Újabb mártírja van az X-sugár-nak: Broncas hercegné, Párizs leghíresebb röntgenológusa. Az orvostudományban világszerte ismerik a hercegné nevét. Olyan készüléket talált fel, amely az X-sugárzást egészen kis területre szorítja össze, így megerősíti annak gyógyító hatását.

A hercegné huszonhat esztendőn át foglalkozott röntgenkutatással. Egyszerű polgári család gyermeke volt, egyike az első nőknek, akik az orvosi pályát választották. Már huszonegy éves korában kitűnt szorgalmával a párizsi egyetem diákjai közül. Hamarosan a legelső francia belgyógyászok közé emelkedett. Huszonnégy esztendős korában már Párizsszerte ismerték nevét, ekkor vette feleségül Broncas herceg, aki maga is megszerezte az orvosi diplomát, de dúsgazdag volt, nem volt szüksége arra, hogy orvosi praxist folytasson.

A hercegné, aki ismert szépség is volt abban az időben, most kezdett el komolyan foglalkozni a röntgenkutatással. Egész napját a St-Lazare kórház laboratóriumában töltötte A párizsi társaságban gúnyverseket költöttek a szép asszonyról, akit a tudomány mániákusának neveztek. Csakhamar azonban az egész, tudományos világ közfeltűnésére Broncas hercegné az egyetem magántanára lett.

Egyike volt azoknak, akik az X-sugár gyógyító hatását bizonyították. Akkoriban találta fel a Curie házaspár a rádiumot. A rádiumból azonban igen kis mennyiség volt még forgalomban. Broncas hercegné az X-sugárral akarta elérni a rádiumkisugárzás gyógyhatását. Be is bizonyosodott, hogy a röntgensugár lassabban ugyan, de ugyanazt a hatást fejti ki, mint a rádium.

A St-Lazare kórházban Broncas hercegné osztálya mindig zsúfolásig volt betegekkel. Közben a hercegnét utolérte a röntgen-végzet. Minden esetben hasonló ennek a lefolyása. Először az ujjak betegednek meg, a jobbkéz ujjai. Ezeket éri ugyanis a legtöbbet a sugár. Broncas hercegnét rá akarták beszélni, hogy hagyja abba az X-sugárral való foglalkozást, hiszen anyagilag nincs szüksége rá. Akkor azonban kijelentette:

- A betegeknek szükségük van rám. Én eddig is csak ráfizettem a tudományra, miért ne fizessek rá ezután is. Így ment előre a, biztos halál felé. Fél évvel ezelőtt levágták a karját. Akkor hagyta abba a tudományos foglalkozást. Ugyanis nem tudott többé felkelni az ágyból. Hat kínos, fájdalmas hónap után meghalt. Ezreket és ezreket meggyógyított, de őt magát nem lehetett meggyógyítani.

De közönséges ember talán meg sem tudja érteni, hogy mit jelent a tudomány mártírjának lenni. Ugyanez a bátorság kell hozzá, ami a középkor hőseit fűtötte. Akkor is kiálltak a harcba, ha biztos volt, hogy nem térnek többé vissza. Igy van az orvos is, aki saját testén próbálja ki a mérget és az ellenmérget, így van a röntgenkutató.

Mert hiába az óvintézkedés, egy esetben száz közül mégis csak lecsap a halálos végzet; a röntgen- és rádiumsugárzással való foglalkozás nem jár az orvos számára veszedelem nélkül. Mégis, a tudós helye sehol sem marad üresen. Egyetlen tudománynak sincs annyi mártírja, mint az orvostudománynak és bizonyos, hogy ez a sor folytatódik mindaddig, míg egyetlen beteg ember lesz a földön.

Dr Halmos Jenő