Dtum
Login with Facebookk
1938 | Szeptember

A „gépszív” csodálatos teljesítményei

Birkózás a halállal – Egy üvegszekrény belsejében

Ha valamilyen esemény kikerülhetetlenségét akarjuk hangsúlyozni, azt mondjuk rá: olyan bizonyos, mint a halál. Ami a halál biztonságával közelít, azzal szembe kell néznünk, azt el kell fogadnunk, az alól nincsen kibúvó. A halál elől nem szökhet meg, nem menekülhet el semmi. Igy tudta ezt az emberiség, így tanította az orvostudomány évezredeken át.

De ma abban a korban élünk, amikor sziklaszilárdnak hitt évtizedes igazságok is összeomlanak egyik napról a másikra. Egy ó- vagy középkori orvostudós, ha feltámadna és odaállna vitázni egy mai életbúvárral, alighanem hamarosan alulmaradna a szócsatában.

Legvégül talán ezt hozná fel érvül: „Rendben van, belátom, milyen bizonytalan volt a mi tudásunk a tiétekéhez képest. Ti mindent jobban tudtok, mint mi. Tudományotok szédületesen előrehaladt. Megbirkóztok olyan betegségekkel is, melyek előtt mi tehetetlenül hátráltunk meg. Egy azonban biztos. A halál.

Ebben ti sem lehettek előbbre, mint mi voltunk.” Amire azután könnyen meglehet, hogy a huszadik századbeli tudós, mosolyogva levervén a hamut cigarettájáról, imigyen válaszol : „Bah, a halál se biztos. Nem hiszed? Nos jer, nézd meg ezt itt…” És odavezetné hüledező kollégáját a képen látható üvegszekrényhez.

Az talán előszörre nem is értené meg, miről van itt szó. De aztán, ahogy jobban odanéz (mint most az olvasó), a szekrény belsejében, szövevényes csövek, gépezetek között, egy üveghengerben, szabályosan dobogó, eleven szívet pillant meg. - Mi ez ? - hőköl hátra a vendég. – Élő szív, melyet mesterségesen tartunk életben - feleli a modern tudós.

- De hol a hozzávaló test ? - kérdi rémülten a másik. - Három hét óta halott! A szívet kimetszettük belőle, bekapcsoltuk ebbe a gépezetbe és a szív túlélte gazdáját, legyőzte a halált... Láthatod, igazat mondtam: manapság már a halál sem okvetlenül bizonyos, ha feltétlen vége minden élőnek.

A részletes magyarázatból persze aztán kiderülne, hogy azért a mai ember se lett végképpen a halál ura. Bizony mi még éppen olyan kevéssé tudunk elmenekülni a Nagy Kaszás, mindnyájunk közös végzete elől, mint sok száz, vagy ezer esztendő előtt élt őseink. De az élettudomány azóta arra a meglepő felfedezésre jutott, hogy ha egyes szerveket elkülönítünk az élő testből és megfelelő körülmények közé helyezzük, a szerv a test többi részétől függetlenül tovább élhet.

Sőt életben marad akkor is, amikor a test, ahonnan kivágták, már régen elporladt. Csak persze gondoskodni kell arról, hogy elegendő táplálóanyagot kapjon és a hiányzó vérkeringést is helyettesítsük benne valamilyen módon. Egyszerű, testből kimetszett szöveteket nem nehéz ilyen módon huzamosabb ideig életben tartani; ilyen tenyészetekkel már évek óta kísérleteznek a tudósok. De csak a legújabb időkben sikerült bonyolult szerveket, szívet, tüdőt, különböző mirigyeket a testtől függetlenül szinte korlátlan ideig teljes erőben megőrizni és működésüket tanulmányozni.

Kivált, mióta Lindbergh, a világhírű amerikai óceánrepülő és mérnők Carrel Alexis amerikai életbúvárral együtt megalkotta híres „gépszív”-ét, egy bonyolódott, de szellemes szerkezetű szivattyúkészüléket, mely a kivágott és elkülönített szerv számára a természetes vérkeringést pótolja. A szerv ereit összekötik a szivattyú csöveivel, melyben vértpótló táplálófolyadék áramlik s a kivágott szív vígan lüktet, a tüdő lélegzik, a mirigy dolgozik, amíg csak a szivattyú mótora jár.

Ilyen kísérletet látunk ezen a képen is, ahol egy régen kimúlt kutya szíve és tüdeje „tenyészik” az üvegszekrény belsejében és birkózik a halállal, amíg a szivattyú csövein keresztül végigkering rajta a tápláló folyadék. A „gépszív” egyik legbámulatosabb teljesítménye volt, amikor - tojás képződött az üveghenger falai között, tyúk nélkül. Egy tyúkból kioperálták azokat a szerveket, melyekben a tojás keletkezik, összekötötték a „gépszív” csöveivel és a szervek úgy dolgoztak, mint az eleven szárnyas testében és tojások jöttek létre. Korcsok, hasznavehetetlenek, de mégis tojások!

Az ilyesfajta kísérletek jelentősége elsősorban az, hogy a tudós közvetlen közelből figyelhet meg működésben olyan élő szerveket, melyekhez nem férhetne hozzá, mert az állati test belsejébe vannak elrejtve. Tanulmányozhatja működésüket, megfigyelheti rajtuk különböző táplálékok és gyógyszerek hatását s ezzel mérföldes lépésekkel viheti előre az orvostudományt. De ezen felül is ma még beláthatatlan következményei lehetnek annak, hogy felismertük: a halál sem teljesen legyőzhetetlen.

Az ember, maga, igaz, örökké halandó marad. De ezek a kísérletek talán megmutatják az utat, hogyan tehetjük hosszabbá és szebbé az emberi életet...

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98