Nagykanizsa, május 30.
- Mikor két éve programbeszédet mondtam, kemény és éles szavakkal fordultam az akkori kormány ellen, amelyekkel úgyszólván kettévágtam az értékekben oly szegény országot. Ezt tudatosan és nem könnyelműen tettem, hanem vezetve azoktól a mélységes aggodalmaktól, hogy a nagy hűhóval hirdetett reformpolitika mögött tulajdonképpen a parancsuralom megvalósításáról, a parancsuralom módszereinek, egyes intézményeinek a hazai talajba való átültetéséről van szó. Sajnos, az azóta bekövetkezett események nem cáfolták meg az akkori aggodalmat.

Ma, hála Istennek, ez a kor elmult!
- A választások után csak egy évig volt az akkori miniszterelnök szellemi és testi épségének teljes birtokában, egy félévig súlyosan betegen feküdt. Az ellenzék lábhoz tett fegyverrel figyelte az eseményeket, de tartózkodott az élesebb támadásoktól és a súlyosabb bírálattól, nehogy ezzel a beteg miniszterelnök állapotát súlyosbíthassa. Ezért maradt el akkor az én beszámolóm is, mert nem akartam hozzájárulni ahhoz, hogy ezzel az ő egészségi állapotát nehezítsem. (Helyeslés)

Gróf Bethlen István ezután a Gömbös-kormány által beterjesztett törvény javaslatokkal foglalkozott.

- Ha végigtekintünk ezeken a törvényeken – folytatta Bethlen István - megállapítom, hogy ezek egy normális kormány tevékenységének kereteit nem lépték túl. Tartalmaztak jó és rossz dolgokat, de messze voltak attól, hogy a közönség körében világrengető új korszak, hatalmas reformkorszak benyomását keltsék! Valóban, az égbolt kárpitjai nem szakadtak meg és fénylő üstökösök az égen nem jelentek meg. (Viharos derültség) amelyek egy megváltó korszak beköszöntését jelezték volna.

A reformkorszak megszületésének híresztelése nem volt más, mint magyar narkózis a közönséggel szemben, a főszolgabírói és zsandári hatalom tevékenységének feledtetésére, aminek segítségével lehetett csak elérni, hogy a hitetlen Saulusok többségéből az országban rendre Paulusok váltak. (Viharos derültség) Ha ilyen kiábrándító volt kormány törvényhozási működése, őgy egyenesen megdöbbentő az a kormányzati szellem, amely cselekedeteiből kiindult.

A Darányi-kormány dicsérete
Bethlen István gróf ezután kifejtette, hogy Darányi miniszterelnök az első naptól fogva kereste az érintkezést az ellenzékkel, ami bizonyítéka annak, hogy nem az egypártrendszert tartja a maga programjának.

Kifogástalanok voltak a miniszterelnök nyilatkozatai a közjogi reformok tekintetében is, kormányzói jogkörre vonatkozó reform már a költségvetés után a Ház elé kerül, a titkos szavazásra vonatkozó reform még az ülésszak folyamán lesz benyujtva és ha lehetséges, az ősszel vagy a tél folyamán letárgyalva. Uj rendszert jelent a kormány azért is, mert minden cselekedetét messzemenő szociális érzés hatja át. amit Bethlen a megtett intézkedések egész sorával bizonyított. – Igenis, - folytatta Bethlen - új politikai rendszerrel állunk szemben, ez minden kétségen felül áll.

Én, aki nem tartozom párthoz, nem pártérdeket képviselek, hanem nyitva tartom a szememet és csak az ország érdekeit tekintem, azt szeretném, hogy ez az új alkotmányos rendszer, amely megfelelő szociális megalapozással akarja a demokratikus fejlődést ebben az országban szolgálni, kellő mértékben megerősödjön, gyökereit leeressze a nép széles rétegeibe, amire most, a titkos választójog megalkotása előtt, kétszeresen van szükség, ha állandósítani akarjuk a demokratikus alapon való alkotmányos haladási és nem akarunk beszédülni akár a jobboldali, akár a baloldali szélsőségbe. Ennek vannak azonban gazdasági, szociális és politikai feltételei.

A vörös-tenger és a barna-tenger hullámai között...
- Politikai téren tiszta helyzetet kell teremteni, elsősorban a pártokban. Szét kell válniok azoknak, akik alkotmányos nemzeti alapot, demokratikus fejlődést hirdetnek, azoktól, akik parancsuralmat hirdetnek, vagy a diktatúra mellett foglalnak állást. El kell válniok azoknak, akik a pártok szabad versenyén akarják felépíteni a magyar közéletet azoktól, akik az egypárt mindenkit „boldogító eszméit” akarják szolgálni.

Szét kell válni a mérsékelt keresztény és nemzeti irány alapján állóktól azoknak, akik egy szélsőséges antiszemitizmus követelményeit akarják megvalósítani, és akik, miután meggyőződésük, hogy ezt másként, mint parancsuralmon keresztül elérni nem tudják, ezért ennek a rendszerek a hívei.

A titkos választójog nagy haladást jelent a demokrácia létráján, de egyúttal nagy próbaköve is a politikailag iskolázatlan tömegek érettségének és a vezető osztályok vezető képességének. Hogy egy hasonlattal éljek, a magyar politikai élet egy keskeny földnyelven halad előre, amelyet egy oldalról a Vörös-tenger, a másik oldalról egy Barna-tenger hullámai csapkodnak.

Ezen a földnyelven a nemzet vezetői a haladást eddig azzal biztosították, hogy kézen vezették a politikailag kevésbe éretteket, akiket az a veszély fenyegetett, hogy ha elereszti a kezüket, vagy a Vörös- vagy a Barna-tengerbe fulladnak bele. A vezetésnek ez a rendszere a titkos választójog behozatalával megszűnik, a széles tömegek a saját eszük, a saját szenvedélyeik, a saját elképzeléseik után fognak indulni és csak akkor fogják megtartani a helyes utat, ha a nemzeti, keresztény, alkotmányos és demokratikus alapon álló polgári pártok egymással kezetfogva, fognak nekik irányt mutatni.

Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust mától kezdve, hogy a polgári pártok egymással farkasszemet nézzenek, egymásra rálicitálva, szemben álljanak, mert a rálicitálásból radikálizmus, a radikálizmusból bolsevizmus, vagy pedig parancsuralom következik.

Ezeknek a pártoknak egymással kezet kell fogniok és egymással együtt kell vállalniok a vezetést, még pedig a jelenlegi kormány vezetése mellett, mert különben bekövetkezhetik, hogy ennek a nemzetnek széles tömegei délibábos álmok után szaladva, beleszédülnek vagy az egyik, vagy a másik szélsőségbe.

A német példa veszedelme
Bethlen ezután a német példára hivatkozott, ahol a német nemzeti párt a jobboldallal fogott kezet, de nem ő került uralomra, hanem a parancsuralmi rendszer, amelynek áldozatául esett a német polgárság minden alkotmányos szabadsága.

- Azért mondtam ezt el, - folytatta Beten István gróf - nehogy mi is így járjunk, nehogy elmulasszuk a kellő időpontot, amikor itt a polgári pártok összefogása révén kemény, de alkotmányos, a szabadságokat tisztelő, a demokratikus haladást szolgáló rezsim váljon úrrá, és késő bánat legyen szószólója annak, hogy a kommunista, vagy a parancsuralmi rendszer tudta magának a tömegeket megnyerni.

„A nép ma az államot inkább ellenségének tekinti...”
- Csak egy-két példát említek röviden. — folytatta beszédét Bethlen. — Mindnyájan egyetértünk abban, hogy állami adminisztrációt, az állam egész gépezetét a titkos választójoggal összefüggő demokratikus korszakban egész más alapokra kell állítani: decentralizálni a vízfejeket, hogy több jogot kell adni a vidéknek és az ellenőrzést gyakorló autonómiának.

Mindnyájan egyet értunk abban, hogy azon az alsófokon, ahol az adminisztráció a néppel érintkezik és ahol az államnak ma úgyszólván csakis hatalmi szervei vannak kiépítve és a polgár, amikor szembenáll az állammal, csak parancsot, csak tilalmat csak adókövetelést, csak rendre való intést kap, de nincsenek kiépítve az államnak legalsó fokán azok a szervei, amelyek a középpontban nagymértékben megvannak, amelyek a népnek segítséget, a neki való tanácsadás, a bajában való segítésnyujtást jelentik és amit nem látván a nép, ma is az államot inkább ellenségének tekinti.

- Egy demokratikus rendszer szociális tartatommal telitett népies politikát kell, hogy kövessen. Gazdasági téren mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a megkötöttségnek az a rendszere, amely ma fennáll, örökidőig, a világ végéig fenn nem tartható és mindent el kell követni, hogy fokozatosan leépüljön és hogy annak nemzetközi előfeltételei is megteremtessenek.