Dtum
Login with Facebookk
1935 | November

Ki kormányozza a választások után Angliát

London, november 3.
Erre a kérdésre csak egy választ kaphat az idegen, akárkit kérdez is meg Londonban, vagy a vidéken. A white-chapeli munkás, a Piccadilly klubjainak törzsvendége, vagy a somerseti paraszt pillanatnyi habozás nélkül feleli: Ki más, mint Baldwin, a becsületes angol polgár és a konzervatív párt, amely több, mint 500 jelölttel veszi fel a harcot. E jelöltek közül 400-nál többet majdnem bizonyosan behoz az alsóházba, s ezzel megőrzi a több mint tízesztendei kétharmadtöbbségét a West-minsterben. Viszont a liberális párt, a konzervatív toryk századás ellenfeleinek, a whigeknek örököse, alig tartja meg a néhány mandátumot, amellyel eddig dicsekedhetett.

 

A munkáspárt 550 jelölttel indul a harcba s valószínű ugyan, hogy 58 mandátumának számát megduplázza, de Anglia politikáján alig változtathat a, hogy a kormány nem 448 hanem csak 400 képviselővel vonul be a alsóházba. Ez a majdnem-bizonyosság, a kormánypárt rendkívüli fölénye az oka annak a még Angliában is páratlan nyugalomnak, amellyel a pártok, s a közönynek, amellyel a választók a meginduló korteshadjáratot figyelik. A választások számbeli eredményeinél sokkal erősebben érdeklik az angol közvéleményt a személyi változások, amelyek a választások után alig lesznek elkerülhetők.


MacDonald és fia, akik párt nélkül képviselték az angol proletáriátust a Nemzeti Kabinetben, nem igen maradnak meg a kormányban, helyüket részben az ifjú konzervatívok, részben a szélső jobboldali „die hardok” vezetői foglalják el. Az angol politika illogikus természetére jellemző, hogy ez a két, világnézetében és politikai célkitűzéseiben annyira elütő csoport egyidőben nyer erősebb részt a birodalom kormányzásában s ezzel a két szélsőséges áramlat kiegyenlíti egymást.

 

Az ifjú konzervatívok legifjabb tagjuk a 22 éves Lord Duncannon a mult évben lett nagykorú s csak most léphet fel jelöltnek, a frontharcosok és a háború utáni ifjú nemzedéket képviselik, radikálisabb világnézetűek, mint nagyapáik korában a munkáspárt első politikai vezérei, gyűlölik a diktatúrákat, a szertelen fegyverkezést, amely romlásba dönti az európai államokat s a könyörtelen adópréssel elszegényíti az angol birtokososztályt.


A „die hardok”, élükön a még mindig fiatalos és lendületes Churchillel ugyanúgy gyűlölik a diktatúrákat, mint fiatalabb elvtársaik, de harciasabbak és nacionalistábbak s Anglia rohamos és gyors felfegyverkezését követelik. S a munkáspárt? A munkáspárt lendületét letörte a belső viszály, amely évek óta fokozatosan gyengíti az angol proletariátus képviselőit. A választási harcban ádáz haraggal fordulnak egymás ellen a macdonaldisták, a hivatalos munkáspárt, Attlee őrnagygyal az élén és Maxton, I. L. P.-je, a független Munkáspárt, amelyből most a választások küszöbén vált ki és csatlakozott a kommunistákhoz a forradalmárok csoportja.


MacDonald mandátuma se biztos, mert a seahami skót kerületben, Shinwell, a fiatal szocialisták egyik legkitűnőbb szónoka veszi fel ellene a harcot. A munkáspárt új vezetője. Attlee őrnagy, régi szocialista, kiváló katona és tehetséges szervező, de nincs meg az a tekintélye, befolyása és szuggesztív ereje, mint elődeinek a párt élén, s a most lezajlott községi választások megmutatták, hogy az angol munkás nem pártember, nem köti magát a szakszervezet jelöltjeihez, hanem úgy szavaz, ahogy azt angol lelkiismerete diktálja. Már pedig e pillanatban a külpolitikai kérdések a döntők Angliában s a külpolitikában alig van különbség a konzervatívok és a munkáspárt programja között.


A munkáspárt magasabb munkanélkülisegélyt ígér, nagyobb közmunkákat, de abban, ami minden angol embernek fontos, megegyezik a két szembenálló párt: az európai békét mindenáron meg kell őrizni, ha szükséges, milliós fegyverkezések árán is.


Anglia nem tűrheti, hogy bármely európai hatalom, diktatúra vagy nem diktatúra, a saját akaratát erőszakkal rákényszerítse másokra. Anglia nem ejtheti ki kezéből a humanizmus és az emberi szabadság zászlaját. Ha az angol munkáspártnak sikerül mandátumai számát megdupláznia, ennek a konzervatívok csak örülnek, mert ez még keményebbé acélozhatja Anglia békepolitikáját.


K. T.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A konzervatív párt baloldali plakátján Baldwin miniszterelnök képe látható Churchill a farmerekhez beszél MacDonald
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Bemutók az Operaházban Bemutók az Operaházban
Csajkovszky Péternek, akit az oroszok Beethovenjének is neveznek, nem...
Az EWASC nemzetközi úszóversenye Az EWASC nemzetközi úszóversenye
Bécs, november 5. Az EWASC nemzetközi úszóversenyének második...
Pompás magyar győzelmek a stockholmi birkózóversenyen Pompás magyar győzelmek a stockholmi birkózóversenyen
Nagy érdeklődés kíséri a stockholmi nemzetközi birkózóversenyt,...
Változások az ellenzék táborában Változások az ellenzék táborában
Az ellenzék körében igen nagy változás történt annyiban, hogy a volt...
Meghalt Karl Kraus Meghalt Karl Kraus
Bécsben meghalt Karl Kraus közíró, olvastam valamelyik magyar...
A szövetkezeti gazdálkodás jelentősége A szövetkezeti gazdálkodás jelentősége
A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége, melynek hatalmas szervezete...
A hadifoglyok levelezése A hadifoglyok levelezése
Hivatalos helyről vett értesülés szerint a közönség, a mely a magyar...
A budapesti bankok tőkeereje A budapesti bankok tőkeereje
A budapesti nagyobb pénzintézetek már majdnem mind közzétették 1909....
Radnóti Miklós új versei Radnóti Miklós új versei
Parányi hangyák vonulnak morzsát cipelve szalagnyi ösvényen. Föléjük...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98