Dtum
Login with Facebookk
1927 | Szeptember

Eltüntetik a tüneteket, de a bajt orvosolatlanul hagyják

Magyarország a közéleti és gazdasági kuriózumok hazája volt régtől fogva s azért nem is lehet csodálkozni azon, hogy az első nagyobb sztrájkhullám, amely a háboru befejezte óta a magyar iparon átcsapott – furcsán forditott folyamatként nemcsak a sztrájkoló munkásságnak hozott kisebb-nagyobb béremelést, hanem a reménység első fölcsillanását jelenti nagy polgári tömegeknek is.

A fölszabaduló polgárság volt az európai fejlődés egész során a munkásság szabad szervezkedésének és gazdasági fölemelkedésének uttörője, a konzervativ, polgári Magyarországon ez a folyamat, ugy látszik, megfordult, a munkások bérharcának köszönheti a polgárság, hogy a polgári érdekek istápolására és harcos védelmezésére alakult konzervativ rezsim végre komoly bepillantást nyert a dolgozó és munkájából élő kispolgári tömeg mindennapos küzdelmeibe, gondjaiba, vergődéseibe és küszködéseibe. 

Amit peticiók és határozatok, föliratok és kérvények, gyülések, beszédek és ujságcikkek tömege nem tudott elérni, a magyar kormányt attól a kietlen szándékától eltériteni, hogy november elsején a lakásforgalom fölszabaditásával a legnagyobb bizonytalanságba és exisztenciális katasztrófákba döntse derék, jóakaratu, konzervativ meggyőződésü és minden forradalmi hajlandóságtól irtózó családapák százezreit, azt elértük a sztrájk révén. 

Nyomasztó lidérc tünt el e város egéről és nyugodtabban lélekzik Budapest lakosságának kétharmada, miután e miniszteri kijelentés a kötött forgalom föntartásáról elhangzott! 

De vajjon elég-e ez az első lépés? Megelégedhetik-e Magyarország polgársága a puszta véletlennek ezzel az ajándékával, az alvó közéleti lelkiismeretnek e fölébredésével? Soha ilyen élesen az események rá nem világitottak arra a tarthatatlan helyzetre, hogy a véletlentől és egy, egyetlenegy ember akaratától és elhatározásától függ száz- meg százezer ember sorsa és életének egész rendje.

S ezért, akármilyen megnyugtatón hangzottak is a népjóléti miniszter kijelentései, ma, miután a nagy fémipari sztrájk lezajlott, a gyanu minden árnyéka nélkül kijelenthetjük: ez igy nem mehet tovább. Politikai pártállásra való tekintet nélkül kell, hogy mindenki érezze azt, hogy ezt a kapkodó és a véletlentől függő politikát soká folytatni már nem lehet! 

Nem lehet ugy kormányozni, amint a rossz orvos gyógyit: eltüntetni a tüneteket, de a bajt magát orvosolatlanul hagyni! 

Három nagy problémája van ma a magyar polgárságnak és általában a magyar társadalom egész nagy kereső rétegének: a lakás, a táplálkozás és általában a bérek és fizetések kérdése. Nem hivatása sem a kormánynak, sem a helyi hatóságoknak, hogy lakással és élelemmel ellássa a lakosságot, sem hogy a bérek és fizetések kialakulásába hatalmi eszközökkel belenyuljon.

De nemcsak hivatása, hanem kötelessége, hogy ha a megélhetés e három döntő tényezője körül abnormis viszonyok vannak, a normális helyzetet helyreállitani segitsen. Vajjon azzal, hogy bizonytalan időre föntartja a kötött lakásforgalmat, normális lakásviszonyokat teremt a miniszter? 

Nem – lakásokat kell teremtenie! Vagy tengeri fogásbehozatallal, vagy fantasztikus szövetkezeti alakulattal olcsóbbá lesz-e a pesti ember megélhetése? Nem, csak a forgalom, az élelmiszerfölhozatal megsokszorozásával. 

Rendszer, rendszer, csak uj, okos, friss rendszer segit e bajokon!

A lakáshiányon csak uj rendszer segit, az a rendszer, amely nyugaton mindenütt bevált, a konjunkturális ingatlannyereségek megadóztatása, a kartelárak letörése, az épitési hitelek megkönnyitése. Nincs igazságosabb adó, mint a spekulativ nyereség megadóztatása és ezt a nyereséget sehol sem lehet könnyebben és pontosabban utolérni, mint a telekkönyvben. 

A pesti háziurak konjunkturális nyereségének igen enyhe megadóztatásából nemcsak egy Bethlen-udvart, hanem egy egész városnegyedet lehetne fölépiteni. 

A budapesti élelmiszerpiac okos, friss, ötletes átszervezésével, a csarnoki dzsungel erélyes kitakaritásával Budapestet a világ legolcsóbb városává lehetne varázsolni. És egy tudományosan megszervezett, a nagytőke minden befolyásától ment és független egyeztető hivatal fölállitásával a jövő sztrájkok árnyékát is el lehetne háritani. 

Mindez azonban csupa hiu ábránd!
Rab Ráby csak egyszer élt és akkor is hiába indult harcba a titokzatos erők ellen. De talán mégis történik csoda és a népjóléti miniszter, aki egyedül és saját elszánásából könnyitett a pesti polgár gondjain, megteszi a második lépést is azon az uton, amelyen már az első lépéssel is annyi szimpátiát szerzett.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98