London, december 22.
A franciáknak igazuk van, az angol közvélemény ma nem számol a valósággal. Az angol nép a békét kívánja és ha kell, erőszakkal is, de végleg ki akarja kapcsolni az erőszakot Európa életéből.

Nem szabad továbbá elfelejteni azt sem, hogy az angol közvéleményt rendkívül felháborította, hogy Sir Samuel Hoare-t Lavalnak és Cerutti nagykövetnek sikerült Párizsban megfélemlíteniök. És végül figyelembe kell venni azt is, hogy Angliában a jogalkotó perdöntésnek, a precedenseknek mindig rendkívül nagy szerepük volt, az angol közvélemény joggal tart attól, mi történik, ha az olasz példán felháborodva, más ország is fenyegetéssel és támadással erőszakolná ki követelései teljesítését.

Nem esett szó sem az alsóházban, sem a sajtóban az utóbbi napok viharos eseményei alatt Németországról, de mindenki Berlinre gondolt, mindenkinek a nagy légiflotta jár eszében, amely német földön épül. Ezért nem ad egy fillért sem Anglia a diktatúrának, holott pénzbőségben úszik és a százmillió fontos államkölcsönt egy délelőtt lejegyezte nem a City, hanem az angol nép.

Az angol nép mai hangulatára jellemző, hogy egy ősrégi kenti templom mohalepte falára a falu papja a hősi halottak emléktáblája fölé a év őszén a következő felírást vésette:
„A Népszövetség a béke őre és minden keresztény ember kötelessége, hogy támogassa.”

Ez az egyszerű mondat mélyebben fejezi ki Anglia mai lelki állapotát, mint cikkek, tudósítások és tanulmányok kötetei.

Még egyet: az angol fővárosban ma mindenkinek ajkán Eden nevén kívül egy név lebeg: az ifjabb Pitt neve. Százharminc évvel ezelőtt huszonnégyéves korában William Pitt vette kezébe Anglia kormányzását és külpolitikájának irányítását. Ez a fiatalember megtörte az első európai diktátor hatalmát, aki a régi örökös dinasztiák helyét elfoglalta. Angliának azóta nem volt olyan fiatal külügyminisztere, mint Anthonyi Eden.