A vonaton megismerkedtem egy vadidegen emberrel. Ráterelődött a szó a nyomorult gazdasági viszonyokra.

- Megházasodtam - beszéli az idegen, - három szoba bútort vettem ugy-e, aztán a lelépés... a feleségemet is fel kellett öltöztetnem ugy-e...

Sejtelmem sem volt minderről és tőlem kérdi, hogy hány szoba bútort vett!

- Hol nyaraltatok az idén? - kérdem egy ismerősömtől.

- Olaszországban voltunk ugy-e - feleli megrökönyödésemre.

- Hogyan, hát már nem emlékszel, hol voltatok? - kérdem meglepetve.

Egy barátom ír a kávéházban.

- Levél? - fordulok oda hozzá.

- Nem. Cikk. Cikket írok ugy-e.

- Persze-persze - rebegem - az ember cikket ír a kávéházban... de hogy lehet az hogy - nem is tudod! No és miről írsz?

- Az állatkertről ugy-e - válaszolja.

- Hát nem tudod, hogy miről írsz?

- Dehogynem ugy-e...

- Napilapnak?

- Nem, ugy-e, hetilapnak küldöm be.

- Te tudod hova szántad a cikkedet! - fejezem be a társalgást, amelyben én akartam kérdezni és a barátom vallatott ki engem.

Halász Gyula