Dtum
Login with Facebookk
1934 | Szeptember

Schacht hadat üzen az egész világ gazdaságának

Hjalmar Schacht, a német gazdasági diktátor, pénteki beszéde, amelyet Eilsen fürdőhelyen tartott a nemzetközi mezőgazdasági kongresszuson, egész terjedelmében csak ma válik ismertté és óriási feltűnést kelt nemcsak Németországban, de az egész világgazdasági sajtóban. Az első diktátori beszéd, amely a hét elején Lipcsében hangzott el, még csak panaszkodás volt a világ ellen, amely, mint Schacht kifejezte magát, leölte a német tyúkot és most mégis azt várja tőle, hogy szaporán tojjon.

De ebben a második beszédben már nemcsak felelősségre vonja
az egész világot Németország mai gazdasági helyzetéért, hanem a világ összes népeire hárítja a felelősséget azokért a szociális forradalmakért, amelyek szerinte okvetlen be fognak következni, ha nem számolnak a német birodalom súlyos helyzetével. A mezőgazdasági és nyersanyagok árainak erős hanyatlása – fejtegette Schacht – a parasztságot mindenütt a kétségbeesés hangulatába kergette és ez a hangulat ma már átterjed a deflációs politikát űző nemzetek ipari munkásságára is.

Az Északamerikai Egyesült Államok farmerlázadásai,
a francia parasztság mozgolódásai, a példátlan arányú amerikai sztrájkok, az amszterdami véres munkászendülés, fenyegető előjelei egy kitörni készülő nagy szociális viharnak. Amikor Svájcban a szabadpénz-mozgalom már politikai párt alakját ölti, Franciaországban egymást érik a tőkemenekülési jelenségek, Angliában pedig a kommunista propagandasejtek rendszeres munkát végeznek és így még a leggazdagabb országok sem mentesek egy szociális felfordulás lehetőségeitől, akkor komolyan kell számolni azzal a német helyzettel, amelyből végeredményben mindezek a bajok kiindulnak.

Mert mi a világ nyugtalanságának oka?

Az, hogy a világgazdasági válság már mindenütt az életstandardot fenyegeti, aminek viszont a háborúból eredő politikai eladósodás az oka, amely pedig legerősebben azt a Németországot sujtotta, mely a Dawes-terv életbeléptetéséig negyvenkétmillió márkát, majd pedig adóbevételeinek felét kitevő évi kétmilliárdot fizetett. 1930 végén Németország huszonötmilliárdon felüli adóssággal volt megterhelve a külföld részéről. Ebből ma is 13.9 milliárddal tartozik, ami annyit jelent, hogy a világgazdaság történetében páratlan erőfeszítéssel három év alatt 11 milliárdot fizetett le.

Ez a megterhelés teljesen felemésztette
3 milliárdnyi arany- és devizakészletét, összes külföldi követeléseit, kényszerítette behozatalának szigorú korlátozására, kivitelének erőszakolására, olyan nagyarányú deflációs politikára, amelyet sohasem ismertek.

Mindezek odajuttatták a birodalmat,
hogy ma teljesen transzferképtelenné lett és önerejéből már nem képes a külföldi magánemberek iránt tartozó kötelezettségeinek eleget tenni. Ez a helyzet azonban ma már nem a német adós és külföldi hitelező magánügye, hanem a világgazdaságé, mert a német külföldi pénzek visszahívásával a nemzetközi hitel- és valutaépület összeomlását idézték elő.

A német külföldi eladósodás kérdésének tisztázása
tehát a világgazdaság és a világ szociális helyzetének a kérdése! Ebből a helyzetből pedig vagy azzal lehetne csak kijutni, ha a német áruk kivitelét minden akadálytól mentesítenék, vagy ha a német adósságokat teljesen elengednék. Gyakorlatilag azonban egyik út sem járható és így a birodalom kénytelen a behozatal teljes megszorításához és egy többévi moratóriumhoz nyulni.

A birodalom gazdasági diktátora ezzel egy új beviteli politikát
hirdetett ki, ami azt jelenti, hogy a behozatal kontingentálása ezentúl nem a behozott áru fizetésénél, hanem már a behozatal előtt történik, mégpedig úgy, hogy külföldi árut ezentúl csak az hozhat be Németországba, aki előzőleg devizaigazolványt kap, amelyet természetesen csak a rendelkezésre álló devizamennyiség erejéig adnak ki.

Schachtnak ez az új külkereskedelmi rendszere
a legnagyobb mértékben fogja korlátozni a német bevitelt és egészen új helyzetet teremt mindama államok számára, amelyek eddig a németbirodalomba exportáltak és lényegileg nem egyéb, mint egy további lépés az államszocializmus és a beviteli monopóliumok rendszere felé.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A Haverda-pört ujra tárgyalják A Haverda-pört ujra tárgyalják
A szabadkai gyilkosok bünperében, mint ismeretes, a szegedi...
Moszkvával való szakitás Moszkvával való szakitás
A vasárnapi párisi lapok hevesen sürgetik Racovski párisi...
MTK – FTC 3:0 (1:0) MTK – FTC 3:0 (1:0)
Szeptemberi derűs őszi nap november közepén a FTC – MTK...
A Nobel-alapitvány A Nobel-alapitvány
A dinamit föltalálója, Nobel, összes vagyonát, mintegy 40 millió...
Ki volt hát Endre László? Ki volt hát Endre László?
Az elmúlt rendszer legkegyetlenebb véreskezű hóhérának, Endre...
Karácsony Karácsony
Az ezerkilenczszázegyedik évet írjuk immár a Megváltó születése óta,...
A selmeczbányai kongresszusok A selmeczbányai kongresszusok
Selmeczbányának, a szépen emelkedő bányavárosnak ünnepnapjai voltak a...
Merénylet az orosz miniszterelnök ellen Merénylet az orosz miniszterelnök ellen
Az orosz forradalmárok, a kik egyetlen napot sem engednek elmulni...
A műkorcsolyázás művészetének magyar bajnokai A műkorcsolyázás művészetének magyar bajnokai
A városligeti Műjégpálya tribünjei vasárnap estére csaknem teljesen...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98