Dtum
Login with Facebookk
1934 | Október

Móra Ferenc

Szeged közművelődési palotájának lépcsőcsarnokában az alföldi szegénynép, a "tanyasi" magyarok tízezrei hullámozták körül a kincses palota hű gazdájának, a soraikból sarjadt, messzehangzó szavú és sokarcú írónak korai ravatalát.

 

Tömörkénynek utóda volt az Alföld példaadó néprajzi és régészeti múzeumának s leggazdagabb városi könyvtárának élén és Tömörkény örökségét vállalta abban is, hogy a tiszamenti kérgestenyerű, földtúró "népek" irodalmi bizalmasává, fáradhatatlan rajzolgatójává szegődött. Ugyanoda verte írói gyökereit, ahová Tömörkény, de magasabbra nőtt s üdelombú koronáját messzibb hatásoknak mutatta meg.

A földtúrás ránézve nem a búzamezők csirarétegéig terjedt: az Alföld homokját ő a tudós archeológus biztos érzékével, sokszor szinte művészi ihletével bolygatta meg történelemelőtti mélységekig, pogány "ősökért" és ezeknek hadi és háztartási kezükműveiért. Amit így napvilágra varázsolt, az most dédelgetett múzeumának polcait és tárlóit népesíti be, az oktató és szemléltető feliratoknak olyan mintaszerű bőségével, hogy azok nyelvén a titokzatos mult még az iskolázatlan fülekhez is szólni kezd.

 

De e kincskereső "vakondokmunká"-val párhuzamosan Móra az ő hűséges parasztjainak lelkében is nagy ásatást tartott, számára a huzamos együttélés során abban is olyan ősrétegek tárultak fel, melyekben talán szintén évezredek örök és tiszta humánuma ágyazódott be.

 

Ezek a "lelet"-ek könyveinek levelein, írói életművének vitrinjeiben sorakoznak fel a magyar néplélek kincsesházává, éppoly beszédesen, mint a szegedi kultúrházban a tárgyi maradványok, hiszen e lelki leletek közt is az ő fürge, behízelgően oktató és megvilágosító szelleme sürög-forog, hogy eligazodást és együttélvezést nyujtson, szép hegedűszóban.

A lelkes tudós és a tisztaszívű költő mellett benne még meggyőződéses és szókimondó ujságíró is dőlt ki a magyar írótoll gárdájából. Nem hűselt ő politikai párt ámbitusán, mint Mikszáth, nem is "karcolat"-témákért leskelődött be az írószobában marakodók ablakán, de tiszta szándékát, liberális felfogásának elvi fedezetét tisztelnie kellett annak is, kinek zászlaját az inspirációk szele talán más irányba lobogtatta.

Móra sokat hagy itt, de még többet visz magával ijesztő hamarsággal megnyílt pihenőhelyére. Egyéniségének varázsa, eredendő színessége és melege, úri kelleme talán még többet adott barátainak, sőt futólagos vendégeinek is, mint könyveié olvasói sokfő sokaságának. Ahová Móra beköszöntött, az ajtónyíláson valami cirógató melegségű sugárkéve özönlött be a nyomában.

 

A fáradtak, mogorvák és tépettlelkűek közé vele a tetterőnek, derűnek és lelki épségnek távoli üzenete érkezett, azé az életé, mely érdemes a nevére, melynek titkát ő magának irígyelnivalón megfejtette s melyből most mégis oly fájdalmasan korán kitagadtatott.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98