Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1935 | November

Ki kormányozza a választások után Angliát

London, november 3.
Erre a kérdésre csak egy választ kaphat az idegen, akárkit kérdez is meg Londonban, vagy a vidéken. A white-chapeli munkás, a Piccadilly klubjainak törzsvendége, vagy a somerseti paraszt pillanatnyi habozás nélkül feleli: Ki más, mint Baldwin, a becsületes angol polgár és a konzervatív párt, amely több, mint 500 jelölttel veszi fel a harcot. E jelöltek közül 400-nál többet majdnem bizonyosan behoz az alsóházba, s ezzel megőrzi a több mint tízesztendei kétharmadtöbbségét a West-minsterben. Viszont a liberális párt, a konzervatív toryk századás ellenfeleinek, a whigeknek örököse, alig tartja meg a néhány mandátumot, amellyel eddig dicsekedhetett.

 

A munkáspárt 550 jelölttel indul a harcba s valószínű ugyan, hogy 58 mandátumának számát megduplázza, de Anglia politikáján alig változtathat a, hogy a kormány nem 448 hanem csak 400 képviselővel vonul be a alsóházba. Ez a majdnem-bizonyosság, a kormánypárt rendkívüli fölénye az oka annak a még Angliában is páratlan nyugalomnak, amellyel a pártok, s a közönynek, amellyel a választók a meginduló korteshadjáratot figyelik. A választások számbeli eredményeinél sokkal erősebben érdeklik az angol közvéleményt a személyi változások, amelyek a választások után alig lesznek elkerülhetők.


MacDonald és fia, akik párt nélkül képviselték az angol proletáriátust a Nemzeti Kabinetben, nem igen maradnak meg a kormányban, helyüket részben az ifjú konzervatívok, részben a szélső jobboldali „die hardok” vezetői foglalják el. Az angol politika illogikus természetére jellemző, hogy ez a két, világnézetében és politikai célkitűzéseiben annyira elütő csoport egyidőben nyer erősebb részt a birodalom kormányzásában s ezzel a két szélsőséges áramlat kiegyenlíti egymást.

 

Az ifjú konzervatívok legifjabb tagjuk a 22 éves Lord Duncannon a mult évben lett nagykorú s csak most léphet fel jelöltnek, a frontharcosok és a háború utáni ifjú nemzedéket képviselik, radikálisabb világnézetűek, mint nagyapáik korában a munkáspárt első politikai vezérei, gyűlölik a diktatúrákat, a szertelen fegyverkezést, amely romlásba dönti az európai államokat s a könyörtelen adópréssel elszegényíti az angol birtokososztályt.


A „die hardok”, élükön a még mindig fiatalos és lendületes Churchillel ugyanúgy gyűlölik a diktatúrákat, mint fiatalabb elvtársaik, de harciasabbak és nacionalistábbak s Anglia rohamos és gyors felfegyverkezését követelik. S a munkáspárt? A munkáspárt lendületét letörte a belső viszály, amely évek óta fokozatosan gyengíti az angol proletariátus képviselőit. A választási harcban ádáz haraggal fordulnak egymás ellen a macdonaldisták, a hivatalos munkáspárt, Attlee őrnagygyal az élén és Maxton, I. L. P.-je, a független Munkáspárt, amelyből most a választások küszöbén vált ki és csatlakozott a kommunistákhoz a forradalmárok csoportja.


MacDonald mandátuma se biztos, mert a seahami skót kerületben, Shinwell, a fiatal szocialisták egyik legkitűnőbb szónoka veszi fel ellene a harcot. A munkáspárt új vezetője. Attlee őrnagy, régi szocialista, kiváló katona és tehetséges szervező, de nincs meg az a tekintélye, befolyása és szuggesztív ereje, mint elődeinek a párt élén, s a most lezajlott községi választások megmutatták, hogy az angol munkás nem pártember, nem köti magát a szakszervezet jelöltjeihez, hanem úgy szavaz, ahogy azt angol lelkiismerete diktálja. Már pedig e pillanatban a külpolitikai kérdések a döntők Angliában s a külpolitikában alig van különbség a konzervatívok és a munkáspárt programja között.


A munkáspárt magasabb munkanélkülisegélyt ígér, nagyobb közmunkákat, de abban, ami minden angol embernek fontos, megegyezik a két szembenálló párt: az európai békét mindenáron meg kell őrizni, ha szükséges, milliós fegyverkezések árán is.


Anglia nem tűrheti, hogy bármely európai hatalom, diktatúra vagy nem diktatúra, a saját akaratát erőszakkal rákényszerítse másokra. Anglia nem ejtheti ki kezéből a humanizmus és az emberi szabadság zászlaját. Ha az angol munkáspártnak sikerül mandátumai számát megdupláznia, ennek a konzervatívok csak örülnek, mert ez még keményebbé acélozhatja Anglia békepolitikáját.


K. T.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A konzervatív párt baloldali plakátján Baldwin miniszterelnök képe látható Churchill a farmerekhez beszél MacDonald
HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A strand tüllfüggönyös torerókalapja, Rohan hercegnő gumitweedje és az új őszi divat parádéja a párizsi porondon A strand tüllfüggönyös torerókalapja, Rohan hercegnő gumitweedje és...
Tüzel a francia nyár, hőhullám ernyeszti el Párizs szépeit, de a ruha...
A perzsák is velünk harcolnak A perzsák is velünk harcolnak
Perzsia is harcba szállt közös ellenségeink ellen s a vitéz Dárius...
A tervgazdaság igazi hivatása A tervgazdaság igazi hivatása
Gazdasági berendezkedés nem képzelhető el tervszerűség nélkül. A...
Mi közöm hozzá? Mi közöm hozzá?
Még mindig sokan vannak, akik az ötéves háború ellenére azt mondják,...
Orosz izgatás a felvidéken Orosz izgatás a felvidéken
A Szerbiával és Oroszországgal való feszültség hatása alatt az...
A Hitelbank tőzsdére viszi a Flóra-részvényeket A Hitelbank tőzsdére viszi a Flóra-részvényeket
A Flóra első magyar stearingyertya- és szappangyár rt. részvényeinek...
Inter arma Inter arma
Az emberekben alvó energia roppant kisülése: háború. Az első nap...
Rövidhullámú rádió a háborúban Rövidhullámú rádió a háborúban
Az egész világon körülbelül 80 ezer rövidhullámú rádióamatőr...
Koldusok nyelve Koldusok nyelve
Mennyi csavargó van Magyarországon? Erre természetesen a népszámlálás...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98