Az emberek többsége azt hiszi, hogy a Szaharában utazó érezheti a földön a legnagyobb szomjúságot a futóhomok és izzó nap országában.

Érdekes, hogy a földnek egy másik, épen ellentétes vidéke, az északi sark körül a szomjúság veszedelmes betegséggé fajulhat, a sarkkutatók általában többet szenvednek a szomjúságtól, mint a sivatagi utazók.

Ennek oka a „sarki szomjúság.” A hideg levegő ugyanis igen kevés vízpárát tartalmaz s ha beszívjuk, a levegő felmelegszik a tüdőben és abból rendkívül sok vízpárát von magába, mely a kilélekzéssel eltávozik a testből, így a test víztartalma katasztrofálisan csökken s ez okozza az olthatatlan „poláris szomjúságot.”

A sarkvidéken tehát levegőt lélekzenek be az emberek s úgyszólván vizet lélekzenek ki.