Három bankvezérről beszélnek, akiket a miniszterelnök arra kért, adjanak neki szakvéleményt arról, mikép kellene fölépiteni egy hosszabb időre szóló gyakorlati pénzügyi és gazdasági programot.

A dolog természetében rejlik, hogy a bankvilágból eddig nem szivárgott ki a három bankvezér neve, de a társasjáték már megindult, amelyet olyanformán játszanak, hogy a három bankvezérről csak annyit mondanak, hogy az egyiknek W-vel kezdődik a neve és a Kereskedelmi Bank élén áll, a másiknak Sz-el és a Hitelbankot igazgatja, a harmadik végre a Pesti Hazai köreiben található meg s ezek után – meg kell mondani, hogy hivják őket.

Miután a felelet nem nehéz, a tréfának ezzel vége is van s most már komolyra fordul a beszéd. A bankvezéreknek az a föladatuk, hogy a kormányelnöknek memorandumban fejtsék ki az aktuális gazdasági problémákon való segités módjait, mégpedig olyan elvek alapján, amelyekre nézve szóbeli megbeszélések folytak a miniszterelnök és a megbizott bankférfiak közt.

Ezekben az alapelvekben teljesen egységes fölfogás alakult ki s sikerült megállapitani azokat a konkrét kérdéseket is, amelyekre nézve véleményt kellett adni a három bankvezérnek. Azt mondják, hogy a memorandumok már elkészülnek s már a miniszterelnök elé jutottak, de az alapelvekre nézve senki sem tud semmi bizonyosat. Pedig – s ez a gazdasági körök egyöntetü fölfogása – éppen az volna a legfontosabb kérdés: maradjon-e a magyar közgazdasági politika azon a korcs államszocialisztikus bázison, amelyen eddig vezették, avagy visszatérjünk-e a tiszta kapitalisztikus gazdasági rendhez. 

Három bankvezértől mégsem lehet egyebet várni, mint ezt az utóbbit.