A keresztény ellenzék külön listával indul a választási küzdelembe

A fajvédők a kormánnyal történt megegyezésük alapján elhatározták, hogy az uj választásokon külön listát állitanak a fővárosban. Ugyanerre készül a keresztény ellenzék is, amelynek vezére, Friedrich István, a következőket mondotta munkatársunknak:
- Budapesten és környékén külön listával, a vidéken pedig tizenöt jelölttel vesszük föl a választási küzdelmet. Természetesen keresztény, nemzeti és ellenzéki alapon, ami azt jelenti, hogy legnagyobb sajnálatunkra, nem tudunk együtthaladni a gróf Zichy János elnöklete alatt álló keresztény gazdasági párttal, amely a mai kormányzatnak egyik legerősebb támasza.

- Értesültem arról, hogy külön listát készülnek állitani a fajvédők is. Lehetséges, hogy velük valami megállapodásra juthatnánk, ha az ellenzéki álláspont náluk teljesen tisztázódnék. A helyzet ugyanis ma az, hogy a keresztény ellenzéki választók előtt Gömbös ugy szerepel, mint Bethlen egyik legbizalmasabb exponense és fegyvertársa. Ha tehát sikerülne is kikapcsolnunk a budaörsi zavaró momentumokat, a legitimista választóknál még mindig le kellene küzdeni ezt a gyanut, amely Gömbös politikai müködését kiséri.

Türhetetlen helyzetet teremtenek a fascisták tüntetései - irja Sauerwein a "Matin"-ban
Páris, november 7.
Sauerwein, aki a legjobb személyes viszonyban van Mussolinivel, a Matin első oldalán azt irja, hogy ha franciaellenes tüntetések megismétlődnek, kockáztatják a két ország barátságos viszonyát. Nem fogjuk megtagadni hagyományos vendégbarátságunkat - igy folytatódik Sauerwein cikke - és ez nem is volna érdeke egyetlen politikai pártnak sem a külföldön. Ebben a zürzavaros korban minden villámgyorsan változik és az az orosz, aki nemrégen a forradalmárok kiutasitását kérte tőlünk, most boldog, hogy Párisban élhet. A francia közvélemény szilárdan állja ezt az elhatározását. A francia parlamentáris kormányzatnak és az olasz fascizmusnak - bármennyire is különbözzenek egymástól - közös vonása az önérzet és egész barátságosan megmondjuk, hogy ha a fascisták franciaellenes tüntetései tovább tartanak, türhetetlen helyzetet fognak teremteni.

A magyar kormány hivatalosan közölte a francia kormánnyal, hogy "nincs szó" a frankhamisitók amnesztiájáról
Páris, november 7.
A "Daily Telegraph" és a "Journal des Débats" nyomán az egész világsajtót bejárta a hir, hogy a magyar kormány amnesztiát szándékozik adni a frankhamisitás miatt elitélteknek. Sőt ilyen irányu diplomácia lépéseket is tett Párisban. A francia külügyminiszterium eddig ezeket a hireket sem meg nem cáfolta, sem meg nem erősitette és tartózkodott attól, hogy a maga álláspontját nyilvánosságra hozza ebben a kérdésben. Tudósitónk a Quai d'Orsay-hez közelálló helyről most azt az információt kapta, hogy a magyar kormány hivatalosan közölte a francia kormánnyal, hogy "nincs szó" a frankhamisitás miatt elitélt egyének megkegyelmezéséről.

A kormánypárti csizmák
Ma, ebben a dicső választási hadjáratban a szolgabirók, meg a jegyzők, meg a csendőrök rohannak elől a legelső vonalban a kormány offenzivájában az ország közvéleménye ellen. Persze nem hiányzik a pénz sem, az édes, csábos igéretek sem a hatalom kortesfegyverzetéből. Haj, régen, a jólnevelt alkotmányos időkben nem ment ilyen simán a kormánypárti többség összeszerzése a kerületekben. Nemcsak hogy a nyilt erőszakot nem lehetett ilyen vakmerően megreszkirozni, de a lélekvásárlást a vesztegetés és válogatott huncutságokkal kellett leplezni.

Most a héten elevenitette föl előttünk egy öreg negyvennyolcas politikus a kormánypárti csizmákról szóló, annak idején hirhedtté vált, tipikus vesztegetési históriát. Egyik erdélyi kerületben (ahonnét azóta már az oláh Kamarába kell a követet küldeni …) küldte rá a kormány a szilárd ellenzéki hitü székelyekre a környék egyik dusgazdag birtokosát. A kormánypárti jelölt, akit a választóknak se teste, se lelke nem kívánt, megkezdte a góbé-lelkek összevásárlását. A többi sunyi fogása közt azt is kitalálta, hogy egy-egy pár gyönyörü szép csizmát igértetett a választóknak, ha rászavaznak. Meg is hozatta, ki is oszttatta házról-házra azt az ezer jószagu ropogós friss csizmát, akiket Miskolcról a legelső csizmadiáktól rendelt. Igen ám, de a góbé fel fogja huzni a csizmát és elmegy benne majd - a negyvennyolcra szavazni!

Mit tettek hát a kormánypárti kortesek? Minden góbénak csak a fél csizmát adták ki egyelőre, egyiknek a jobblábra, másiknak a ballábra valót. A párját majd a választás után adják oda, ha már a góbé becsületesen leszavazott a kormány kiküldött hátramozditójára. Nagy volt a jelölt úr megrökönyödése, mikor a választáson a negyvennyolc győzött és - a faluknak a fele góbéja csakugyan azokban a recsegős, torkos szép miskolci csizmákban járult a sárga házba a szavallatra! Hát nem számoltak a kortesek a góbé ésszel: a góbék szépen összepászitották a csizmákat szomszédról-szomszédra, innen adták a jobbat, onnan a balt, megegyeztek szépen s legalább a választók felének megvolt a patent uj csizmája a következő öt parlamenti esztendőre. És - veszett fejszének a nyele - az elkeseredett kortesek a választás után potom piculákért elvesztegették azt az ezer meg maradt félcsizmát a csalfa választók tértől lefelé a góbénép közt abban a negyvennyolcas kerületben.