Dtum
Login with Facebookk
1931 | Május

Razzia - Révész Béla és Vitéz Miklós külvárosi miszteriuma az Új Színházban

A nyomor nemcsak szomorú, hanem egyhangú is. Kevés az íróilag kihasználható motívuma, - vagy legalább is keveset tudtak eddig kibányászni belőle az írók. A legelemibb fizikai szükségletek nélkülözésében primitívvé válik az ember, akinek nincs ennivalója, az nem élhet bonyolult vagy gazdag lelki életet.

 

Ezért tünt el olyan hamar az irodalomból a proletár-nyomor ábrázolása, melyet annak idején a szociális beállítású realizmus vetett fel. A színpadon mintha Gorkij az Éjjeli menedékhellyel kimerítette volna a témát. Amit azóta láttunk ebben a genreben, az jóformán mind csak variáns. A szociális tendencia ma már más témában fejeződik ki s az emberi részvétkeltésen túl más célok felé kíván menni.

Azok a motívumok, melyekből a Razzia össze van szőve, megvannak ma is. Esett emberek, munkanélküli munkások, fél és egész koldusok, férges kvártélyokon lakók mindig vannak és bizonyára még nagyon sokáig lesznek. Gyöngeségből, tehetetlenségből elkövetett bűnök ma is nyomják a kvártélylakók lelkét s a razzia mint félelmetes végzet árnyéka borul rájuk. De felfedező nagy lélek legyen, aki ebből olyan drámát tud csinálni, amely valóban felfedezést jelent s nem ismétlést. A Razzia már témája felállításában is kilátástalannak tünik fel.

Sok írói kvalitás pazarlódik el benne s vannak színpadi kvalitásai is. Amint a kvártélyban vígan vacsoráló társaságba berobban a szó: ŤJön a razziať s mindenki egyszerre elhallgat, magába mélyed és a lelkekből vallomásokban buggyannak ki az elkövetett bűnök, az ember drámát érez a színpadon.

 

A környezetrajz nagyon jó, realitását némi fénnyel futtatja be a történő vagy elmondott dolgok önkéntelen humora. Az egésznek a fonala, amelyre ez a milieu-rajz fel van fűzve, a bűnbánó gyermek-gyilkos szobalány és a szerelmes gyári munkás története hellyel-közzel szépen van megírva, de a legszebb megírás sem tudja eltakarni a kigondolás és az alakok banalitását. S itt a főbaj: a darabnak a drámai magvában nincs sikér.

Az Új Színház derék színészei nagy ambicióval igyekeznek a darabot közel hozni a nézőtérhez. Néhány színészileg jól kidolgozott alakítást látunk tőlük, különösen Orsolya Erzsi, Boray Lajos, Bazsay Lajos és Baló Elemér adnak elevenen ábrázolt alakokat. Nem lehet rokonszenv nélkül nézni ennek a kis színháznak és színészeinek vergődését; igazán megérdemelnének már egyszer egy kiadós sikert.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98