Pöstyén, február 1.
Pöstyén, uj hidat kap, impozáns hétnyilásu vashidat, amely a várost a Vág tulsó partján szeliden emelkedő Banka-hegységgel fogja összekötni. Az alapkőletétel ünnepélyén résztvett a prágai kormány három tagja, közöttük Slávik György belügyminiszter. A háboru előtt ügyvéd volt Kassán, azután zsupán, majd néhány év mulva földmivelésügyi miniszter lett. Ekkor alig volt 35 éves, most 49.

Az interju elején megkérdem: beszélhetünk-e magyarul:
-  Ó kérem, csak tessék! – feleli mosolyogva tiszta magyar kiejtéssel.

-  Beszéljünk a hágai konferencia eredményéről.

- Remélem, sőt erősen hiszem – mondja Csehszlovákia belügyminisztere – hogy abban a légkörben, amelyet Hága hozott létre, sok olyan gazdasági kérdés oldható meg, amelyek a két szomszédos államnak hasznára válhatnak.

Olyan időket élünk, amikor mindenkinek arra kell gondolnia, hogyan biztosíthatja legjobban anyagi érdekeit. Amennyire meg tudom például érteni, hogy Magyarország, amely tulnyomóan agrárállam, a háboru után kiépítette az iparát és arra törekszik, hogy országa határain tul is piacokat teremtsen, épp oly magától értetődő, hogy a régi és nagyon fejlett cseh ipar, amely nagy területeket látott el, nem akarja elveszteni piacait, hanem változatlanul versenyképes óhajt maradni. S amilyen természetes, hogy a főleg gabonatermelő Magyarország az olcsó és tulnyomóan amerikai termények ellen vámokkal védekezik, épp oly magától értetődő ez a törekvés Csehszlovákiában is, ahol a beözönlő olcsóbb gabona konkurrenciájától kell megvédenünk a fölmivelést.

Szlovenszkó iparát főleg azért kellett leépítenünk, mert nem volt versenyképes a cseh iparral szemben s mert elvesztette régi fogyasztópiacát, Magyarországot.

A budapesti és prágai kormányok föladata tehát abban áll, hogy a két állam mezőgazdasági és ipari érdekeit összehangolva, a kérdéseket kölcsönös egyetértéssel ugy rendezze, hogy mind a két fél megtalálja a maga számadását. A hágai egyezmény után sokkal több remény van erre, mint bármikor azelőtt…

-  Hogy áll a földreform ügye?

- Teljesen befejeztük és minthogy az optánskérdést is elintéztük, az a kevés nyugtalanság is eltűnt, ami itt-ott még érezhető volt.
- Sok panaszt hallani, hogy Csehszlovákiában, de különösen Szlovenszkóban és Ruszinszkóban sokan nem tudják megkapni az állampolgárságot.
- Az a baj – feleli a miniszter -, hogy ezer meg ezer kérvény fekszik a miniszterimban. A késedelmes elintézés miatt senki sem kerülhet hátrányos helyzetbe. Azok a csehszlovák lakosok, akiknek állampolgársága még nincs elismerve, semmiféle kárt vagy bántalmat nem szenvedhetnek. Az állampolgárság kérdését liberálisan kezelem és gyorsított tempóval igyekszem a kérvényeket elintézni.
- És a magyar könyvek?....a tudományos és szépirodalmi folyóiratok?... Lehet ezen a téren valami javulást remélni?
- Mint ahogy bizonyára ön is tudja, a cenzura csak az 1918 óta megjelent magyar könyvekre áll fönn. El kell zárkóznunk előlük, mert még egyes tudományos müvekben is olyan tendenciák mutatkoztak, amelyek politikai szempontból nem engedhetők meg a csehszlovák államban. Véleményem szerint a szigoruan tudományos könyvek és folyóiratok minden akadály nélkül bebocsáthatók. E téren a legrövidebb idő alatt lényeges javulás várható, amit a hágai egyezmény csak megkönnyit nekünk. Hasonló elbirálás alá esnek természetesen azok a magyarországi szépirodalmi könyvek és folyóiratok is, amelyek ellen semmiféle politikai kifogás nem emelhető.

Végül a csehszlovákiai németeknek a kormányzásban való részvételéről beszélünk. A belügyminiszter ezt mondja:
-  Egyszer már majdnem ugy voltunk, hogy a magyar nemzeti párttal megegyezünk. Magam is sokat tárgyaltam dr. Szentiványi Józseffel és már majdnem azon a ponton voltunk, hogy részletes a kormányzásban. Nagyon el tudom képzelni, hogy – csakugy, mint a németekkel – a magyarokkal is teljes egyetértésben kormányozzuk az országot.

Molnár Jenő