Dtum
Login with Facebookk
1939 | Július

Megölné a termelést a mozgó bérrendszer

A textilüzemekben jelentkező bérmozgalmak az egész ipari világot közelről érintik.
Kétségtelen, hogy országos érdek fűződik a belső fogyasztás emeléséhez, ennek a lehetőségeit pedig a minél kedvezőbb munkabérek adják meg. A kérdésben kizárólag a jogos szociális igények és a felelősségteljes nemzetgazdasági szempontok juthatnak szóhoz, népszerűséghajhászás, demagógia az ország mai helyzetében semmiképpen sem lehet domináló tényező.

A gazdasági életet fokozatosan kell a minél méltányosabb munkabérpolitika felé irányítani.
Máról-holnapra történő radikális átállítás azonban veszélyeztethetné a termelést. Sehol az országban nem lehet véleménykülönbség abban a tekintetben, hogy a szegény néposztályok életszínvonalát emelni kell, de éppen a dolgozó osztályok érdekei elleni merénylet lenne, ha eruptív módon próbálnák befolyásolni az egészséges munkabérrendszer kialakulását.

A családi munkáspénztár felállítása,
a legkisebb munkabér, a legnagyobb munkaidő és a fizetéses szabadság rendszeresítése komoly fejlődést jelentett szociális vonatkozásban, egyúttal azonban tekintélyesen emelte az ipar rezsiköltségeit. A további munkabéremelés tekintetében azonban nem egyedül szempont az, hogy mekkora emelést bír ki az ipar áremelés nélkül: a vállalat méltányos hasznát is figyelembe kell venni, mert enélkül hiányoznék a termelés gazdasági alapja. A munkaadók, a munkások képviselőinek bevonásával a minisztérium közbenjöttével történt meg a közelmultban az úgynevezett minimális munkabérszínvonal megállapítása. Ez történt a textiliparban is.

A legkisebb munkabérek megállapítása
a textiliparban arra vezetett, hogy az átlagkereset 15 százalékkal emelkedett. Pontosabban: a legalsóbb kategóriák jutottak a minimális munkabér révén 15%-os emeléshez. Azok a munkabérkategóriák azonban, amelyek eddig a legkisebb jövedelmű kategóriáknál számottevően többet kerestek, a státus quo helyreállítását kérték azon a címen, hogy az ő munkabérük nehezebb és fontosabb munkájuk ellenértékeképpen mindig 15 percenttel magasabb volt a legalsó kategóriák bérénél.

A minisztérium meg akarta védeni azokat a munkaadókat,
akik a kívánt kb. 20 százalékos többletet azonnal megadták, másrészt pedig ki akarta küszöbölni a versenynek azt a formáját, amelyet a kevésbé szociális érzésű munkaadók támaszthattak volna az áldozatkészebb vállalatoknak. Ezért elrendelte a bérmegállapító bizottság összehívását. A bérmegállapító bizottság a május 8-án hozott határozatát kiegészítő újabb határozatot hozott. Kimondotta, hogy a textilgyárakban alkalmazott munkásságnak átlagban húsz százalékkal többet kell keresnie, mint amekkora a legkisebb munkabér átlaga. Ezzel rákényszerítette az összes munkaadókat arra, hogy a nagyobb teljesítményt jobban díjazzák, másrészt pedig kiküszöbölte az egyes gyárak közötti munkabérelőnyt, vagy hátrányt.

A további bérmozgalmakkal kapcsolatban meg kell fontolni,
hogy vajjon egyes külföldi példák hatása alatt Magyarországon is meg akarják-e valósítani az úgynevezett mozgó bérrendszert. Emlékezetes, hogy a bérmegállapító bizottságok kinevezésénél az volt a minisztérium és az ipar intenciója, munkaadóké és munkavállalóké egyaránt, hogy a munkabér kérdésében mindenféle bizonytalanságnak elejét vegyék.

Beavatott helyen arról is tudnak,
hogy munkabércompasst kívánnak kiadni. A munkabér compass mindazokat a számadatokat tartalmazná, amelyek egy-egy szakmában e szempontból fontosak és egyúttal támpontot nyujtna ez a compass minden egyes szakma munkabéreivel kapcsolatban arra is, hogy a drágaság fokozódása esetén az illető szakmában hány százalékos munkabéremelés lenne méltányos, illetve elképzelhető. A munkabércompassnak jelentősége lenne az árelemzés tekintetében is és feleslegessé válnék a komplikált, hosszadalmas számítgatás, amely egyes cikkek árának emelése vagy csökkentése esetén a munkabér megváltoztatása ügyében néha hónapokig is eltartott.

Természetes, hogy ha az állam felelősséggel vállalta a munkabér kérdésében az irányító és döntőbírói szerepet, sem politikai hangulatok, sem helyi agitációk következtében nem teheti ki a nagy fáradsággal felépített konstrukciót annak, hogy a más jelszavak által irányított mozgalmak végigsöpörjék az egész ipart. Nem tették még szóvá, de ipari körökben behatóan tanácskoznak arról a jogi kérdésről, hogy vajjon a textilbérekre vonatkozó legutóbbi határozat jogilag megfelel-e a követelményeknek. A bizottságnak ugyanis a törvény szerint csak arra van joga, hogy a legkisebb munkabéreket megállapítsa, viszont kérdés, hogy jogosult-e a legkisebb munkabéreknél 20 százalékkal magasabb bérek előírására.

Mindezek a körülmények alátámasztják azt a felfogást,
hogy a magyar ipar munkabér kérdésében az illetékes és érdekelt tényezők bevonásával egységesen, intézményesen és következetesen rendezzék a felmerülő panaszok ügyét is és ne bénítsák meg a termelés folyamatát sztrájkok akkor, amikor az ország teljes, zavartalan gazdasági erőkifejtésére van a legnagyobb szükség. Ha ezek a szempontok érvényesülnének, akkor azokat a vitákat is el lehetne kerülni, amelyek a Goldberger-gyári munkásmozgalmak nyomán a képviselőházat is foglalkoztatták.

Információink szerint Kunder Antal kereskedelmi és iparügyi
miniszter rövidesen hazaérkezik és ha a képviselőház nem is lesz együtt, a nyilvánosság előtt kíván választ adni Matolcsy Mátyásnak az állításaira, amelyeket a Goldberger-gyár különböző pontokban már eddig is cáfolt. A miniszter foglalkozni fog e vádakkal, amelyek egyes kiváló főtisztviselők hivatali működését érintették.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98