Páris, március 1.
Henderson angol külügyminiszter és Alexander, az admirális első lordja, az angol flottaszakértőkkel együtt vasárnap délután 15 óra 25 perckor Romából jövet megérkeztek a francia fővárosba. A római gyors háromnegyed órát késett s Briand külügyminiszter, továbbá Damont tengerészeti miniszter kiséretükkel türelmetlenül várták a vonat érkezését.

Az angol és francia államférfiak a pályaudvarról egyenesen a Quai d’ Orsayra hajtattak, ahol teázás közben azonnal megkezdődtek a tárgyalások. A francia és angol miniszterek tanácskozással délután ½ 4 órától este ½ 7 óráig tartott. Az Havas-ügynökség hivatalos jelentése szerint a francia, angol és olasz külügyi és tengerészeti miniszterek a létrejött megegyezés jóváhagyását fogják javasolni a három érdekelt kormánynak.

A megállapodásról értesítik a washingtoni és tokiói kormányokat, amelyek aláirták a londoni hármas flottaegyezményt, amelyet most kiterjesztettek Franciaországra és Olaszországra. Ami akár az angol-francia, akár az angol-olasz megegyezés tárgyi részleteit illeti, arról eddig semmi kétségtelen pozitivum nem került nyilvánosságra. Az embernek akaratlanul az a benyomása, hogy a megegyezés inkább politikai jelentőségü, mint technikai és elsősorban politikai érzékenységeket tart szem előtt. A megegyezés politikai kihatása – az európai külügyi atmoszféra enyhülése alakjában – hamarább lesz észrevehető, mintsem egy valóságos tengerészeti leszerelés formájában.

A politikai atmoszférának e nagyarányu tisztulása rendkivüli jelentőségü eredmény.

Kétségtelen, hogy a munkáspárti kormánynak, szorongatott helyzetében, sürgős szüksége volt a diplomáciai sikerre. Viszont sem francia, sem olasz oldalon senki sem vitatja, hogy a párisi és római angol tárgyalások eredménye igen nagy siker és óriási haladás a Locarno és Kellog-paktum által kijelölt uton.

Aki vasárnap Briandt megfigyelte a pályaudvaron, mialatt az angol delegációt várta, egy a szó szoros értelmében megifjodott, friss, fürge és agilis Briandt látott, akiben alig ismert volna rá a máskor lomha léptü, szkeptikus és fáradt aggastyánra. Incselkedő kedvében egyenesen tréfált az ujságirókkal, ugratta őket.

- Elképzelem – mondotta -, mennyi kérdeznivalójuk volna, de az angolokkal való ujabb tárgyalások előtt semmi érdemlegeset nem mondhatok.

A megállapodások tárgyi részleteit illetően jólértesült helyen tudni vélik, hogy a francia-angol és olasz-angol párhuzamos két kompromisszum ezekben a pontokban csucsosodik ki:
1. Franciaország továbbra is megtartja fölényét, ami hadiflottája összes ürtartalmát illeti.
2. Olaszország némi fölénybe jut a torpedóüldözők és kisebb cirkálók tonnatartalma tekintetében.
3. Franciaország tetemes fölényben marad a tengeralattjárók minden kategóriájában.
4. Franciaország olasz rekompenzáció nélkül modernizálhatja egy bizonyos számu nagy páncélos hajóját, de azzal a föltétellel, hogy ezek a nagy egységek kizárólag a távoli gyarmatok védelmére szolgáljanak.
5. Olaszország és Franciaország között egyenlőség lesz a 10.000 tonnás cirkálók tekintetében.
6. Franciaország csekély fölényben marad a segédhajók kategóriájában.

Briand, akit megkérdeztek a francia ujságirók, hogy ezek a pontok megfelelnek-e a valóságnak, guny és tréfa nélkül hallgatta az egyes pontokat, sem meg nem erősített, sem meg nem cáfolt semmit, de megismételte, hogy hétfő előtt semmiesetre sem tehet nyilatkozatot. Ami a francia politikai közvéleményt illeti, az olasz-francia megegyezésnek most már igen közeli lehetősége őszinte örömet és megnyugvást kelt.

Francia meggyőződés szerint Olaszországnak mai pénzügyi helyzete mellett fölöttébb kapóra jön, hogy nem kell ereje megfeszítése árán megvalósítani Mussolini flottaprogramját. Viszont Franciaországnak is nagy megnyugvás, hogy az olasz vetélkedés nem ölt többé fenyegető méreteket. Francia politikai körökben erős az a meggyőződés, hogy ha a lefektetett megegyezés létrejön, aminek formai megoldása nehezebb volt, mint a lényegbeli, utána a politikai atmoszféra is ugy megenyhül, hogy a régi olasz-francia ellentétek elsimulása könnyü lesz.

A francia sajtó az ujra megtalált „latin nővér”-ről cikkezik és igen nagy jelentőségű eseményeket vár a további fejleményektől. Ugyanakkor a francia lapok kedvtelve idéznek szemelvényeket a német nacionalista sajtóból, amely csalódottan ad most róla számot, hogy mekkorát tévedett, amikor Mussolinira és az olasz politikára alapította revizionista reményeit.

Vasárnap este Dumont tengerészeti miniszter a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a tonnaszámokra vonatkozó megegyezést egyelőre nem hozhatja nyilvánosságra.

- Annyit azonban mondhatok – jelentette ki a miniszter -, hogy a sajtóban közzétett erre vonatkozó számadatok nem felelnek meg a valóságnak. A közvéleményt teljes mértékben tájékoztatni fogjuk, valószinüleg szerdán, egyidejüleg valamennyi érdekelt állam fővárosában. Remélem, hogy a francia közvélemény teljesen meg lesz elégedve a létrejött megegyezéssel.