Igen drága, nyájas olvasó!

Kizárólag az Önök szórakoztatására és okulására a következő két hét a pofonok hete lesz. Összegyűjtöttem minden szóba jöhető atrocitást és képességeim szerint csoportosítottam őket. Bár a címben megemlítettem az ízlés szót is, de ezt csupán intellektuális beetetésként óhajtom alkalmazni.

Mert ízlés ugyebár a századelőn nincs. Hogy is lehetne egy olyan világban, ahol egy pofaszakállas király, alias „Meseszőr” irányítja az országot?!

(Mellesleg ezt a kultúrás jobban tudja, majd ír róla ő.)

Bizonyára feltűnt Önöknek a Meseszőr kifejezés, amit Rejtő Jenőtől kölcsönöztem, abbéli szándékból kifolyólag, hogy az ő példázatai segítségével fogom bemutatni a testi atrocitások sokféleségét.
Ígérem, nem leszek túl bonyolult, amit köszönhetnek roppant kedves, ámde egyszerű személyiségemnek.

Miért pont Rejtő?
Délelőtt tanévzáró értekezleten voltam, amelyben közölték, hogy diákjaink közül a rendszeresen iskolába járók száma 102, és ebbe beletartoznak azok is, akiket köröz a rendőrség. (iskolásaink számát ferdítettem, nehogy az adatokból ránk ismerjen az önkormányzat) Gyermekeinkből pedig hatot befogadott a büntetésvégrehajtás.

És most lássuk, mi minden van itt!!!

Legérdekesebb verekedés a munkahelyi verekedés, amelyben kollégák ideológiai okokból verik egymást. Lásd Botrány a cseh parlamentben, Pofozkodás a tőzsdén, Verekedés a japán képviselőházban.

Az alant következő idézetben Fülig Jimmy veri főnökét, miszter Theót

„….rém sokan voltak és a tolongásban valaki megfogott, hoty talán ne lökdössek. Nem szeretem a hosszú párbeszélést, hát jól szájonvágtam és békítőleg hosszáfűztem, hoty nem asz övé a kocsma. Igen meglepett egy lengő horogütéssel, amitől a „Kedélyes Matrószok” spór Egylet És asztaltársaságot kirántottam magammal az utcára.
Eszután naty kör volt bent mire visszatértem és mondom a pasasnak, hoty ha van épen szabadlábon hozzátartozója, szóljon hoty értesítsem őket. Valami tréfásat kezdett mondani, de mit tesz a véletlen, én máris lekenek, könyökhajlásomba kapom a nyakát és belevágom a söntésbe. Nem mindennapi fijú volt, mert úgy pattant vissza, hogy rúgás által képezve gyomron ért és ismét az uccára kerültem, ahol épen porolta magát a „Kedélyes Matrószok” spór egyesülés asztaltársaság és most kezdhették előlről.
Én szeretem sportolásnál a kemény tréninget és örömmel fojtattam. Valami kezdő lehetett, mert azután négyszer is a földre vittem (ha emlékszik felsék könyed úri balkezeseimre). De mékis esz nagyon kemény fijú volt, mert asztán szájonkapott, hoty ismét együtt lehettem a Kedélyes Matrószok spór egyletével, pedik már untak. Könyen visszamentem, mivel ajtó már nem akadályozott. Sajnos döntésre csak a polc került….”

És van a verekedéseknek, illetve botrányoknak az a típusa, amely egy fétis körül tör ki. Ezek közé sorolom, a koronáért papot verő parasztokat, a Gotterhalte miatt kitört hisztit, a Szervusz Brezina miatt botrányozó cseheket (bár itt pofon nem csattant) stb…


Minek köllött a létrát belekeverni?-Meseszőr Sorhajóbicskás (Wagner úr) és Hallgatag Drugics pofozkodása

„…Drugiccsal volt valamiféle differenciája a Sorhajóbicskásnak, és a felhozott becsületsértések között véletlenül azt is megemlítette, hogy Drugics még hülyébb, mint a létrája. Drugics ekkor egy házfalhoz támasztotta Melanie-t, és pofonütötte a barátját. Wagner úr beleesett egy másfél méteres tartályba, amelyben a legmodernebb hajópáncélok bevonására szolgáló búzakék zománcfestéket keverték aznap, Drugics rosszallóan mondta az elmerülő Wagner úrnak:
- Minek köllött a létrát belekeverni?...”

Majd lőn az örök klasszikus, a kocsmai verekedés csak úgy...A víg kiloccsantóhoz

E témában Rejtői címnek találom a Pohár és márványasztal csatát, vagy amelyben kidurran egy léggömb és egy tiszteletreméltó hölgy haja megpörkölődik.


A legszebb példa az Előretolt helyőrségből

„Galamb nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána.
A kormányos csak erre várt. Hatalmas karjával megragadta Galambot, hogy szokott fogása szerint egy csavarintással megforgassa, és belevágja a söntés legtávolabbi sarkába. A kormáŹnyos a világ jelentősebb kikötőiben ismert volt erről a mutatványáról.
A roppant kar már éppen emelte ellenfelét, mikor valahonnan a megragadott ember irányából egy acélszerű tárgy esett az arcára, amitől minden elsötétedett előtte néhány pillanatra. Barátai később esküvel bizonyították, hogy a súlyos tárgy Galamb ökle volt.”

Vagy amikor nő van a dologban….Mint szegény Horger Antal esetében ( egyem a szívét ).

Még mindig a helyőrségből

„…De a nyolcvankilós, teljesen babaarcú démon sűrűn hulló könnyek között, szívének minden gyengéd féltését összeszedve, úgy vágta fejbe egy gumibottal, hogy Galamb úr csak hajnaltájt tért magához. Ott feküdt az elhagyott sikátor kövezetén.”

A végtelenségig tudnám folytatni ezt a nagyszerű hangvételű blogot, dicsőítve az emberi leleményességet, de az igazsághoz hozzátartozik , hogy adminunk nem is teszi lehetővé a cikkek ilyetén való csoportosítását, ugyanis kizárólag abc sorrendben hajlandó értelmezni a műveket.