Nyolc emberi érzéket fedezlek fel eddig. Hiába tanultuk meg az iskolában olyan jól, hogy öt érzékünk van, tévedés volt az elemi iskolai könyveknek ez a tanítása. Ma már keveset tud, aki azt mondja, hogy öt érzékünkkel: a szemmel, orral, füllel, nyelvvel és tapintó szervvel mindent megtudunk a külső világról, mert ebben a munkában résztvesz hatodik, hetedik és nyolcadik érzékünk is. Hiszen ami azt illeti, a hatodik érzékről eddig is éppen elég szó esett.

Csakhogy ezalatt valami csodás, természetfölötti lelki tehetséget értett mindenki, ami csak egyik-másik szerencsés embertársunknak adatott meg, hogy segítségével megérezze a távolban történő dolgokat, vagy úgy olvasson más gondolataiban, mint az írástudó a nyitott könyvben.

Nem ilyen különös az ember hatodik érzéke, noha azért nem kevésbé csodálatos, mintha a rejtelmes távolbaérzés szerve volna. Az ismeretlen hatodik érzéket a fülben fedezték fel boncoló orvotok. Észrevették, hogy fülünkben a hallóidegeknek csak felé szolgál a hangok felfogására. Másik fele nem a fülcsigában végződik, hanem az úgynevezett „ívjáratok”-ban, amiről sokáig egyebet sem tudtak az orvosok, csupán annyit, hogy nem tartozik a hallás szervéhez.

Mi lehet a célja ennek a titokzatos szervnek? Mire szolgál testünkben? Sokáig folyt efölött a vita, míg évtizedeken át tartó munka után kiderült, hogy a talányos szerv külön érzék: a hatodik érzék. Legfurcsább a dologban, hogy ennek az újonnan felfedezett érzékszervnek céljáról nem működése világosította fel a tudósokat, hanem amikor megszűnt működni.

Ha ez az érzékszerv elpusztult, hiába látott, hallott, ízlelt, tapintott kitűnően az illető, teste egyensúlyát nem bírta fenntartani, járni sem tudott nélküle s a szó valódi értelmében elvesztette fejét. Mert ez a hatodik érzék a testnek, elsősorban pedig a fejnek helyzetéről tudósította az embert. El is nevezték „helyzetérzék”-nek ezt a fontos szervet.

Hogy hatodik érzékünk máig ismeretlen maradt, ennek oka a fül szerveivel való társulása. Hasonló az eset a hetedik érzékkel, a „hőérzék”-kel is, amelyik a tapintóérzékkel együtt a bőr közös szerve. Mert a közösen elhelyezett tapintó- és hőérzék két külön szerve az embernek, Leginkább abból tűnik ez ki, hogy amíg a tapintási érzéket csak valami tárgynak a bőrrel való közvetlen érintkezése váltja ki, a hőérzet keletkezéséhez nincs szükség közvetlen érintkezésre. Hiszen bőrünkkel a sugárzó meleget - a kályha, vagy nap forróságát - távolról is megérezzük.

Íme, kiderült már eddig is, hogy legalább hét érzékre van szüksége az embernek, a külső világ megismeréséhez. De ezzel még nem értünk el a számsor végére. Hiszen vannak olyan érzékeink, amelyek belső szervezetünk állapotáról és működéséről tudósítanak bennünket. Közülük főként az „izom-érzék”-nek nagy a jelentősége, mert állandóan ellenőrzi izmaink működését és a helyérzékkel együtt ennek a szervünknek köszönhetjük, hogy olyan biztonsággal mozoghatunk a világban.

Valóban egész csodálatos világ az ember szervezete, amelyiknek még számtalan fel nem fedezett rejtélye van. A „teremtés koronája” örömest dicsekszik azzal, hogy nemcsak a föld, hanem már a csillagvilág minden rejtélyét felfedezi bámulatos műszereivel. Pedig milyen távol állunk még attól, amivel dicsekszünk. Hiszen nemhogy a mindenséget ismernők, de még önnön testünk titkaiba sem sikerült behatolnunk.