London városának kellős közepén, a College Place 61-es száma alatt van egy különös palota, mely szürke homlokzatával és egyszerűségével meglehetősen elüt a körülötte levő egyetemi épületek és magánpaloták díszes tömkelegétől.

Lépjünk be ennek a furcsa, szürke palotának kapuján. Már a lépcsőházban megmagyarázhatatlan alkoholillat fogad. Talán vendéglő ez a ház, vagy különc tulajdonosa szeszfőzőt rendezett itt be London előkelő negyedének kellős közepén? Szó sincs róla. A kapu alól nagy tölgyfaajtó nyílik, köhintésünkre senki nem jelentkezik, benyitunk tehát ezen az ajtón.

Hátrahőkölünk és ijedt kiáltás hagyja el torkunkat. Mintha hirtelenében valamilyen kísértetekről szóló Poe regény kellős közepébe cseppentünk volna be. Közvetlenül az ajtó előtt, félméter távolságban egy fehér és hosszúfarkú csontváz guggol velünk szemben, hosszú kezeire támaszkodik és úgy vigyorog ránk. A váratlan meglepetéstől rémülten oldalt ugrunk. Most jutottunk igazán cseberből vederbe.

Egy furcsa és hosszúnyakú, csőrös rém csontváza vigyorog ránk. Miféle elvarázsolt hely ez, ahova kerültünk. Hiszen ez a terem tele van csontvázzal, amott egy tátottszájú, rettenetes fogsorú alacsony és hosszú állat váza néz ránk, emitt csontkígyó tekergődzik egy faágon, ott oroszlán csontváza fehérlik.

A csontvázak palotájában Gerard és Sons híres osteológusok műtermében vagyunk.

Mi is hát az az osteológia és taxidermia, mellyel ezek az érdekes, fehérköpenyes férfiak foglalkoznak?
Az osteológia a csontoknak, a csontvázaknak tudománya. Itt ebben a szürke palotában a csontvázak ezreit állítják össze, gyártják a tudósok. Mert nehogy azt higyjük, hogy könnyű mesterség például egy állatcsontváz összeállítása.

A csontokat mindenekelőtt megszabadítják a lágy részektől, aztán hófehérre főzik, hogy sterilek legyenek. Most jön a munka neheze, minden csigolyát, lábujjcsontot aprólékos gonddal meg kell vizsgálni és ahol szükség van rá, apró és láthatatlan drótok segítségével egybeerősíteni. Mert a csontokat az állat eleven testében porcogók és izületek tartják össze. E porcogókat és izületeket nem lehet konzerválni a csontvázzal együtt, azokat pótolni kell tehát kis drótocskák segítségével, hogy teljes legyen az illuzió.

De nemcsak az illuzió teljességéhez, hanem a tudományos igazság miatt is szükség van erre. Mert ezeken a csontvázakon aztán a diákok ezrei tanulják az állatok anatómiáját. Magának, az osteológusnak kisujjában kell, hogy legyen az egész zoológia. Mert nem elég a csontokat így vagy úgy összeállítani, gyakran döntő fontosságú az állat testtartása is.

Képzeljük csak el, hogy ezek az osteológusok nem tudnák, hogy mi fán terem például a pingvin és a madár csontvázát úgy állítanák össze, hogy a pingvin nem jellegzetes felegyenesedett tartásában állna, hanem más, közönséges madarak, módjára. Ezzel egyszerűen meghamisítanák a valóságot és a jámbor szemlélő soha nem jönne rá, hogy egy pingvin földi maradványaival áll szemben.

A világ minden állatának természetrajzával tisztában kell, hogy legyenek ennek az intézetnek munkatársai. Az ausztráliai ősgyíktól a délamerikai vámpírokig minden állatot ismerniük kell. Gyakran előfordul, hogy egy-egy különösen nehéz feladatot kell megoldaniok.

Rhodesiában találnak például mindenféle csontmaradványokat. Elhozzák őket Londonba és a csontok rejtélyét a szürke palota munkatársainak kell megoldaniok. Össze kell állítaniuk egy valóságos állatnak a csontvázát.

(folyt. köv.)