Néhány évtizeddel ezelőtt az európai lapok legkedveltebb vicctémája egy bizonyos Röntgen-nevű ember és furcsa sugarai voltak. Mint a békebeli víz-viccek, úgy pattogtak akkoriban a röntgen-viccek. Komoly tudósoktól kezdve egészen a laikus olvasókig mindenki mulatott a furcsa emberkén, aki azt állította, hogy titokzatos sugaraival belelát az emberi testbe.

Jó vicc! – mondották nevetve – belelátni az emberbe! Méghogy kiderül, kinek a feje üres! Nagy derültség volt akkoriban. Az ujságírók már évtizedekkel ezelőtt is indiszkrét lények lévén, csakhamar kiderítették, hogy ez a Röntgen nevű emberbelátó mulatságos alak rémesen rossz tanuló volt.

A tanárai bevallották, hogy semmi jót sem tudtak az iskolák elvégzése után a rossz tanulónak jósolni és kérve kérték, hogy hagyja abba a tanulmányokat.  Abba is hagyta. Sohsem tette le a doktorátust, hanem a maga különös tanulmányaival foglalkozott. Ez volt Röntgen, Európa egykori vicc-alakja.

Később, amikor már innen is, onnan is olyan hírek keltek szárnyra, hogy a furcsa sugarazás korántsem egy bogaras ember fantazmagóriája, hanem komoly felfedezés, fordítottak egyet és leléptették Röntgent, a viccembert a szereplés színpadáról és felléptették a szemérmetlenség kosztümjében.

Hallatlan - sápítoztak az ujságírók, - hogy az ember most már nem ülhet nyugodton otthon, mert itt van ez a Röntgen a maga bolond sugaraival és keresztüllát a falon, ellesi minden intim dolgainkat. Akár üvegből lennének a falak, átlátni rajta. Hova vezet ez? Micsoda züllés támad ebből?....Ez volt Röntgen, Európa legdiszkrétebb embere. De kevesen értették meg őt és csodálatos találmányát akkoriban!

És ma? Röntgen nélkül az orvostudomány olyan lenne, mint a világtalan ember, vakon tapogatózna visszavetve hatalmas fejlődésében évtizedekre. Az „indiszkrét” Röntgen lába elé az emberiség hálájának koszorúgulált emelik, megmentett életek, nehéz betegségből, csodás operációkból megmenekült emberek áldása övezi Röntgent, az egykori vicc-embert, aki olyan rossz tanuló volt.

Röntgen csodálatos és korszakalkotó találmányát azonban nemcsak az orvostudomány használta fel, hanem - ki hinné? - a technika is. Számtalan területen nélkülözhetetlen segédeszköze lett a röntgengép a gyárak munkájának is. Sőt újabban röntgen nélkül repülőteret sem lehet elképzelni.

A világháború óta a repülés óriási léptekben haladt a fejlődés útján. Elképzelhetetlen tőkéket fektettek a légi közlekedésbe a jószemű üzletemberek már akkor, amikor valóságos Isten-kísértés volt repülőgépre ülni. Tudták, hogy csak rövid idő kérdése és a repülőgép a közlekedés terén versenytárs nélkül marad. Éjt nappallá téve dolgoztak másfél évtizeden keresztül a világ minden pontján a mérnökök és egymás után hozták az újításokat, amiknek egyetlen céljuk volt: biztonságossá tenni a repülést.

A gyorsaság a polgári repülésben másodrendű kérdés volt. Ezt a haditechnika forszírozta. Nem terjedhet el a repülés addig a polgári emberek között, amíg csak véletlenen múlik az, hogy az utas épségben földet ér. Oldalakat töltene meg az a szűkszavú kimutatás, amelyik egybefoglalná mindazokat a találmányokat, amelyeket repülés biztonságára találtak ki a technikusok.

Egy dologban azonban sehogy sem sikerült előre jutniok. A repülőgép építéséhez a legjobb anyagokat használták fel. Sokszoros teherpróbán mentek keresztül, míg végre egy-egy alkatrészt faragtak belőlük. Mégis előfordult, hogy menet közben kikutathatatlan okok miatt egyszerre csak bekövetkezett a szerencsétlenség és vagy a propeller, vagy a szárnyfelület, vagy ami a legrosszabb, a kormányzófelületek sérültek meg és kész volt a katasztrófa.

(folyt köv.)