Harminc százalékkal többet keresett az ipar az elmult évben
Minden hét adatok, számok, tények és megállapitások tömegét veti a fölszinre, még a multhoz képest oly aggasztóan sekély és üres magyar közéletben is. Az elmult hét három ilyen jelentős adatot vetett föl:
Az első, hogy a magyar gyáripar haszonkoefficiense 30%-kal emelkedett, a munkabérek és fizetések csupán 6 1/2 %-kal.
A második: Még mindig van munkás Magyarországon, aki 12-36 órát kénytelen dolgozni egyfolytában.
S a harmadik: A magyar sertés, szalonna- és zsirexport 50-100 %-kal csökkent a multévihez képest.
Három számban ijesztően pontos és hü tükre e csonka ország gazdasági élete minden fájdalmas és torz vonásának.
Nem akarunk vitába szállani azokkal, akik tüzön-vizen és ha kell, gazdasági hullák hegyén át is uj s erős ipart akarnak teremteni ez országban, amelynek se fája, se jó szene, se vasa, se egyéb fontos ipari nyersanyaga nincsen és olyan vámpolitikával akarják ezt megteremteni, amely mindenkitől áldozatokat kiván meg szerte ez országban, csak éppen attól a tőkétől nem, amely ez ipart fölépiti és azon igen nagy és erős ütemben növekedő vagyonokat keres.
De elképzelhető-e ipari országban, Amerikát kivéve, olyan helyzet, hogy a gyáripar, amely magas vámok védelme alatt nőtt nagyra, egy fillérel se járuljon hozzá az ipari munkásság munkanélküliségelleni biztositásához, amikor pedig ez az ipari munkásság majdnem 100%-ban vérbeli és törzsökös magyar emberekből áll?
De a tulhajtott ipari védelemnek ez csupán egyik kinövése. A másik az, hogy feudális, földesuri jellegü ipart teremt, amelynek tulságosan nagy a gazdasági és politikai befolyása s nemcsak a munkásság, hanem a fogyasztók érdekein is tulteszi magát.
A magyar gyáripar árpolitikája, amely az elmult évben 30%-kal növelte meg az elért hasznot, amikor a termelt áruk mennyisége csak 10%-kal gyarapodott, ma már teljesen független a fogyasztóközönség érdekeitől, sőt vásárlóképességétől is.
A modern iparnak az egész nyugaton négyes jelszava van:
Minél több árut, minél magasabb munkabérek mellett, minél olcsóbb árban s minél jobb minőségben produkálni.
Ez a politika, amely jellemző majdnem minden kartelbe szervezett ágára a magyar iparnak, annak az iparnak a politikája, amelyből 100 évvel ezelőtt a tudományos szocializmus, a marxizmus a maga tételeit levezette. S igy a magyar állam, amely egyik kezével keményen letöri a radikalizmus minden megmozdulását, a másik, a vámpolitikus kezével olyan gazdasági helyzetet teremt, amely minden szélső törekvésnek a melegágya.
Itt rejlik a nagyobb veszedelem, nem a külkereskedelmi mérleg átmeneti romlásában!
Mert ezt a mérleget a kivitel fokozásával idővel meg lehet javitani, de egy elszegényedett és leromlott társadalom fogyasztóképességét, amely végeredményében minden termelés forrása, már sokkal nehezebb fölemelni. S amig igy egyik oldalon uj iparágak, uj gyárvállalatok egész sorát akarjuk szinte a földből elővarázsolni, addig régi és törzsökös iparágaink elsorvadnak és elhullanak, sőt mezőgazdasági kivitelünk is kénytelen meghátrálni a modern methódusokkal dolgozó Amerika előtt.
Az amerikai zsir már itt kopog a magyar piac kapuin, már elhóditotta előlünk silányabb árujával a német és az osztrák piacot s ma, karácsony előtt, ott tartunk, hogy augusztus óta egyetlen vagon vágott sertést nem vittünk ki, szalonnaexportunk 50, zsirexportunk pedig 70%-kal csökkent.
Mennyiben függ össze ez a megdöbbentő jelenség az ipari védelemmel, nehéz volna alapos vizsgálat nélkül kibogozni: annyi bizonyos, hogy az amerikai mezőgazdasági termelést exportképessé az ipari vámvédelem ellenére is csak az ipari termékek olcsósága teszi. Sajnos, arra nagyon kevés a remény, hogy a magyar ipar egyhamar amerikai termelési és árpolitikára térjen át!
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!