Miss Charleston
Egy-két évtizeddel ezelőtt voltak divatban a francia folyóiratoknál az ilyesfajta körkérdések. „Ha valami felsőbb hatalom elpusztitásra itélné a jelenkor összes könyveit (vagy másik körkérdésnél: szinmüveit, szobrait, festményeit), melyik volna az a két könyv (vagy: szinmü, szobor, festmény), amelyet ön kiválasztana arra, hogy megmaradjon az utókor számára?”
Ha ezeknek a körkérdéseknek a mintájára megkérdeznék tőlem: melyik az a két film, amelyet kiválasztanék arra, hogy az utókor számára korunkról hü és jellemző képet adjon, a „Mai leányok” és a „Miss Charleston” cimű filmeket választanám. Ez a két film az, amely – ha irodalmi és müvészi értékben akad is jónéhány versenytársa – jellemző erejével legteljesebben és legkifejezőbben adja a Ma hangulatát, érzésvilágát, hibáit, büneit és – mentségeit.
A „Mai leányok” cimü filmet az elmult évi műsorában mutatta be az Ufa és ugyanitt kerül most szinre a „Miss Charleston”. És érdekes véletlen, hogy mindkét darab női főszerepet Madge Bellamy játszotta.
Vagy talán nem is véletlen. Ha meg akarják személyesiteni a Ma ideges, kedves, szeszélyes, könnyücsókos, mégis melegszivü, szeretnivaló leányának tipusát, aligha találnánk alkalmasabb modellt, mint Madge Bellamy. Egyetlen versenytársa ebben a tekintetben talán Mae Murray lehetne, de Mae Murray – amint azt legutóbb egy londoni riporternek bevallotta – negyvenhároméves. Viszont: Madge Bellamy huszéves. Ez a kis különbség az egyébként körülbelül egyenlő esélyeket elvitathatatlnaul a Miss Bellamy javára dönti el. És van a hullámhaju, karcsu Madge Bellamynak még egy kiemelkedő jó tulajdonsága, amely ebben az esetben szintén döntő sullyal esik latba: a lehető legpompásabban, legtökéletesebben táncolja a charlestont.
A charleston: szimbólum ebben a filmben, aminthogy szimbólum már az életükben is.
Jelképe az ideges, fölfokozott, süritett uj életnek, amely bizonyára nem mondható példaszerünek, amelyet elődeink elámulva és – valljuk be, nem is indokolatlan -, megbotránkozással szemléltek volna, amelytől olykor-olykor magunk is megborzadunk kissé – és amelyet, isten tudja, mégis csak jó élni. „Miss Charleston” a cime ennek az uj Ufa-attrakciónak, de ez a cím, természetesen, nemcsak a leányt jelenti, aki charlestont táncol, de jelenti: a leányt, aki cigarettázik, - a leányt, aki nem csinál problémát egy-egy csókból -, a leányt, aki egyenjogunak érzi magát a férfival mindenben, főképen pedig a szerelemben, - a leányt, aki önállóan intézi élete sorsát. Miss Charleston = Miss 1926.
A történet pedig, amelyet a szimbólummá nőtt női alak köré épitettek a szerzők, mindentől függetlenül olyan érdekes és fordulatos mint a legkitünöbb detektivfilm. Aminthogy egy jelentékeny része kifejezetten detektiv film is: van benne szerelmi dráma, öngyilkosság, ártatlanul gyilkossággal vádolt férfi – és miden bonyodalomnak, félreértésnek, küzdelemnek középpontjában a nő, akiért küzdünk, ölünk, élünk és meghalunk: a nő – Miss Charleston.
És az ötletes, ügyes, mindenképpen kielégitő megoldás után is fölmerül a kérdés: hát érdemes? Minden férfi, aki végignézte ezt a filmet, ezt fogja kérdezni önmagától: „Érdemes? A nőért, akinek ennyi a hibája, büne? Lehet szeretni ezt a nőt?” És a film fölfogása, megoldása megadja a feleletet: lehet. Mert – a régi, madáchi elv – ami erénye van a mai nőnek, az a sajátja, de a hibái – a koré, amely szülte őt.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!