,,Öreg generálisok bogarakat gyűjtenek...
Én régi népdalok után keresgéltem...”

Egy kazal gyökérről tépett,. szagos réti virág: egy darab szívvel gereblyézett, ősi magyar világ – ez a Magyar Nótakincs. Az embernek önkénytelenül is rigmusokban kell írni, beszélni róla. Rálapozok egyre. A szentgyörgyi piacon szappant árul egy asszony... Vesd össze például ezzel az újkori slágerrel: A babám budakeszi- Hol a lány odateszi- A pici száját- Hol a puszi vár...
Vagy ezt például: Áll a malom, áll a vitorlája. - Szép molnárné, mit főz vacsorára?- ezzel a szomorú útszéliséggel: Gyúrd Rozi- ne citerázz Rozi- Hisz úgyse lát Rozi- Most az anyád...
Mert ez is nótakincs. Pesti nótakincs,

Négyezer kristálytiszta, ódon magyar dal. Nem foxtrott. Egyik sem blues. Ami vers, táncolható vers benne: csárdás. Magyar csárdás. Magyarok táncolták egykor s nem szenegáli négerek. Régi magyarok Utódaik ma is élnek még valahol a kék Duna mentén...

A Magyar Nótakincs fedőlapján egy patinás név olvasható újkori nyomtatással, ez: Bárczy István
Az egykori pesti polgármester. Az egykori magyar igazságügy miniszter- nótagyűjtő lett. Lélekkutató... Lélekkutató és lélekmentő a drágalátos népi hagyományokat elmerítő pesti mocsáron!

A BSZK Rt akácfa uccai székházának elnöki szobájában nyitok rá az ősz nótagyűjtőre.
- Ősidők óta nótaszerető ember voltam- dől hátra zöld ripszes díványán.- Tíz évig nem volt semmi dolgom...
Álmodozva adagolja ceruzám alá a regélő szavakat.
- Ilyen magamfajta nyugdíjas ember mindig keres valamit... Öreg generálisok bogarakat gyűjtenek... Vagy a magyarok eredetét kutatják... Én régi népdalok után keresgéltem...
Szürke szemei olvadékonyan megmosolyognak.
- Amíg ide nem jutottam... Ide: ez a BSZK Rt elnöki széke...Ezalatt a tíz év alatt kezdtem ezeket a nótákat leírogatni... Egyszerre úgy megdagadt az egész, hogy valóságos kis gyűjtemény lett belőle...
Szinte hízik az emlékezés gyönyörétől.
-Akkor elkezdtem őket kiváltogatni. A múzeumban, az Akadémián régi kéziratok, régi kiadványok után kezdtem kutatni... A legrégibb időkig mentem vissza s végigkutattam mindent, egészen napjainkig...
Felpattant helyéről, egészen izgatott lesz.
- Mikor látja az ember ezt a tespedést, mely a magyar szellemiségen úrrá lett, rá kell jönnie, hogy ezt múlhatatlanul föl kell frissíteni... A megújhodásnak alulról kell jönnie!
Már nem a nótagyűjtő: az államférfi beszél...
- Ez a kor szelleme. Ugyanúgy, ahogy Petőfi is alányúlt a maga idejében a magyar szellemiség tespedtségének...
A BSZK Rt elnöki szobája meglepetten fölfülel. El nem képzelheti, mi köze lehet régi magyar nótákhoz- a pesti villamosközlekedésnek...Bárczy István megtanítja rá, hogy ez az igazi magyar villamosvezetés.. Ezek a nóták egy laikus ember gyűjtése...Fő célja, hogy a magyar közönség megismerje őket a maguk ősi egyszerűségében, szépségében, eredetiségében.
Hangja szinte árbocra szalad, mint egy dicsőséges lobogó:
- Népdalokban ( úgy a versi, mint a zenei részt értve ezalatt ) olyan gazdag, olyan tehetséges a magyar, hogy e tekintetben páratlanul áll a nemzetek versenyében!
Csendes szemeiben mintha magnézium lobbanna meg.
- A megújhodásnak alulról kell jönnie!- ismétli. Művészetünk, irodalmunk: merő mesterbeli fogások sorozatából áll... Legnagyobb ritkaság az eredeti, őszinte, magyar hang... Ha jön egy-egy parasztművész, parasztköltő, úgy hat, mint valami friss, üdítő lelki-fürdő!
Szent igaz.
Művészeinket, költőinket, íróinkat: mintha egyetlen láthatatlan karmester vezényelné. Egymást másolják, egymást utánozzák. Költőink szedőgép alá írnak verseket, festőink aranyblondelekbe terveznek képeket.

A falvak apró ablakos, mestergerendás, fehérre meszelt falai között pedig csámcsogva terpeszkedik az új dal, melyet jól fizetett kávéházi sztárokkal énekeltet s szállít pihenő magyaroknak a magyar rádió:

Gyúrd Rozi- Ne citerázz, Rozi- Hisz úgyse lát, Rozi- Most az anyád...