Lyka Károly Magyar művészet 1800-1850 címen új és bővített kiadásban jelentette meg a magyar biedermeier festészet, vagy amint ő ötletesen nevezi, a táblabíróvilág művészetének történetét. Képzőművészettörténeti irodalmunk legérdemesebb munkásának ez a műve alkalmasint legfáradságosabb vállalkozása volt, lépten-nyomon elárulja, hogy összefoglalását évek hosszú adatgyüjtő munkájának kellett megelőzni.

De Lyka könyve, melyhez hasonló alapos és részletes feldolgozása művészetünk más korának nincsen, nemcsak a tudós lelkiismeretes kutatómunkájáról tanuskodik, hanem ritka jellemzőtehetségről és írói készségről is. Megtalálja benne a magáét az adatkereső éppen úgy, mint a korok, vagy egyének jellegzetességei iránt érdeklődő, még pedig olyan vonzó formában, amely mindenképpen méltó az érdekes témához.

Az új kiadást Lyka bibliografiával bővítette és sikerült reprodukciókkal díszítve adta ki. Ezzel nem csekély mértékben elősegítette kitünő műve használhatóságát.

Pesten láttam... ezt a címet adta Barna Elek annak a kötetnek, amelybe ujságrajzait gyüjtötte össze. Lapjaink rajzai legtöbbnyire úgy viszonylanak a művészethez, mint kabarédalok a költészethez. Gyorsan születnek és éppen olyan gyorsan merülnek feledésbe. Persze, ha igazi művészember kezére bizzák az ujságrajzok készítését, akad közöttük művészi tartalmú is, akármilyen veszedelmes maga a műfaj, mely a legolcsóbb eszközök és hatások kihasználására csábítja művelőjét. Igy áll a dolog Barna Elek esetében is, nem egy rajzából kiütközik a művész, különösen néhány vonallal odavetett vázlatos pillanatfelvételein.