Budapest, augusztus 27.

Magyarország egyik legrégibb barátja, Henry Procter őrnagy, angol konzervativ képviselő, a Nemzetközi Kisebbségi Bizottság elnöke, Arthur Hendersonnal és a magyar fővárosban tartózkodó más angol személyiségekkel együtt brit diplomáciai repülőgépen (Legation Airlplane) az angol külügyi hivatal tanácsára hazautazott Londonba.

Henderson hosszabb időt töltött Budapesten és az volt a terve, hogy innen középeurópai utra indult, Protecrer őrnagy Budapestről Szlovákiába és Erdélybe készült. A ciklon erejével száguldó események mindkét angol politikust meggátolták terveik végrehajtásában. Elutazása előtt Arthur Henderson nem kívánt nyilatkozni, Henry Protecter azonban „mint Magyarország régi barátja”, kijelentette, nem tud elzárkózni az elől, hogy Európa legválságosabb óráiban ne adjon választ.

- Az elmult tizennyolc hónap minden válságában optimista voltam - kezdi a beszélgetést. – Józan ésszel ugyanis nem tudtam elképzelni, hogy azok a kérdések, amelyek a válságot előidézték, megérnék a háború beláthatatlan borzalmait és égbekiáltó pusztitásait. Mert ha végignézzük az utolsó években felmerült nemzetek közötti nézeteltéréseket, meg kell állapitanunk: azok közül egyetlen egy sem éri meg, hogy a népek milliói és milliói vérezzenek el a földkerekség csataterein, és az emberiség teremtette kulturális és gazdasági javak végleg megsemmisüljenek! Csak egyetlen olyan ok van, amely a katasztrófát igazolná és ez, ha a nemzetek azt hinnék, hogy becsületük, biztonságuk, szabadságuk kerül veszedelembe. A mai helyzet kétségtelenül ilyen!

A békeszerződések rosszak és igazságtalanok! Ezt legelőször Angliában ismerték fel. Magyarország sokszáz angol képviselő barátja nem tudta ezt elégszer hangoztatni a parlamentben, a sajtóban és a világ közvéleménye előtt.

Ha ez az oka a válságak - kérdeztük -, miért nem történt meg eddig a békeszerződések revíziója?

- Elsősorban azért, mert a Szövetséges Hatalmak államférfiai, akiknek működéséhez a párisikörnyéki békék létrejötte fűződik, tulsokáig maradtak uralmon a háboru után!. Tőlük nem lehetett várni, hogy belássák a békeszerződések sulyos hibáit és főként, saját tévedéseiket! Bár a tárgyilagos szemlélőnek be kell látnia azt is, amivel a békeszerződéseket „alkotó” urak többször védekeztek: a világégést követő időkben a gyűlölet heve és a félelem politikája érthető elvakultságot idéz elő…

A békeszerződések módosítására - folytatja - a brit közvélemény teljes mértékben felkészült, a magyar társadalom propagandájának hatása alatt. Tudni kell mindenkinek, aki elolvasta az utolsó esztendők angol kormány-nyilatkozatait, hogy a brit kormány programjává tette az igazságtalan békeszerződések módositását.

Mivel magyarázza őrnagy úr a kijelentések és és a cselekedetek közötti időmulást?

- Csak részben tudjuk megérteni, hogy a békés módositások lehetőségével szemben az érdekelt államok nem viseltettek bizalommal. Példa nélkül áll a történelemben az a mozgalom, amely Angliában a revizió érdekében olyan nagy méreteket öltött! Mindenki, aki csaki smeri az angol közvélemény erejét, tudhatja, hogy az eredmény el nem maradhat!

Husz esztendő nagy idő, de csak egy ember életében. A nemzetek történelmi életében majdnem semmi. Ha a figyelembe vesszük, hogy a békeszerződések módisítása és ezzel az európai béke megmentése érdekében az Angliából kiindult mozgalom az egész világra ilyen nagy hatást tett, nem lehet kétségünk aziránt, hogy a módosítások megvalósítására és keresztülvitelére az erőszak alkalmazása merőben felesleges!

Tudom, az a vád Anglia ellen, hogy a békeszerződés módositásának keresztülvitelét lassu ütemben szorgalmazta! Ennek okát abban kell keresni, hogy a világháboru borzalmai a félelem politikáját olyan nagymértékre fokozták, hogy az a biztonsági alap, amelyet a Népszövetség Európának látszólag nyujtott, megingott. A háborut követő gazdasági válságsorozat is erősen hozzájárult ahhoz, hogy Anglia nem nyulhatott biztos kézzel a békeszerződések módosításának keresztülviteléhez.

Maga a folyamat lassusága nem igazolja az erőszak alkalmazását. Az erőszak, amint azt mindenki tudja, csak ujabb bizonytalaságot teremtett és ma olyna helyzetbe juttatta a világot, amelyből a kiutat már senki meg nem jósolhatja…

Magyarország függetlensége Európa minden hatalmának érdeke! A magyar nép sorsa az angol nép előtt nem közömbös. A két nép feltünő közös jellemvonásai, sokszázéves hagyományai,bármi történjék is, elválaszthatatlan kapcsolatot jelentenek. Hiszem és bizom abban, hogy a legközelebbi időkben teljesülni fognak Magyarország igazságos követelései és a magyarság ujból megerősödve tudja majd szolgálni nagy hagyományaihoz hiven az európai kultúra és a dunavölgyi biztonság érdekeit.

Lassu mozdulattal törli meg balszemét, amelynek világát husznkét esztendeje oltotta ki a puskagolyó Verdun alatt. Ezután hozzáteszi: But still there is life, there is hope… A helyzet nagyon silyos, de amig élelt van, addig megvan a remény is.

Ivor Dénes