Párizs, november 4.
A derék, vidám, mosolygó és bölcs Doumergue, az egykori köztársasági elnök, aggkori tuszkulumából sietett Párizsba, hogy a köztársaság szekerét a februári kátyuból kiemelje, győzött az első fordulóban: a francia államtanács megszavazta a miniszterelnök alkotmányreformját. Mit jelentene ez a reform?

Azt, hogy a francia köztársaság a jövőben nem lesz a bizottságok köztársasága, vagy ahogy durvábban mondják: a sógorok és komák köztársasága, - la republique des petits copains – akik a folyosókon, bizottsági termekben, a fehér asztal mellett döntöttek állások, kinevezések, adóemelések, állami üzletek s végeredményében az egész francia nép sorsa felett. A hatalom súlyát a Doumergue-reform átterelné a kamarából, amely csak az ellenőrzés jogát tartja meg, a végrehajtó hatalomra, a kormány elnökére, s ezzel kiveszi a pártok és pártvezetők kezéből az eddigi határtalan hatalmat.

A kamara folyosóin vasárnap is nagy élénkség uralkodott. Általában megállapítható, hogy parlamenti körök a lehető legnagyobb pesszimizmussal ítélik meg a helyzetet. Még a jobboldali körökben is attól tartanak, hogy Doumergue miniszterelnöknek az ideiglenes költségvetés tárgyalásánál a legkomolyabb nehézségekkel kell majd megküzdenie.

Tőzsdei körökben szintén általános kedvetlenség uralkodik és attól tartanak, hogy a tőzsdén megnyilvánult lanyhaság hétfőn tovább folytatódik. A belpolitikai helyzet súlyosságát jelzi, hogy a szenátusban a hangulat a miniszterelnök irányában még hűvösebb, mint a kamarában.

Olyan politikusok. – még az eddig mérsékelt magatartást tanusító politikusok is – akik a miniszterelnök rádiószózatában elhangzott fenyegetésektől találva érzik magukat, kijelentették, hogy a költségvetési felhatalmazási javaslat elutasításával megakadályozzák majd, hogy a miniszterelnök egybehívhassa a versaillesi nemzetgyűlést.

A miniszterelnök szombatesti rádióbeszédében bejelentette, hogy a kamara feloszlatásától nem riad vissza. Politikai körökben ezzel szemben hangoztatják, hogy a miniszterelnöknek aligha áll majd módjában ezt a fenyegetését beváltani, mert hiszen jelenleg még a szenátus hozzájárulása nélkül a kamarát nem lehet feloszlatni.

A szenátusban annyira Doumergue-ellenes a hangulat, hogy a kamara feloszlatásához a szenátus többsége a jelek szerint nem járul hozzá.

Parlamenti körökben vasárnap este Doumergue küszöbön álló bukásáról beszéltek és utódául Flandin közmunkaügyi minisztert vagy Laval külügyminisztert emlegették.