk, a legnagyobb meglepetésre kiderülne, hogy az új színházi szezon teljesen felborította a papírformákat, mert jövedelmezőség szempontjából állami színházaink jóval a magánszínházak elé kerültek, holott eddig éppen fordítva volt.
Még nem is olyan régen mindenki, illetékes és nem illetékes természetesnek találta, hogy a Magyar Királyi Operaház a tékozló fiú hálátlan szerepét játszotta és majdnem méltó testvérkéjének bizonyult a tékozlásban a Nemzeti Színház, s így bizony Állam papa nem nagyon lelkesedett a két csemetéért.
Azután javult úgy ahogy a helyzet, a Nemzeti Színház kezdte megbecsülni magát, az Operaház viszont egyre telhetetlenebb lett és most már a király és az állam szubvencióján kívül a Nemzeti Színház nehezen szerzett jövedelmét is elfogyasztotta - nem akarjuk azt mondani, hogy eltékozolta - telhetetlen étvágyában. Viccek légiói kerültek forgalomba ebben az időben a rosszul prosperáló Operáról és a Nemzetiben gyakran mondogatták a színészek egymás közt: Hja, könnyű nekik, mi tartjuk el őket is.
Megtörtént, hogy az Opera a gázsikat sem tudta rendesen kifizetni a tagoknak. A főpénztárnok szorongva várta a gázsinapokat és nem győzte megnyugtatni a gázsijukért aggódó énekesnőket és énekeseket. Most minden másképp van az állami színházaknál. Akkor, amikor a magánszínházak többé-kevésbé óriási nehézségekkel küzdenek s egyik sikertelenség a másik után éri őket, az állami színházak aktívabbak, mint valaha.
Alkalmunk volt beszélni az Operaház - mindkét színház gazdasági ügyeit intéző - gazdasági főnökével, aki a következőket mondotta munkatársunknak: Valóban megfelelnek a valóságnak az állami színházak kedvező helyzetéről elterjedt hírek. Színházaink ma a békebeli helyárak negyvenöt százalékáért játszanak s mégis többet vesznek be aránylag, mint a régi békehelyárak mellett. Tudni kell azt is, hogy azelőtt két helyről kapott szubvenciót az Operaház, a királytól és az államtól, ma viszont csak az államtól kap szubvenciót, még pedig a megállapított szanálási keretek között.
Mindezekből csak azt akarom megállapítani, hogy a két állami színház, jóllehet mindenféleképpen nehezebb helyzetben van ma, mint azelőtt volt, a lehető legkedvezőbb körülmények között dolgozik. A gazdasági főnökkel való beszélgetésünk után bementünk az Opera főpénztárába, ahol a főpénztárnok újságolta örömmel, hogy soha ilyen jól nem ment, mindig van pénz, ha kell s ezt nem utolsó sorban az új rendnek tudja be, mert újabban erősen megszorították az előleg- és ácontó-kiutalást is, ami nagy megkönnyítést jelent, mert a pénztárnak módjában áll megfelelően elosztani a rendelkezésére álló összegeket.
Megnyugtató érzés most végigjárni az Operaház próbatermeit és hivatalos helyiségeit. Mindenütt lázas munka folyik, egyszerre négy-öt helyen is próbálnak, jókedvvel, ambicióval s a folyosókon újra viccek, adomák mesélése a legfőbb igyekezet, - de ezúttal nem az Operaház rovására. Az állami színházak s különösen az Operaház szanálásának első periódusa több, mint biztató. Nem csoda, ha a legnagyobb reménynyel tekintenek az új esztendő elé.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!