Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1934 | Március

Bethlen Margit színműve a Nemzeti Színházban

CSEREBOGÁR

Milyen sokszor vétenek az írók az ösztönük ellen! Milyen sokszor vezeti félre őket egy előre megfontolt, az írói ösztöntől független elgondolás, amely eltakarja előttük a sugallatot! Ilyenkor másról és mást beszélnek, mint amit a téma természetes logikája parancsol. Szinte azt lehetne mondani, félrebeszélnek. Az írói ösztön azonban nem szakad meg, hanem kiütközik munka közben és megzavarja, meglazítja vagy félreviszi a mű belső logikáját. Ez különben gyakori olyan íróknál, akikben külön van válva a munka tudata és ösztönszerű része, a mesterség és a sugallat s akik nem érzik eléggé, hogy a kettő közül először az utóbbira kell hallgatni.

Bethlen Margit - jogot formálunk arra, hogy, mint ő maga is, ne tegyük neve mellé a grófnő melléknevet s ne vegyük se előnynek, se hátránynak kiemelkedő társadalmi helyzetét s csak mint írót vegyük számításba - a Cserebogár-ban egy a priori elgondolásból indult ki: abból, hogy szabad-e a gyógyíthatatlan beteget megváltani szenvedéseitől egy gyilkoló méregadaggal.

 

Kétségtelen írói ösztöne azonban, melyet másfajta műveiben is elhomályosít az óvakodás attól, hogy elmélyedjen mondanivalójában, a művészi alkotás nehézségeinek leküzdésével járó szenvedés kerülése s a könnyű megoldások felé szorító hajlam, ellentmondott ennek az inkább orvosi, vagy büntetőjogi, vagy publicisztikai illetékesség alá tartozó elgondolásnak és rátapintott az igazi témára: arra a konfliktusra, amelynek okvetlen be kell következni olyan szerelmesek vagy házastársak között, akiknek ellentétesek, egymással összeférhetetlenek az élet-ideáljai.

 

Ebből aztán egy dramaturgiai paradoxon keletkezett, két téma - egy írói és egy publicisztikai - birkózik egymással és végeredményben közömbösíti egymást - fájdalom, a darabot is. Amiből emberi sorsok feltárása és egymással való viszonyba-állítása lehetne, azt háttérbe nyomja a kigondolt tétel, a tétel logikáját pedig összezavarja a tőle független emberi indulatok játéka. Elvész, ami egyedül tud szervessé tenni egy drámát: a belső logika.

A férfi fanatikus sportember, élete nagy álma a lovassportban aratott diadal. A nő legfőbb gondja, hogy a férfi ne kockáztassa az életét a lovaglással. Szóval a veszéllyel passzionátusan játszó merész férfi s a veszélytől idegesen rettegő nő kerül össze nagy szerelemben. Az egyik egy ideál kék madara után akar szárnyalni, a másik arra akarja kényszeríteni, hogy maradjon veszteg a biztos földön. A sas repülni akar, az ökörszem nem mer a szárnya alá bújni és vele repülni, inkább azt követeli tőle, hogy tegye hasznavétlenné a szárnyait. Ha az ilyen férfi szerelmi alázatában százszor is megígéri, hogy nem ül többet lóra, azt nem ígérheti és nem tarthatja meg, hogy a lemondást ne érezze szégyenletes kényszernek és ne érezze koloncnak azt, aki ráerőszakolta.

 

Ha még olyan nagy szerelemből erőszakolta is rá. Minden észszerű emberi meggondolás a férfinak kell hogy adjon igazat. Nem lehet együttérezni azzal a nővel, aki merő szerelmi önzésből vagy ideggyöngeségből ilyen kényszerhelyzetbe szorítja a férfit. Magától értetődőleg egy ilyen nő nem lehet tragikus felelősség hordozója. Szóval a koncepció hibája már a dolgok kezdetekor megbosszulja magát, az expozició nem abban az irányban exponál, amelyben a dolgok aztán tovább folynak.

 

Egész a harmadik felvonásig a meder úgy van megásva, hogy a kényszerítő nő és a kényszerített férfi konfliktusáról van szó s a férfi a nő önző gyengeszívűségének az áldozata. S ez a gyengeszivűség tetőpontra jut a második felvonás végén, mikor a nő eltiltja az orvosokat a lovasbalesetben végzetesen megsebesült férfi megoperálásától, mert az operáció kockázattal jár. Szóval azt akarja, hogy a férfi, ha szenvedve is, ha nyomorékul is, de maradjon meg neki. Ez a nő okvetlenül el kell hogy veszítse érdeklődésünket.

A tétel, amiért Bethlen Margit a darabot írta, idáig nincs benne a cselekvényben. Azokat a naiv jelzéseket, amiket az első és a második felvonásban az író ad róla, nem tartozunk észrevenni, mert csak úgy bele vannak vonva a dialógusba, nem tünnek ki szervesen sem a cselekvényből, sem a jellemekből. Mikor pedig a harmadik felvonásban kibújik a tétel, akkor már odáig fejlődtek a dolgok, hogy nincs semmi összefüggés, sőt összeférhetetlenség van a jellemek és a cselekményük között.

 

A bátor, elszánt férfi, akiről úgy tudtuk, hogy a nyomorékéletnél többre becsüli a halált, mikor valóban nyomorékká válik, a szájáig emeli a méregpoharat, de nem meri kiinni, a gyáva nő, akinek eddig csak az volt a fontos, hogy a férje, ha bármi nyomorultul is, csak élve maradjon, beadja neki a halálos italt. Mind a kettő ellenkezőjét teszi annak, amit az eddigiek alapján várni kellett tőle. A szereplők és cselekvésük közt nincs összefüggés. A cselekvény nincs végiggondolva, gerinctörésben szenved, akár a férfi-főszereplője.

Súlyos technikai hibák tetézik a struktúra omlatagságát. Az első felvonásban a háttér a lóverseny közönsége, amely izgatottan kellene hogy figyelje a futam lefolyását. Az előtérben a fiatal orvos szerelmi ostrom alá veszi a nőt, aki szerelmese lovaglását figyeli aggódó izgalommal. Vagyis az előtérben álló nő és a háttérben álló lóversenyközönség közötti kapcsolatot megszakítja az orvos. Természetesen semmit sem érzünk a lóverseny izgalmából.

 

Ezenkívül a háttérnek hangtalannak, csaknem mozdulatlannak kell maradni, hogy az előtérben lefolyó dialógus hallható legyen. Lehetetlen ebbe a nézőtérnek belekapcsolódni - az egész első felvonás henye időtöltéssé válik. Cselekvés nincs benne, a szavai pedig súlytalanok. Olyan akkumulátor, amelyben nincs áram. Ezt csak mint legkirívóbb példát hozzuk fel.

Olyan mértékekkel mérjük Bethlen Margit színművét, melyek írót megillető megbecsülésből fakadnak. Meg kell állapítanunk, hogy a kidolgozás külsőségekre törekvése tette lehetetlenné a mű sikerét. Ezen nem tudott segíteni az előadás nagy erőfeszítése sem. Bajor Gizi képességének egész széles regiszterét viszi a játékba, egy-egy pillanatban már csaknem el tudja hitetni az alakot, de a lehetetlent ő sem bírja lehetségessé tenni.

 

Táray Ferenc sokkal kedvezőbb helyzetben van, az ő szerepe összefogottabb, inkább tudhat és tud is belőle élő alakot kihozni. Aczél Ilona, Rózsahegyi Kálmán, Somogyi Erzsi, Timár József játszanak még fontosabb szerepet. Ódry Árpád rendezése különösen a második felvonás végén figyelemreméltó, ahogy a lovasbaleset hatását a különböző személyekre különbözőképen éreztetni tudja.

*

Komoly írásmű felett, ha nem jó, napirendre térünk. Nem sikerült, vége. Bohózat, ha nem mulatságos, felbosszant. Ezért az ingerült hang, amellyel a kritika Vaszary János bohózatát, A vörös bestiát szokatlan élességgel és méltán, elintézte. Mi nem is tartjuk szükségesnek, hogy foglalkozzunk vele, ha nem láttunk volna a főszereplő Gaál Franciska játékában valami figyelemreméltót.

 

A teljesen üres, sikerrel játszhatatlan szerepbe valami faunszerűséget tud belevinni különösen az első felvonásban s ezzel egy-egy pillanatra megeleveníti a színpadot. Ösztönszerűen megérezte azt, amit a szerző csinálhatott volna, ha észrevette volna, mit kellene ebből a szerepből s az egész darabból csinálni.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Magyar - osztrák birkózó mérkőzés Magyar - osztrák birkózó mérkőzés
A tizenhét év után felújított magyar-osztrák birkózó mérkőzést a...
Az első magyar motoros tricikli Az első magyar motoros tricikli
A lassan fellendülő magyar gépipar fokozatosan rátér olyan cikkek...
Az ipari többtermelés akadályai Az ipari többtermelés akadályai
Az ipar súlyos gazdasági helyzete abban kulminál, hogy a...
Holland mesterek titkos receptjei a Dreher-gyárban Holland mesterek titkos receptjei a Dreher-gyárban
A világhírű holland likőrök, amelyeket eddig luxusitalként kezeltek...
Különleges egysinü vonat Különleges egysinü vonat
A kulturtörténet lapjain aranybetükkel van följegyezve a vonat...
Mi történik Oroszországban Mi történik Oroszországban
Oroszországról csupa tendenciózus hirt kapunk. A hirszolgálat a...
Trianon – különlegességek, kuriózumok Trianon – különlegességek, kuriózumok
Magyarország kötelezi magát, hogy csatlakozni fog a következő...
A nyomor A nyomor
Budapesten özv. Windhager Józsefné, egy erdőőr özvegye e hónap...
Véres krónika Véres krónika
A téli idő, mikor megcsappan a kereset és nem is minden bokor ad...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98