Dtum
Login with Facebookk
1932 | November

Őszinte kritika Gömbös Gyula gazdasági munkatervéről

Irta: Berényi Sándor

Egy hónappal ezelőtt jelent meg a nemzeti munkaprogramm.
Még nem késő beszélni róla, akkor sem, ha első pillanatra nem látszanék hálás feladatnak véleményt mondani gazdasági lap hasábjain a politikummal telített kormányprogrammról. De a gazdasági lét vagy nemlét kérdőjele átfeszül a politika ködös és bizonytalan távolságain és ugyanazokban a gazdasági elgondolásokban vet horgonyt, amelyek ma kiinduló pontjai és zárókövei minden politikumnak.

Senki sem emelte fel tiltakozó szavát a szóbanforgó munkaterv ellen.
Annál sűrűbben hangzott el más kifogás. Pontokba szedett általánosság, – mondták. – Már hallottuk. Megvalósíthatatlan. Nincs rá pénz.

Azután voltak, akik tudták, vagy érezték, hogy az első pillanatra általánosnak látszó kijelentések mögött kész tervek állanak, konkrét intézkedések rejlenek. A pozitívumot sejtették meg a szavak, szándékok mögött. Lehet, hogy ez sok embernek kevés. Csodavárókkal ép úgy nem lehet vitatkozni, mint az ámokfutókkal.

De amíg a messzebblátó embereknek is szavuk van a közéletben, amíg létjogosultsága van az őszinte véleménynek a mai gazdasági ostromállapot jogcímén, addig meg kell valakinek mondania azt is, hogy a dolgozó és küzdő ezreknek a véleményét nem ezek a kritikák fejezik ki. Ha nem történik légyen semmi más, csak annyi, hogy jött egy miniszterelnök, aki ezt a 95 pontot, mint a magyar királyi kormány munkaprogrammját merte a magasba emelni, akkor is fordulópontot jelent ez a munkaterv minden idők kormányai és politikai többsége szempontjából.

Sok olyan ígéret és elhatározás fáklyáját gyujtotta meg Gömbös Gyula, amely mellett eddig magyar kormány még nem szögezte le magát, amelynek a fénye még akkor is új korszak világosságát sugározza százezer és százezer dolgozó, vagy dolgozni kivánó ember felé, ha azokat nem is sikerül teljesen megvalósítani.

Aki zászlajára ír 95 olyan pontot, amelynek nagy része ennek a társadalomnak felemelkedését, előitéletekkel való szakitását célozza, mely szembe mer nézni eddig sérthetetlennek hitt befolyásokkal és érdekekkel, annak elsimerés jár és nem gáncs. Talán még lehetne kérdezni a kritikus uraktól azt is, hogy hol állanánk ma, ha ez a nemzeti munkaterv például tíz esztendővel ezelőtt születik meg, ha tíz esztendő óta következetes kitartással és őszintességgel fáradoztak volna ezeknek a gondolatoknak a megvalósulásáért, ha nem a politikai brettli, hanem az önzetlen cselekvés jegyében, nem nyilatkozatokkal, hanem mellékérdekekre nem tekintő cselekedetekkel szolgálták volna ezeket a gondolatokat.

Nem a 95 pont kifundálását, hanem a mellettük való becsületes kiállást könyveli el a közvélemény Gömbös Gyula miniszterelnök javára. Nem kell tehát lekritizálni ezt a nemzeti munkatervet. Eddig ez sem volt, ha volt, tetszhalott volt. Pedig, ha élt volna, talán védő gátat emelt volna ama pengő milliók elé, amelyek a dolgozó társadalom, a gazdasági világ keserves erőfeszitésének keserves eredményeképen, – felesleges befektetésekre, felesleges állami közüzemekre, protekciós intézmények szanálására, tévesen kidobott jelszavak és tervek megvalósitására és a magyar élet sok más szomorú fejezetére füstölögtek el a semmibe.

Nincs pénz a nemzeti munkaterv megvalósítására?
Tudjuk. De ha lenne pénz, minden rendben volna? Nem fontosabb az, hogy az egész társadalom a maga erkölcsi bélyegével márkázza ezeket az intenciókat, mint maguk az anyagi eszközök? Hiszen az elmult esztendőkben volt pénz! Ott csurgadozott az államkincstárban a nagyszerü felesleg! Hát ha a pénz az egyedül fontos és ha ez a munkaprogramm olyan unalomig ismert volt, ugyan miért nem csinálták meg? Legalább egy részét. A kisebbik felét. Ami a dolgozó embernek jó. Amiből uj erőt meríthetett volna az ipar. Amitől felfrissült volna az ország fizikai vérkeringése: a közlekedés. Ismerjük be: nagyon sokan beszéltek Gömbös Gyula pontjairól, de nagyon kevesen csináltak értük valamit.

A közvélemény ritkán tapasztalt érdeklődéssel figyeli, ugyan milyen armaturával indul el a kormány a cselekedet útján. A jószándék nem elegendő és nem titok, hogy ma a közvetlen feladatokhoz ép annyira nincs pénz, mint a távoliakhoz. De van, amihez nem pénz kell, hanem tudás, ami nem az anyagiakon múlik, hanem a lendületen. Van, ahol az életbölcsesség, a téves utakat felismerő szakértelem, a biztos, fölényes stílus a döntő. Ezt a stílust várja mindenki, az elkülönbözést a régitől, az egy helyben való topogás helyett uj utakat, az elgyűlölt nyomok eltörlését, megértést, hogy kitáruljanak az ablakok, hogy a legelkeseredettebb munkanélküli lelkébe is belopja magát a bizalom harangszava, hogy egészséges eszmékkel, iniciativákkal találkozzék az elkínzott ország csonka népe ügyének intézésénél.

De nemcsak a felelős kormánytól várja ezt a gazdasági élet valamennyi érdekeltje (és ki nem az?), hanem a felelőtlen kritikától is.

Halódik ennek a gazdasági életnek a legfontosabb szerve, a közlekedés. Egyenesen elfogy, ami táplálja, se forgalom, se szállítás. De végzetes hibába esnek, akik a vasut baját a vasutnál kezdik kurálni. Hiába való fáradság. A gazdasági világot kell életre rázni, hiszen a beteg közgazdaság kiszolgálója sem lehet egészséges. Gyógyulást akarunk? Talán még lehet! Talán még nincs létjogosultsága a fekete pesszimizmusnak. De akkor az államvasutak hatalmas intézményénél is tessék felnyitni az ablakokat, egy csapással szétvágni a felesleges bürokratizmus béklyóit. A fakult, ócska elméletek aranyporát sürgősen váltsák fel filléres értékekre, de reális értékekre.

Uj eszmék, elgondolások kellenek?
Biztosítjuk az illetékeseket, hogy van elég és a gazdasági miniszteriumok funkcionáriusai szolgálhatnak kitünő ideákkal, ha erre felszólitják őket, rangra és beosztásra való különbség nélkül. De minden jó ideánál többet érne, ha végre azt látná a közvélemény, hogy a felelősség súlyát érvényesítik azokkal szemben, akik rossz ideákkal gyilkolják az állam erejét, akik egészséges eszmék érvényesülésének megakadályozásával keresztezik a fejlődést. A felelősséget külön pontként lehetne bevenni a nemzeti munkatervbe.

A lelkek tőzsdéjén ma jól állanak a kormány iránti bizalom láthatatlan értékei.
Hisszük, hogy a kezdet lendülete nem halkul el, hogy új utakon, a gyakorlati élet járható ösvényein vezeti el az országot a gazdasági ujjáéledés annyira áhított, oly keservesen megszolgált korszakába.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Rabok. Molnár Ferencz Rabok. Molnár Ferencz
Molnár Ferenczet a fiatal regényírók közül egy sarkalatos...
Két levél Két levél
Hogy ha most a bünpszihologus szerepében akarnék tetszelegni, azzal a...
Kosztolányi Dezső: Vers - Csáth Gézának - Kosztolányi Dezső: Vers - Csáth Gézának -
Te sohase-jövő és sohase-beszélő, Várlak ma is, halott, e hosszú...
Fegyveres magyar osztagok tartják megszállva Sopront és környékét Fegyveres magyar osztagok tartják megszállva Sopront és...
Nyugatmagyarország katonai kiürítése a mai napon teljes befejezést...
Az isteni díva -  Bemutató a Vígszinházban Az isteni díva - Bemutató a Vígszinházban
A darab sokkal jelentéktelenebb, még harmatos angolszász humorában is...
Ismét Vajda László nyerte a műugróbajnokságot Ismét Vajda László nyerte a műugróbajnokságot
Az időjárás nem kedvezett az OTE versenyének. Az eredményeiben szép...
Hamis pénzverők a fővárosban Hamis pénzverők a fővárosban
A budapesti rendőrség már régóta meggyőződött, hogy nagy mennyiségű...
Repülőgépek versenye Repülőgépek versenye
A párisi Aéro-Club f.é. február 12-én repülőgép-versenyt és...
A VIII-ik osztály A VIII-ik osztály
A filmdarabokon nem mindig jelölik meg a rendező nevét. És így...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98