Plasztikai, kozmetikai operációk
A szépségre és annak megőrzésére való törekvés egyidős az emberiség keletkezésével. A női szépség ugyanis mindenkor aktuális probléma volt és marad, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a szépségre való törekvés a legutóbbi években a sebészetet is a kozmetika szolgálatába állította.

A képző-, plasztikus sebészet ugyanis a gyakorlati sebészet egész külön ága, mely egyes testrészek, de főleg az arc veleszületett, vagy szerzett szépséghibáinak eltüntetésére, illetve megjavítására szolgál.

Plasztikai operációkkal már a Krisztus előtti időben is foglalkoztak. Az indusok szent könyvében - Ayur Veda - le van írva az úgynevezett teljes orrképzés. Erre a műtétre azaz Indiában szokásos büntetés szolgáltatott okot, hogy egyes kegyetlenségükről híres hercegek alattvalóiknak orrát, fülét levágatták. Ilyen büntetés Perzsiában és Kínában egyébként még a mult század végén is előfordult.

Az inkvizíció korában (1546) Tagliacozzi főképp orr- és fülplasztikával foglalkozott és a hiányzó orrot a felkar bőréből képezte. Ezen műtéti eljárásokkal, a mai kozmetikussebészet céljával ellentétben, csak egyes hiányzó arcrészeket igyekeztek pótolni, azt azonban meg sem kísérelték, hogy meglevő ép, de rossz alakú testrészt műtéttel alakítsanak át.

A sebészet technikai fejlődésével az érzéstelenítés tökéletesítésével elérkezett a lehetősége az ú. n. alakjavító műtéteknek is, melyekkel a test majd minden részén, de főként az arcon meglepő eredmények érhetők el.

Ma már az orr összes alaki hibái belső műtéti eljárással javíthatók és ez a látszólag nagy operáció teljesen fájdalmatlan, a gyógyulás nyom nélküli, mert a műtéti beavatkozás az orr belső üregében történik.

A plasztikai operációk terén - mint az a mellékelt illusztrációkon is látható - különösen szép eredményeket ért el dr. Érczy Miklós főorvos, akinek hatalmas fényképgyűjteményében klasszikus iskolapéldáját találjuk annak, hogy hogyan lehet egyszerű műtéti eljárással a különböző szépséghibákat tökéletesen korrigálni.

Legtöbben, főleg azok, akiket normális arccall áldott meg a természet, azt hiszik, hogy a kozmetikai műtétek főbb indító oka a hiúság. Ez a feltevés azonban téves. Igen sokan lelki okokból operáltatlak meg magukat.

Ha valaki ugyanis nagy görbe orral, vagy egyéb feltűnő szépséghibával jön a világra, már gyermekkorában kezdi érezni az ebből származó hátrányokat. A serdülőkorban kifejezetten érethető viselkedésén ennek hatása és később, hogy mentesítse magát embertársai gúnyjától, társaságától visszahúzódik, elveszti önbizalmát és valósággal emberkerülővé válik.

Ha barátai jóindulattal vannak is iránta, ő bizalmatlan, minden szóban, minden tekintetben célzást sejt. Ezen lelkiállapotnak klasszikus példáját adja Rostand gyönyörű, romantikus drámájában, a Cyrano-ban, aki, ha nem csúfítja el arcát kiálló hatalmas orra, a legboldogabb ember lehetett volna.

Az említett lelki okokon kívül, leggyakrabban exisztenciális érdekből végeztetik a kozmetikai plasztikákat, mert minden pályán rendkívül fontos a tetszetős külső és a jókinézésü, normális külsejű ember könnyebben boldogul.

Mivel az orr az arc legkiemelkedőbb és ezáltal legfeltűnőbb része, érthető, hogy a kozmetikai operációk ezen a testrészen a leggyakoribbak. Az orr hibái közül legfeltűnőbb a kampós, széles, ferde, hosszú, lelógó és nyereg-orr, mely utóbbi sérüléstől (sportsérülés) is eredhet (boxolóknál, futballistáknál stb.)

Mindezen hibák úgy korrigálhatók, hogy kívül az orron semmiféle heg nem marad vissza.
A plasztikai sebészet fejlődésével mind több és több testrészen előforduló elváltozás kerül műtétre. Elálló, nagy füleken, formátlan, úgynevezett zongoralábakon, valamint a petyhüdt ráncos arcon is sokat változtathat a plasztikus sebész alkotó keze.

A duzzadt, vagy dupla ajkat ugyancsak kozmetikai operációval lehet megjavítani. A hiányzó szempilla vagy szemöldök szintén pótolható, még pedig vagy a hajas fejbőrből vett bőrdarabkával.

Nagyobb sérülések, betegségek, fejlődési rendellenességek következtében fennálló hiányok (az orr részleges vagy teljes hiánya, nyúlajk stb.) pótlóplasztikával korrigálhatók. Ezek lényege abban áll, hogy a pótlásra szoruló terület szomszédságából, vagy a test távolabbi részéből vett szövetrészekkel pótoljuk a hiányzó testrészt.

Ez utóbbi a szabad átültetés, mely a test egyes alkotórészeinek bőr, nyálkahártya, csont, egyik helyről a másikra való átültetésén alapszik. Harctéri sérüléseknél egész arcrészeket pótoltak ilyen módon, sikerrel.

Ezeknél a kozmetikai műtéteknél a leleményességnek és művészi érzéknek tág tere nyílik. A plasztikus sebész a szépség szobrásza, aki helyes érzékkel korrigálja azokat a szépséghibákat, amelyeket a természet mostohasága okoz és komoly hivatást tölt be mindazoknál, akiket külsejük akadályoz meg a boldogulásban.

Dr. Heks Imre