Dtum
Login with Facebookk
1927 | Szeptember

Rippl- Rónai József és nehány fiatal művész

Az Ernst-múzeum fakó karmazsin-brokátos kis termében Rippl-Rónai József művei függnek. A mester nincsen közelükben, mint ahogyan szokta. A mester távol van tőlük, lenn Somogyban, és elmúlt betegségét piheni ki. Maga helyett elküldte két önarcképét, újabb művei között bizonyára a legújabbakat. Régebben, dúshajú és dacos arcú korában, ritkábban festette meg magát Rippl-Rónai, talán összevissza sem annyiszor, mint az utóbbi években. Talán színesebb és festőibb modelnek látja magát emígy, megderesedett fővel, meglágyult arcformákkal, piros, vagy fekete művészsapkát viselő fejével.

 

Ez a színeken derülő festő, aki egész lelkével-a színek világában él és egész életét, benne minden percét a világ színességének föltakarására szentelte, ez a színek közt lepke módjára játszva cikázó művész, lelkének eredendő derűjét sohasem is tudta az arcára kivetíteni. Jól emlékszünk, s amíg az emlékezésünk meg nem merevedik, mindig jól is fogunk emlékezni lassú és súlyos mozgású alakjára és mozdulatlan arcára, amelyen ritka vendég a nevetés.

 

Mogorva kifejezésű volt ez az érdekes arc fiatalabb korában. Azóta megenyhült a kifejezése: érzelmesebb lett és szenvedőbb. Ekkor kezdte érdekelni önmagát, önmagában nem az embert, ki talán hiúbb önelégültséggel nézhetett a tükörben előbbi fejére, hanem a művészt, kinek számára csupán az létezik, ami festői, ami foltban terül szét és színt játszik.

Azóta festi szeretettel önmagát. Vagy nyolc esztendő óta el nem múlt év úgy, hogy egyszer, vagy többször is meg ne festette volna magát. Sohasem úgy, hogy megismételje a már kész képet. Rippl-Rónai képtelen az ismétlésre. Azok közé tartozik, kiknek számára a másolás a lehetetlenséggel határos feladat. Mindenki másénál érzékenyebb szeme ugyanannak a motívumnak a pillanat hatása szerint váltakozó olyan sokféleségét látja meg, hogy ugyanaz a motívum még ugyanabban a beállításban is más-más lesz ecsetje alatt.

 

Két új önarcképén az 1927-es évszám a friss eredetet jelzi. Mindenik más-más Rippl-Rónai: a művész életérzésének más-más pillanata. Borongó arc a piros művészsapka alatt, meglágyult, elpetyhüdött formák, melyeket kéjes érzéssel ömleszt szét foltokká a színes kréta. S tragikus kifejezésű arc a fekete sapka alatt.

 

Ez a kép nyilván a művész betegsége után készült: még rajta a visszapillantó ember megdöbbenése és az elmúlt küzdelem fáradtsága. A szemek beesettek, az egykor kihívóan sötét haj, a harcias bajusz fehér lett és bányatag. S mintha az elérzékenyülés reszketeggé tette volna a kezet, mely a krétával olyan játékosan tud emberi arabeszkeket papirosra futtatni és illanó pillanatokat, szépséget illatozó pillanatokat örökre megállítani. Szép és megható kép: az emlékezetbe belenyomódó. Emlékezni fogunk reá, amíg az emlékezés meg nem merevedik bennünk.

Rippl-Rónai Józsefé, az ő kicsiny gyüjteményéé ezen a kiállításon a díszhely. Körötte egy csoport fiatalabb művész igyekszik figyelmet kelteni. A legérdekesebb jelenség közöttük ezuttal Lehel Mária. Nem most mutatja meg először, hogy mit tud: már a háború előtt föltünt a hajdani Művészház kiállításain. Akkoriban a magukat újnak hirdető irányokra próbálta rábízni magát.

 

A valóság eltorzítása és a geometriai stílus erőszakolása mögött is megérzett friss, szinte robusztus tehetsége. A forradalmak óta egyre ritkábban mutatkozott a nyilvánosság előtt, s néhány év óta teljesen eltünt előle. Azt a két évet Párizsban töltötte, abban a háborúutáni Párizsban, mely beléje vetődött művészeink tehetségében akkora kárt tett: megzavarta, céljaik tekintetében elbizonytalanította őket - tehetségükre szinte visszafejlesztően hatott. Lehel Máriára ellenkező hatással volt.

 

Párizsban megszabadult modorosságától és lemondott arról, hogy erőszakot tegyen a természeten. Ellenkezőleg, a természetet választotta sugallójának. Amit most hazahozott Párizsból, az nem "új" a szónak olyan értelme szerint, hogy új korstílust képviselne; de igenis új olyan értelemben, hogy kivirult benne egy egyéniség. S a művészet világában ez az egyetlen lehetséges új, mert utánozhatatlan, mert másoktól elsajátíthatatlan és soha többé meg nem ismétlődő.

 

A sokszor elbúcsúztatott impresszionizmusnak gyermeke ez a művészet, mégis friss, eleven, újszerű a hatása. Eggyel több bizonyság arra, mennyire jogtalan és igazságtalan az az elmélettől sugallott emberi törekvés, mely posztulátumként követeli a korstílust, s az egyéniség sajátosságait csak azon belül hajlandó megbecsülni.

Lehel Mária paszteljeinek minden impresszionista voltuk mellett is mozdulatkompoziciójuk finomsága az értékes tulajdonsága. Fiatal női alakok a képek szereplői, felöltöztetett és ruhátlan modelok. Álló, vagy ülő félalakjukat nagy kifejező tehetséggel komponálta a kép szűk terébe a művésznő. Semmit sem bízott az arcra: mindent a mozdulattal mond el.

 

Milyen finom a "Várakozásť"női félaktjának mozdulatkompoziciója: a két tenyérbe fogott áll, az összecsukott hegyes két kar. Alakjait Lehel Mária csaknem ideális szerkesztő művészettel hajlítja, zsugorítja a kép igényei szerint: erőltetés mégsem érzik rajtuk. Így komponálni csak az tud, akinek keze biztosan rajzol. S Lehel Máriának éppen ez a képessége fejlődött nagyot Páris óta.

 

Nagy könnyedséggel rajzolja alakjait, szinte egy húzásra sikerül neki minden. Rajzbeli érettségét még nem érte utól színérzéke. A szín ma még inkább csak ízesítője fekete rajzának. A pasztel azonban inkább a finom árnyalatok eszköze. Lehel Mária sokszor úgy bánik vele, mint a meszelővel. Színei általában rákent színek, nem a motívum színes mivoltából fejlettek, mint például Rippl-Rónai paszteljein.

A többi kiállító közül két nagytehetségű fiatal grafikusunk, Simkovics Jenő és Istokovits Kálmán a festés birodalmába rándul át ezúttal. Istokovitsnak ilyen kísérleteit már ismerjük régebbről. Ez a mostani gyüjteménye nem ér föl régebben festett képeihez. A fiatal művész könnyelműen bánik jóhírével, mikor ennyire hevenyészett, figurális részében félrerajzolt, színességében hamis hangzatú munkákkal áll a nyilvánosság elé. Simkovics esete más.

 

Ez a művész mindig komoly és nagy lelkiismeretességű. De többet kell tennie színérzékének fölébresztése érdekében. Színekért sűrűbben kell a természethez fordulnia és megtanulnia tőle a színegyeztetés művészetét. Komponáló tehetsége és nagyratörő ambiciója, ha megfelelő színérzékenység segíti, a festésben is értékes eredményekre képesítené.

Orbán Dezső a "Nyolcak" egykori híres együttesének volt tagja. Már rég elszármazott hajdani társaitól és messze eltávolódott akkori ideáljaitól. Visszatért a természethez, amelyből színességét merítette. Művészetében nem látunk fejlődést, de bár színei nagyon elkomorodtak, képeinek legjobbjai mégis vonzó és értékes alkotások:

Lahner Emilnek eddig csak egy-egy munkáját láttuk különböző kiállításokon. Az idegen környezetben jobban hatottak színezett rajzai és többet igértek, mint amennyit mostani gyűjteménye igazol. De fiatal művészről van szó, akire még fejlődés és alakulás vár. Igazságosan megítélni majd csak akkor lehet, ha üt az órája.

 

Elek Artúr

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A gépgyártás óriásai A gépgyártás óriásai
Békeidőben a többtermelés azt jelentette, hogy minden ország...
Az uj Bethlen-kormány letette az esküt Az uj Bethlen-kormány letette az esküt
Az uj Bethlen-kormány tagjai vasárnap délelőtt 11 órakor tették le a...
Reinitz Béla Reinitz Béla
Ady muzsikusa - így neveztet Reinitz Bélát, mert az ő dallamai...
Csík 59.8 mp-et úszott a főiskolások 100 m-es bajnokságában Csík 59.8 mp-et úszott a főiskolások 100 m-es bajnokságában
A főiskolai bajnokságok során Csík BEAC megismételte a szombati...
Szolnoki vasúti felüljáró Szolnoki vasúti felüljáró
Horthy Miklós, Magyarország kormányzója jelenlétében avatták fel az...
Gerevich Aladár (MAC) nyerte a Hősök kardversenyét Gerevich Aladár (MAC) nyerte a Hősök kardversenyét
A műegyetem aulájában rendezte előkelő és szépszámú közönség előtt a...
Modern koldusok Modern koldusok
Minden világvárosnak megvan a maga koldusspecialitása. A ragyogó...
A Somme-i harcok: erők és veszteségek A Somme-i harcok: erők és veszteségek
A Somme-i csata egyhetes tüzérségi tűzzel kezdődött. Ezután indult...
Budapest 15 km-es futóbajnoka: Király Pál Budapest 15 km-es futóbajnoka: Király Pál
Meleg verőfényes őszi nap tűzött alá vasárnap délben a szénatéri...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98