Két felén az útnak
szürkén állanak,
eső mossa őket,
repeszti a nap,
szelek fujdogálják,
döntő viharok
s zúgnak a sovány, bús
telefonkarók.

Megmegáll mellettük
a kóbor gyerek,
hallgatja a zúgást,
de nem érti meg.
Nem érti azt senki,
csak én egyedül, -
betyár dalol benne,
cigány hegedül.

Akasztófa minden
telefonkaró,
benne útonállók
rab lelke dalol,
kuruc dalol benne,
bujdosó betyár,
régen felakasztott
cigány muzsikál.

Fekete vaskampón
fehér porcelán:
egy-egy kitekert nyak:
csigolya talán
s ama vaskötélnek
egy-egy fonala
minden telefondrót. -
Haláltambura...

Be sokat hallgattam
bolygva egyedül...
Betyár dalol benne,
cigány hegedül,
cimbalmozik benne,
mélán tamburál,
sok-sok régi-régi
nótát a Halál.