A nemzeti és polgári ellenzék két sulyos vereséget szenvedett vasárnap: Székesfehérvárott Hóman kultuszminiszter valósággal lehengerelte Friedrich István pártját; a kisgazdapárt Istenben boldogult vezérének, Gaal Gasztonnak kerületében, a balatonmenti Lengyeltótiban a keresztény gazdasági párti Jankovich-Bésán gróf buktatta ki Gaal Olivért, Gaal Gaszton fiát. A két vereség fájdalmas hatását szépíteni férfiatlan, lekicsinyelni dőreség volna.

A választási terrornak olyan szemérmetlen, megalázó és lázító módszereiről, amelyek miatt e hasábokon az eliramlott évek során annyiszor pirult el a nyomdafesték, ebben a két kerületben még az elkeseredett pártelfogultság sem beszélhet.

Friedrich István, a parlamenti ellenzéknek egy évtized óta egyik legnépszerűbb és legvonzóbb vezéregyénisége, törpe kisebbségben maradt Székesfehérváron Hóman kultuszminiszterrel szemben, egyszerűen azért, mert választóinak többsége, amint az vasárnap kiderül, csupán platonikusan élte ki szerelmét az ellenzék iránt, ujjongva helyeselt és lelkesedett, de a cselekvés pillanatában már csak a hűvös semlegesség, vagy a kormánypárti jelöltre való szavazás között választott.

Az utolsó 24 óra krizisében kihült a fehérvári kisgazdák szenvedélye is, a keménykötésű, dacos földmüvestábor nagyrésze, még rekedten a Friedrich-éljenektől, lassan, tempósan átsompolygott a kormánypártba. A gazdatársadalmat egyébként kétkedővé tette a független kisgazdapártnak első állásfoglalása, amely neutralitást ajánlott számukra; főleg ezt a lelki zavart használta ki sikerrel a kormánypárt.

Lengyeltótiban egyrészt az a közmondás győzött, hogy senki sem próféta a saját hazájában, másrészt a kormánytámogató ellenjelöltnek. Jankovich-Bésán Endre grófnak tiz és egynéhányezer holdas nagybirtoka és annak ezerkétszáz főnyi cselédsége. Szurony és nyílt presszió nélkül tehát két kormánypárti győzelem!

Amikor ezt a kormánypárti sikert megállapítjuk, lehet-e elfelejteni, hogy mindez nyilt szavazás eredménye, azé a választást rendszeré, amely egy évtized óta hamisítja meg a közvéleményt és hozzájárult ahhoz, hogy a polgári függetlenség önérzetének ösztönei is elsorvadjanak a magyar emberiségből. A nyilt szavazás lehetővé teszi, hogy ne csak szuronyokkal, de szempillantásokkal, egy odavetett szóval egy gesztussal is jéggé fagyjon a lélek az alkotmányos jogát gyakorló polgárban. Ó, a lelkeken tiporni nemcsak csizmasarokkal lehet.

Gömbös Gyula, aki oly közvetlenéggel érttette meg magát vasárnap este a Nagyatádi ünnepre, Budapestre sereglett kisgazdatömegekkel, mint egykori ellenzéki vezér, mindezeket az igazságokat a saját bőrén, a saját idegein, a saját szétugrasztott és eltiport táborán tapasztalhatta.

A kormánypárti kettős győzelem napján kiáltjuk felé: Addig nem tiszta játék, nem alkotmányos küzdelem, de tragikomikus szélmalomharc magyar képviselőválasztás, amíg az nyílt szavazással történik!