Ötvenhat esztendős ma Winston Churchill, Anglia talán legnépszerűbb politikusa, a konzervativ párt legfőbb reménysége, hercegek unokája.

Anglia legnagyobb katonájának, az első Marlborough marsallnak leszármazottja  és mégis a demokratikus Anglia szellemének vérbeli megtestesülése.

Katonának indult és Anglia egyik legkitűnőbb pénzügyminisztere lett, aki a Cityt megmentette az infláció veszedelmétől, majdnem elvesztette a Dardanelláknál a háborut s mégis megnyerte azzal, hogy a vaskalapos vezérkariak akarata ellenére kikényszerítette a tankokat, amelyeket a francia és német generálisok megvető mosollyal utasitottak el.

Apja lord Randolph Churchill volt, a Gladstone- Disraelit-korszak legtemperamentumosabb államférfija, anyja chicagói leány, korának legszebb és legeszesebb asszonya. Winston maga a hires harrowi iskolának legrosszabb tanulója, aki csak huszárhadnagykorában, indiai magányában kezdett olvasni s tanulni s huszonöt éves korára 10.000 fontot keresett haditudósításaival és könyveivel.

Anglia majd minden koloniális hadjáratában résztvett, harcolt az indiai határ vad afgán törzsei ellen, attakot lovagolt a híres 21-es lándzsásokkal az omdurmani ütközetben, a búrok foglya volt a délafrikai hadjáratban s megszökött a fogságból, miniszter volt a háboru kitörésekor és csufosan megbukott, de mielőtt a háboru befejezést nyert volna, diadalmasan az élre került s mint pénzügyminiszter ő fejezte be.

Nyughatatlan, lenyűgözhetetlen, örökké küzdő és harcos szellem lakik benne, volt katona, regényíró, zsurnaliszta, hadügyminiszter, az admiralitás első lordja, Anglia kincstári kancellárja, konzervativ szellemben nevelték és szabadelvü politikus volt élete javarészében, de a háboru után átlépett a konzervativ pártba, mindenütt babérokat és pénzt szerzett, igen tisztességes uton, sok barátot és még több ellenséget, polgári leányt vett el, mint az apja, tehetséges gyermekeket nevelt, a fia huszéves s már fölolvasóköruton van az Egyesült- Államokban s ő ma is, ötvenhatodik születésnapján olyan temperamentumos, olyan nyughatatlan, olyan impresszionista, mint huszéves korában volt.

Élete története, amelyet elveihez hiven visszafelé irt meg – először a legközelebb eső háborus éveket, aztán sorra a többit és ifjukorának története csak néhány héttel ezelőtt jelent meg -, érdekesebb és izgalmasabb, mint egy tucat regény, kaland, izgalom, összecsapás, feszültség és változatosság több van benne mint három polgári nemzedék életében.

Csoda- e , hogy szeretik és rajonganak érte a politika e mozihőséért, aki arisztokratikus származása, törtneti neve ellenére is vérbeli angol, az angol tettvágynak, kalandszeretetnek, fair playnek, pénzkereskedő képességnek és demokratikus emberbarátságnak tipikus képviselője.

Amig az angol arisztokrácia ilyen embereket termel, aki, mint Winston, testének és lelkének minden sejtjével és idegszálával együtt éli a tömegeket életét, aki velük van a bajban és nem hátrált meg soha a felelősség elől, addig sem lehet elsiratni Angliát!