Bátran elmondhatjuk, hogy kevés kivétellel a fele is bőségesen elég volna annak az ételmennyiségnek, amit nálunk az emberek elfogyasztanak. Felével is fenn lehetne tartani a szervezetét, felével is lehetne végezni a reánk váró munkát, sőt a felével feltétlenül egészségesebbek, szebbek és kultúráltabbak volnánk.

A túltáplálkozásról lemondani és kevesebb táplálókkal beérni felnőtt korban nem egészen könnyű feladat és erős elhatározást, meg következetességet kíván. A gyomor és a belek ki vannak tágulva s már a legkisebb ételmennyiség elvonásánál erélyesen követelőznek.

A szervezet azonban, ahogy hozzászokott a nagyobb mennyiségű táplálék felvételéhez, lassan-lassan hozzá fog szokni a kisebb mennyiségűhöz is, ha elég erősek vagyunk s következetesen munkával és szórakozással tesszük könnyebbé az átmenet elég keserves időszakát.

Nem szabad azt hinni, hogy a redukált ételmennyiség árt a szervezetnek s kisebbíti az ember munkaképességeit. Háromszori mérsékelt, egyszerű étkezés tökéletesen elégséges és az étkezések közötti időszakban a legkövetkezetesebben tartózkodni kell a legkisebb táplálék felvételétől is. Nemcsak azért, mert az egészséges életműködés szempontjából a gyomornak is szüksége van pihenőre, hanem azért is, mert semmi sem hizlal jobban, mint a rendszertelen torkoskodás.

Ha megvan bennünk az elhatározás s ha a gyomor követelődzési kísérleteit határozottan visszautasítjuk, sokkal könnyebben, mint gondolni mernénk, szokhatunk hozzá a kevesebb táplálék fölvételéhez ... Nem kell azt hinni, hogy egy-egy táplálékról való lemondás, vagy a túltáplálkozás redukálása már egyenlő a koplalással.

A szervezet - elégséges vízfelvétel mellett - napokig, sőt hetekig tartó táplálékelvonást is kibír s mind orvosilag kimutatható, minden hátrányos következmény nélkül. Úgyannyira, hogy az első pár nap kellemetlen átmenete után még a munkaképesség sem csökken.

Az ételmennyiség szabályozása mellett nem kevésbé fontos az ételminőség szabályozása sem. Téves az a felfogás, hogy a hús nélkülözhetetlen s hogy életfenntartó munkánk közepette a húsételekből merítjük az erőt.

A húsételek egyáltalán nem nélkülözhetetlenek. Nélkülözhetetlenek a vitamintartalmú gyümölcsök és zöldfőzelékek, amelyeknek hiányos felvétele, mint számtalan orvosi vizsgálatból kitűnt, nagyon gyakran okozója a különféle betegségeknek és a test hiányos, hibás fejlődésének is.

Épp így nem fontosak a nagyon sokak által olyan táplálónak ismert csokoládé- és cukorkafélék sem. Ezek legnagyobb része ugyanis nem természetes cukrot, ha édesítőszert tartalmaz, amelyeknek nemcsak hogy semmi táperejük sincs, de nagyon gyakran – különösen gyermekeknél – gyomorrontást és étvágytalanságot idéznek elő.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szesz és más izgatószerek kerülését, sem az egészség törvénykönyvének azt a legfontosabb paragrafusát, hogy csak az az ember lehet egészséges és szép, akinek minden szerve rendszeres működésben van és hibátlanul, fennakadás nélkül végzi az emberi gépezetben reárótt feladatot.

Bozzay Margit