Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1934 | Március

Bethlen Margit színműve a Nemzeti Színházban

CSEREBOGÁR

Milyen sokszor vétenek az írók az ösztönük ellen! Milyen sokszor vezeti félre őket egy előre megfontolt, az írói ösztöntől független elgondolás, amely eltakarja előttük a sugallatot! Ilyenkor másról és mást beszélnek, mint amit a téma természetes logikája parancsol. Szinte azt lehetne mondani, félrebeszélnek. Az írói ösztön azonban nem szakad meg, hanem kiütközik munka közben és megzavarja, meglazítja vagy félreviszi a mű belső logikáját. Ez különben gyakori olyan íróknál, akikben külön van válva a munka tudata és ösztönszerű része, a mesterség és a sugallat s akik nem érzik eléggé, hogy a kettő közül először az utóbbira kell hallgatni.

Bethlen Margit - jogot formálunk arra, hogy, mint ő maga is, ne tegyük neve mellé a grófnő melléknevet s ne vegyük se előnynek, se hátránynak kiemelkedő társadalmi helyzetét s csak mint írót vegyük számításba - a Cserebogár-ban egy a priori elgondolásból indult ki: abból, hogy szabad-e a gyógyíthatatlan beteget megváltani szenvedéseitől egy gyilkoló méregadaggal.

 

Kétségtelen írói ösztöne azonban, melyet másfajta műveiben is elhomályosít az óvakodás attól, hogy elmélyedjen mondanivalójában, a művészi alkotás nehézségeinek leküzdésével járó szenvedés kerülése s a könnyű megoldások felé szorító hajlam, ellentmondott ennek az inkább orvosi, vagy büntetőjogi, vagy publicisztikai illetékesség alá tartozó elgondolásnak és rátapintott az igazi témára: arra a konfliktusra, amelynek okvetlen be kell következni olyan szerelmesek vagy házastársak között, akiknek ellentétesek, egymással összeférhetetlenek az élet-ideáljai.

 

Ebből aztán egy dramaturgiai paradoxon keletkezett, két téma - egy írói és egy publicisztikai - birkózik egymással és végeredményben közömbösíti egymást - fájdalom, a darabot is. Amiből emberi sorsok feltárása és egymással való viszonyba-állítása lehetne, azt háttérbe nyomja a kigondolt tétel, a tétel logikáját pedig összezavarja a tőle független emberi indulatok játéka. Elvész, ami egyedül tud szervessé tenni egy drámát: a belső logika.

A férfi fanatikus sportember, élete nagy álma a lovassportban aratott diadal. A nő legfőbb gondja, hogy a férfi ne kockáztassa az életét a lovaglással. Szóval a veszéllyel passzionátusan játszó merész férfi s a veszélytől idegesen rettegő nő kerül össze nagy szerelemben. Az egyik egy ideál kék madara után akar szárnyalni, a másik arra akarja kényszeríteni, hogy maradjon veszteg a biztos földön. A sas repülni akar, az ökörszem nem mer a szárnya alá bújni és vele repülni, inkább azt követeli tőle, hogy tegye hasznavétlenné a szárnyait. Ha az ilyen férfi szerelmi alázatában százszor is megígéri, hogy nem ül többet lóra, azt nem ígérheti és nem tarthatja meg, hogy a lemondást ne érezze szégyenletes kényszernek és ne érezze koloncnak azt, aki ráerőszakolta.

 

Ha még olyan nagy szerelemből erőszakolta is rá. Minden észszerű emberi meggondolás a férfinak kell hogy adjon igazat. Nem lehet együttérezni azzal a nővel, aki merő szerelmi önzésből vagy ideggyöngeségből ilyen kényszerhelyzetbe szorítja a férfit. Magától értetődőleg egy ilyen nő nem lehet tragikus felelősség hordozója. Szóval a koncepció hibája már a dolgok kezdetekor megbosszulja magát, az expozició nem abban az irányban exponál, amelyben a dolgok aztán tovább folynak.

 

Egész a harmadik felvonásig a meder úgy van megásva, hogy a kényszerítő nő és a kényszerített férfi konfliktusáról van szó s a férfi a nő önző gyengeszívűségének az áldozata. S ez a gyengeszivűség tetőpontra jut a második felvonás végén, mikor a nő eltiltja az orvosokat a lovasbalesetben végzetesen megsebesült férfi megoperálásától, mert az operáció kockázattal jár. Szóval azt akarja, hogy a férfi, ha szenvedve is, ha nyomorékul is, de maradjon meg neki. Ez a nő okvetlenül el kell hogy veszítse érdeklődésünket.

A tétel, amiért Bethlen Margit a darabot írta, idáig nincs benne a cselekvényben. Azokat a naiv jelzéseket, amiket az első és a második felvonásban az író ad róla, nem tartozunk észrevenni, mert csak úgy bele vannak vonva a dialógusba, nem tünnek ki szervesen sem a cselekvényből, sem a jellemekből. Mikor pedig a harmadik felvonásban kibújik a tétel, akkor már odáig fejlődtek a dolgok, hogy nincs semmi összefüggés, sőt összeférhetetlenség van a jellemek és a cselekményük között.

 

A bátor, elszánt férfi, akiről úgy tudtuk, hogy a nyomorékéletnél többre becsüli a halált, mikor valóban nyomorékká válik, a szájáig emeli a méregpoharat, de nem meri kiinni, a gyáva nő, akinek eddig csak az volt a fontos, hogy a férje, ha bármi nyomorultul is, csak élve maradjon, beadja neki a halálos italt. Mind a kettő ellenkezőjét teszi annak, amit az eddigiek alapján várni kellett tőle. A szereplők és cselekvésük közt nincs összefüggés. A cselekvény nincs végiggondolva, gerinctörésben szenved, akár a férfi-főszereplője.

Súlyos technikai hibák tetézik a struktúra omlatagságát. Az első felvonásban a háttér a lóverseny közönsége, amely izgatottan kellene hogy figyelje a futam lefolyását. Az előtérben a fiatal orvos szerelmi ostrom alá veszi a nőt, aki szerelmese lovaglását figyeli aggódó izgalommal. Vagyis az előtérben álló nő és a háttérben álló lóversenyközönség közötti kapcsolatot megszakítja az orvos. Természetesen semmit sem érzünk a lóverseny izgalmából.

 

Ezenkívül a háttérnek hangtalannak, csaknem mozdulatlannak kell maradni, hogy az előtérben lefolyó dialógus hallható legyen. Lehetetlen ebbe a nézőtérnek belekapcsolódni - az egész első felvonás henye időtöltéssé válik. Cselekvés nincs benne, a szavai pedig súlytalanok. Olyan akkumulátor, amelyben nincs áram. Ezt csak mint legkirívóbb példát hozzuk fel.

Olyan mértékekkel mérjük Bethlen Margit színművét, melyek írót megillető megbecsülésből fakadnak. Meg kell állapítanunk, hogy a kidolgozás külsőségekre törekvése tette lehetetlenné a mű sikerét. Ezen nem tudott segíteni az előadás nagy erőfeszítése sem. Bajor Gizi képességének egész széles regiszterét viszi a játékba, egy-egy pillanatban már csaknem el tudja hitetni az alakot, de a lehetetlent ő sem bírja lehetségessé tenni.

 

Táray Ferenc sokkal kedvezőbb helyzetben van, az ő szerepe összefogottabb, inkább tudhat és tud is belőle élő alakot kihozni. Aczél Ilona, Rózsahegyi Kálmán, Somogyi Erzsi, Timár József játszanak még fontosabb szerepet. Ódry Árpád rendezése különösen a második felvonás végén figyelemreméltó, ahogy a lovasbaleset hatását a különböző személyekre különbözőképen éreztetni tudja.

*

Komoly írásmű felett, ha nem jó, napirendre térünk. Nem sikerült, vége. Bohózat, ha nem mulatságos, felbosszant. Ezért az ingerült hang, amellyel a kritika Vaszary János bohózatát, A vörös bestiát szokatlan élességgel és méltán, elintézte. Mi nem is tartjuk szükségesnek, hogy foglalkozzunk vele, ha nem láttunk volna a főszereplő Gaál Franciska játékában valami figyelemreméltót.

 

A teljesen üres, sikerrel játszhatatlan szerepbe valami faunszerűséget tud belevinni különösen az első felvonásban s ezzel egy-egy pillanatra megeleveníti a színpadot. Ösztönszerűen megérezte azt, amit a szerző csinálhatott volna, ha észrevette volna, mit kellene ebből a szerepből s az egész darabból csinálni.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Pelle István az első a tornászversenyen Pelle István az első a tornászversenyen
A MOTESz nagy érdeklődés mellett vasárnap rendezte válogató...
Sipos Manci 1:16 mp-et úszott az NSC háziversenyén Sipos Manci 1:16 mp-et úszott az NSC háziversenyén
Az NSC klubbajnokságai igen szépszámú közönség előtt népes...
Az amerikai elnökválasztás előtt Az amerikai elnökválasztás előtt
Egy hónap sem telik el, hogy az Egyesült-Államokban elnököt...
Hogyan győzött Cambridge Oxford ellen Hogyan győzött Cambridge Oxford ellen
A város már reggeltől kezdve szédülten és bódultan megbabonázva várta...
Utazás a Nap középpontjába , hőség a Nap közepében Utazás a Nap középpontjába , hőség a Nap közepében
Mögöttünk a fekete ég apró csillagokkal, előttünk egy irtózatos nagy,...
Nem szerelhettek le a katonák Nem szerelhettek le a katonák
Magyarországon a hároméves szolgálatot teljesített katonákat október...
Nemzetközi művészi fényképkiállítás Nemzetközi művészi fényképkiállítás
Az iparművészet megújhodási mozgalmának egy emberöltővel ezelőtt az...
Bucsu Bucsu
Te már alapítottál családot, nyájas olvasó? Én még nem, de szeretnék....
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98