A Károlyi-kormány megalakulásáról és Ernszt kultuszminiszteri terveiről megkérdeztük Rassay Károlyt, aki ezeket mondta:
- Aki figyelemmel kisérte a kormányválság eseményeit, az egységes párti képviselőknek az államfő előtt tumultusokban való fölvonulásától kezdve egészen a szombati nap tragikomikus jeleneteig – annak nem okozhat meglepetést az uj kormány összetétele. Igazán sajnálom gróf Károlyi Gyula áldozatkész erőfeszítését!

Lehetetlen föladatot róttak rá. Azt kivánta tőle a közvélemény, egy tizéves kormányzati rendszer összeomlásának pillanatában az egész nemzet bizalmát biró nagy nemzeti kormányt alakítson, de ugyanakkor a politikai tényezők azzal a föltétellel kötötték meg a kezét, hogy a tiz éve uralkodó és a helyzetért felelős két pártfrakciónak ambicióéhségét elégitse ki.

Nos, gróf Bethlen István beváltotta igéretét, amelyet pártja nála járt deputációjának adott: ez a kormány valóban biztosítja, hogy az eddigi kormányzati rendszerben és szellemben nem lesz változás, sőt mint a letünt szomoru idők reneszánszát üdvözölhetjük a takarékosság korszakában a tárcanélküli kisgazdaminiszterség intézményét és az uj kultuszminiszter urnak ötletét, amely a középiskolákban is le akarja rombolni a tanszabadság elvét.

Ez a kormány egyszerüen árnyképe a lemondott Bethlen-kabinetnek. Tudásban, presztizsben, a multakért való felelősségben semmi változást nem hoz, de ugyanakkor még azt a kormányzati rutint sem biztosítja, amely még egy hibás kormányzás mellett is értéket jelent az állam ügyeinek intézésénél. És mindez akkor, amikor anarchiába vitt pénzügyi és gazdasági életünkben minden elveszett nap helyrehozhatatlan károkat jelent. Csak a történelem fogja majd fölmérni azt a felelősséget, amely a felelős tényezőket az elmult évek és napok eseményeiért terheli.

Mi mást nem tehetünk, mint várjuk az uj kormány bemutatkozását, ami nem merülhet ki a multakból jól ismert értéktelen frázisok és igéretek fölsorolásában. Tetteket várunk és attól tesszük függővé további magunktartását. Egyelőre résztveszek a harminchármas bizottság munkájában, azonban csakis azzal a két föltétellel, hogy e bizottság munkája immár a nyilvánosság ellenőrzése alá kerül, másrészről pedig feleletet fogunk kapni olyan föltett kérdésekre, amelyekre a mult kormányzat a felelettel adós maradt.

Amikor a nemzet soha át nem szenvedett áldozatok küszöbén áll, joggal várja, hogy minden személyi tekintet nélkül, teljes őszinteséggel tárják föl a tényleges helyzetet.