Az a kormányintézkedés, amely megengedte a gyapjubehozatalt, sok vitára adott alkalmat a magyar textilgyári érdekeltségek körében és általában szemrehányással illették a kereskedelmi kormányt, hogy a magyar gyapjukészletek exportját annakidején megengedte s most kénytelenek vagyunk nemes valutáért külföldi gyapjut behozni az országba.

A textilgyári érdekeltségek azonban elfelejtik azt, hogy ezt a helyzetet egyedül és kizárólag az ő mohó árpolitikájuk idézte elő, hiszen a gyapju értékesitése idején az összes magyar gyárak tartózkodtak a vételtől, természetesen azért, hogy a piac lanyhaságával a pénzszükségben szenvedő gazdákat arra kényszeritsék, hogy árujukat minél olcsóbban adják el a textilgyáraknak.

A kormány azonban az egyetlen helyes és eredményes eszközhöz fordult: megengedte a gyapju kivitelét, s akkor csakugyan a megfelelő áron került ki a vámkülföldre. A textilgyárak későn kaptak észbe, s mire ők is vásárolni akartak, addigra nem volt elegendő gyapju az országban.

Most tehát nem állott más mód a kormány rendelkezésére, minthogy a gyapjubehozatalt felszabaditsa. Ez az intézkedés ugyan – valutapolitikai szempontból tekintve – nem nagyon előnyös az általános magyar közgazdaság szempontjából, de talán jó iskola lesz textilgyárainknak arra, hogy a jövőben az ilyen zsaroló, árromboló politikától tartózkodjanak.