Vasárnap volt a szociáldemokrata párt kongresszusának harmadik és utolsó napja, amelynek tárgysorozatán a napirendi pontokon fölül az uj pártvezetőség megválasztása és szerepelt. Reggel 9 órakor kezdődött a pártgyülés. Az első szónok Propper Sándor volt, aki az előző napon a kül- és belpolitikai helyzetről adott elő, most pedig az előadását követő hozzászólásokra reflektált.

Válaszolt Büchler József hozzászólására, amely az Oroszországgal való összeköttetésünk megteremtésének szükségességét hangsulyozta. A kontinens valamennyi állama - mondotta -, a legutóbbi időkben bekövetkezett szakitásig Anglia is, összeköttetésben állott Oroszországgal, sőt Anglia most, a szakitás után, ismét keresi az Oroszországgal való kapcsolatot. Az előadói jelentésben különben benne van, hogy "minden állammal szükségesnek tartjuk az összeköttetés megteremtését". Hozzájárul ahhoz, hogy ezt a szöveget igy egészitsék ki:  "beleértve Oroszországot is".

Ezután került szavazásra Garami Ernőnek és társainak a passzivitásra irányuló inditványa. A nagygyülés kimondotta, hogy a passzivitás gondolatát a mai helyzetben nem tartja aktuálisnak. Érdeklődés kisérte az ellenzéki Kis Jenőnek és társainak inditványát, amely a szociáldemokrácia legközelebbi céljául a demokratikus köztársaság megteremtését tüzi ki és javasolja, hogy a pártgyülés vesse el a polgári pártokkal való együttmüködést. Ezt az inditványt a kongresszus nagy szótöbbséggel elvetette.

A polgári pártokkal való együttmüködésről Peyer megállapitja, hogy ezt a kérdést kongresszusi határozatban elintézni nem lehet, hanem a pártvezetőségnek a célszerüség szempontjából az adott viszonyok szerint kell esetről-esetre határoznia. A nagygyülés Peyernek ezt az álláspontját elfogadja és igy továbbra is módja lesz a pártvezetőségnek a polgári pártokkal való esetleges együttmüködésre. A szociálpolitikai javaslat tárgyalása következik napirenden. Györki Imre előadó beszélt.

- A lakáskérdésben a kormány egyoldaluan foglalt állást a lakbérek állandó emelkedése mellett. Az 1907. évi munkásbiztositási törvény módositása az eddig szerzett jogainknak az elrablását és a munkásbiztositó önkormányzatának teljes fölrugását jelenti. Emlékezetes, hogy Vass miniszter egyik programbeszédében azt mondotta, hogy szociálpolitikai alkotásokkal elhóditja a munkásságot a szociáldemokrata párttól. Láthatjuk az eredményt. A szociáldemokrata párttól nem hóditotta el a munkásságot szociálpolitikai alkotásokkal, ellenben elhóditotta a munkásságtól azt az önkormányzattal létesitett intézményt, a munkásbiztositót, amelyet a munkások tettek naggyá és amelyet most klerikális fészekké süllyesztett a népjóléti miniszter.

- A Vass-féle törvény teljesen megszüntette az önkormányzatot. A munkásságnak nincs beleszólása a saját intézményébe. Ennek szomoru következményeit láttuk a mostani tisztviselői és orvosi kinevezéseknél. Szerephez juttatták azokat, akik eddig mindig mint a munkásság ellenségei szerepeltek és nem engedtek oda olyanokat, akiknek szociálpolitikai érzékük és képzettségük van. (Gyunyos fölkiáltások: "A kurzus uj honfoglalása!") A kinevezésekből látható, hogy politikai szolgálatokat jutalmazott. Nagyszámban szerepelnek a kinevezettek között kimustrált politikusok. Az egész katolikus népszövetség vezérkarát bedugták oda. Pedig a miniszter azt igérte, hogy politikamentes intézményt létesit. (Fölkiáltások: "Téved a miniszter, ha azt hiszi, hogy ilyen uton az egész országot klerikalizálni fogja." "A szervezett munkásság visszaköveteli magának a munkásbiztositót.")

- Jogunk van ahhoz, hogy mi irányitsunk ebben az intézményben, amelyet a munkásság fillérein tartanak fönn. Lankadatlan erővel küzdünk azért, hogy a munkásbiztositó a munkásoké legyen, teljes autonómiával. Ezt a követelést állandóan napirenden tartjuk és a munkásbiztositót, amit erőszakkal konfiskáltak el, ha máskép nem lehet, hát erőszakkal szerezzük vissza.

Rudas Béla az alkoholizmus problémájához szól hozzá. Az Alföldön - mondja - azért van alkoholizmus, mert nincs ivóviz.

Erdősi Antal, a Ptoe cimnöke rámutat arra, hgoy a szellemi proletariátus sokkal védtelenebbül van kiszolgáltatva a munkáltatóknak, mint az ipari proletariátus. A bankok a leépitések során 9000 tisztviselőt tettek kenyér nélkül az utcára.

A vitát félbeszakitják, mert Peyer Károly deklarációt kiván tenni. Több prágai lap ugyanis a pénteki ülésen mondott beszédének egy pontjáért Peyert élesen megtámadta, a deklaráció ezekre a támadásokra vonatkozik. - A pénteki ülésen elnöki megnyitómban - olvassa föl Peyer - beszéltem azokról az igazságtalanságokról, amelyeket a magyar nemzettel szemben elkövettek és közben ezeket mondottam: "A magyar nemzettel nagy jogtalanság történt, mert az erőszak hatalmával állapitották meg az ország határát és sokszázezer magasabb kulturáju embert helyeztek helyenként alacsonyabb kulturájuak uralma alá." A prágai nacionalista lapok ezért a mondatért támadást intéznek ellenem és Zimák elvtárs, cseh küldött ellen, aki ezt "megtorlás nélkül hagyta". Kijelentem, hogy ez a megállapitás nem vonatkozott a velünk egy szinvonalon álló népekre, hanem a román fascizmustól tudatosan kulturálanságban tartott tömegekre, amelyeknek fejlődését az uralkodó reakció teszi lehetetlenné, amelynek elmaradottságáért tehát elnyomó uralkodóosztályaiknak, a bojárságnak és lakájaiknak hitvány rendszere felelős.

A pártvezetőség megválasztása következett ezután. Kétszázhárom érvényes szavazatot adtak le a jelenlevő küldöttek. A szavazatok alapján a pártvezetőség tagjai lettek: Szeder Ferenc, Szakasits Árpád, Proper Sándor, Kéthly Anna, Kabók Lajos, Farkas István, Peyer Károly, Gyürey Rudolf, Horovitz Gábor, Deutsch Jenő és Mónus Illés. Valamennyiöket a hivatalos lista jelölte. Mónus Illés kivételével, aki az ellenzékiek szavazatával jutott be a pártvezetőségbe. Az ellenőrzőbizottság tagjai lettek: Kertész Miklós, Hubay János, Bárdos Ferenc, Riesz József, Csapó Sámuel. A pártválasztmány végrehajtóbizottságának tagjai lettek: Deák Lajos, Molnár Dénes, Sávolt János, Lájer Dezső és Beke Miklós. A választások után a napirend utolsó pontja következett: a pártvezetőség javaslata, hogy a pártgyülés küldjön ki egy héttagu állandó bizottságot, amelynek föladata a politikai foglyok, az internáltak és az emigrációban élő szociáldemokraták támogatása, védelmezése és hazatérésükkel kapcsolatos mindennemü ügyek elintézése.

A kongresszus ezt a javaslatot lelkesedéssel elfogadta. Kabók Lajos tartotta a kongresszus záróbeszédét:
- Ebben az esztendőben nagy föladatok várnak megoldásra, nagy kötelességek hárulnak vállainkra. A magyar reakció teljében tobzódik. És elérkezett ahhoz a magaslati pontjához, ahonnan már csak a bukás érheti. Nagy reménységünk van arra, hogy a nyugati államokban a demokrácia fog előretörni. Különösen az angol munkáspárt erőteljes térhóditása várható. A nyugati demokrácia megerősödése nem lehet hatástalan a magyar reakcióra sem. Nekünk dolgoznunk kell, hogy a nyugati demokrácia megerősödése fölkészülten találjon bennünket. A békeszerződés reviziójában is meghatároztuk álláspontunkat. Félreérthetetlenül állapitottuk meg, hogy a békeszerződések revizióját követeljük A reviziót azonban csakis a demokrácia megerősödésétől várjuk és nem vagyunk hajlandók odaszegődni üzleti alapon álló vállalkozásokhoz, de egyben a legerélyesebben tiltakozunk minden olyan gondolat ellen is, amely fegyverrel akarja az ország határait megváltoztatni.

- Legyen egyesülés, legyen gyülekezés, korlátok nélkül. Tegyék szabaddá a sajtót, szüntessék be az üldözéseket. Nyissák meg a börtönöket a politikai üldözöttek előtt és az ellenforradalmi uralom tizedik esztendejében szüntessék meg az emigrációt.

A választójog és az emigránsok éljenzésével ért véget a háromnapos kongresszus.