A Magyar Nemzeti Bank tízesztendős alapítási évfordulóját a magyar gazdasági élet, de az egész magyar társadalom is őszinte tisztelettel és elismeréssel köszönti.

Ez a tisztelet és elismerés elsősorban a férfiaknak szól, akik a háború utáni zavaros és viharos években törhetetlen tisztességgel és szívós szorgalommal az új magyar jegybank szervezetét felépítették, pénzügyi és hitelpolitikáját irányították és válságos időkben – 1931 tragikus nyarán – biztos kézzel kivezették a magyar pénzügyi élet hajóját a fergetegből, amelyben sokkal erősebb járművek hajótörést szenvedtek.

Mély megbecsüléssel és meghatódottsággal hajlunk meg Popovics Sándor tiszteletet parancsoló ősz alakja előtt, aki élte alkonyán olyan nehéz körülmények között, amelyekre Ferenc József titkos tanácsosa hosszú pályafutásán valóban nem készülhetett fel, nyugalommal és előrelátással őrködött a magyar pénzügyi rendszer tisztasága felett.

De ugyanilyen elismeréssel kell adóznunk munkatársainak is, köztük első helyen Schober Bélának és Imrédy Bélának, aki a Nemzeti Bankból magával hozta az óvatos haladásnak és a romantikus kísérletektől való irtózásnak a szellemét, amely jobb időkből ránkmaradt örökségünk egyik érintetlen kincse.

De a megemlékezés nem volna teljes, ha nem idéznők fel Smith Jeremiás puritán alakját, aki, sajnos, túlkorán távozott tőlünk és aki hitvalló őseinek, a Mayflower zarándokainak tiszta és megvesztegethetetlen igazságszeretetét és önzetlenségét állította a magyar ügy szolgálatába.