A sokszázmillió kilogrammra rúgó mesterséges textilanyagtermelés nélkül Európa textilellátása ma megoldhatatlan problémák előtt állana és az első világháborúhoz hasonlóan kénytelen lenne értéktelen pótanyagokkal megelégedni. Amikor a német kormány textiltermelési programmja 1934-ben a műrostelőállítás megsokszorozását követelte, még a legmerészebb derülátók is alig merték hinni, hogy Németország műrostgyártása mennyiségileg rövidesen a világ legnagyobb természetei textilanyag-termelő országának, Ausztráliának gyapjútermelését is meg fogja haladni.

Ez az óriási fejlődés a termelési kapacitás növelésére szolgáló technikai eszközök állandó tökéletesítése nélkül elképzelhetetlen lenne. A legfontosabb feltétel azonban az a fölismerés volt, hogy a mesterséges rost nem pótanyag, hanem különleges alkalmazási lehetőségeket kínáló új nyersanyag és előállításában a jövő feldolgozás céljai és módszerei már eleve érvényre jutnak.

A műrost termelés kiterjesztése természetesen szükségszerűleg magával hozta a nyersanyagbázis kiterjesztését is. Míg csak alig néhány évvel ezelőtt is csupán az északi jegenyefenyőt tartották a műrostgyártás céljaira alkalmasnak, ma már a fenyőfa legkülönbözőbb fajtáin kívül különböző egyéves növények kórói, mint például a szalma is, a cellulózetermelés szolgálatában áll. A szintetikus textilanyagok térhódítását, más nyersanyagokhoz hasonlóan, rendkívüli mértékben elősegítette továbbá, hogy ezen a téren is sikerült a különböző alkalmazási céloknak legjobban megfelelő különleges típusok tervszerű kifejlesztése.

Az új viszkóze-műrost tökéletesítésének főcélja például a gyapjú és a gyapot azon tulajdonságainak elérése volt, amelyek elsősorban vannak befolyással a fonálképzésre és a belőle készült készáruk tartósságára. A nagy rugalmasságú és árvízzel szemben kitűnő ellenállást tanúsító rostfajták kifejlesztése különösen nagy sikerekre hivatkozhatik. Kielégítő eredménnyel jártak azok a törekvések is, amelyek a rost felületi szerkezetének átalakítása útján akarták elérni, hogy a belőlük készült gyártmányok különös mértékben tartsák a meleget.

A szövési eljárásnál alkalmazott fürdőkkel nemcsak a rost hajlékonyságát és simulékonyságát lehet kedvezően befolyásolni, hanem a belőlük előállított fonalak és szövetek tapintását és festési lehetőségeit is. Ezen a téren a gyapjú és a gyapot megfelelő tulajdonságait a műrostok ma már messze felülmúlják. A modern viszkóz-rost egyik leglényegesebb előnye, hogy megfelelő kémiai szerekkel és gyártási eljárásokkal tetszett szerint lehet a tulajdonságait módosítani.

Technikai célokra olyan fajták jönnek számításba, amelyek különösen nagy szilárdságukkal, a kopással és vízzel szemben tanusított nagy ellenállásukkal tűnnek ki. Alsóruhák nyersanyagául ezzel szemben természetesen meleget tartó, puha, hajlékony és könnyen formálható rostok kerülnek felhasználásra.

Azt, hogy a műrostgyártás az utóbbi két-három év folyamán milyen óriási léptekkel fejlődött, mi sem mutatja jobban, mint hogy a műrost és a műselyem Németországban a gyapot és a gyapjú helyét gyakorlatilag teljesen elhódította. Bármily sok történt is azonban a műrostgyártás tökéletesítése terén, a fejlődés korántsem záródott még le, hanem éppen ellenkezőleg; forradalmi stádiumba lépett.

Miután a mind értékesebbé váló fa minél tökéletesebb kihasználásának szükségessége felmerült, a tudomány önkéntértetődőleg utakat keresett, hogy az eddig feldolgozásra még nem került alkotórészeket is értesíthesse. Ez a törekvés a vízben való előzetes oldás bevezetésével nyert meg oldást. Ez az eljárás főként cukorfajtákból álló, úgynevezett félcellulózék kioldásában áll. Ezáltal nemcsak a műrost gyártás szabadul meg egyik súlyos tehertételétől, hanem igen értékes anyagok is kerülhetnek felhasználásra, különösen az élelmiszerellátásban.

Megfelelő biológiai kezeléssel, azaz élesztővel való erjesztés és ezt követő tisztítás után a félcellulózóanyagát kitűnő minőség tápélesztővé lehet átalakítani. Ez élesztő 52 százalék fehérjét tartalmaz fa tojás fehérjetartalma csupán 12 százalék, ezenkívül a nélkülözhetetlen vitaminok egész sorát mutatja fel. A felfedezés jelentőségét már maga az a tény is kellően megvilágítja, hogy Németország egyik legnagyobb műrost gyára naponkint mintegy 60,000 kilogramm élesztőt állit elő melléktermékként, kereken 30,000 kilogramm fehérjetartalommal. Az a fehérjemennyiség, mely csupán ebből az egy gyárból évente kikerül, nem kevesebb, mint 775,000 darab 120 kilós súlyú sertés fehérjeértékének felel meg. Németország jelenlegi műrostgyártása évente több mint 100.000 tonna mesterséges fehérjét termelhetne.

A fa és a szalma a facelulózékon kívül természetesen még a különböző más anyagok egész sorát is tartalmazza. Ezeket a gyártás során hasonlóképpen ki kell oldani és a gazdaságosság követelményének szem előtt tartásával a lehetőséghez mérten értékesíteni. Hogy milyen mennyiségekről van itt szó, arról a kívülálló alig alkothat magának helyes fogalmat. Ugyancsak óriási mennyiséget tesznek ki a műrostgyártáshoz szükséges segédanyagok is.

Egy napi 100 tonna műrostot előállító gyár havonta egymagában is nem kevesebb, mint 1500 vasúti kocsira rúgó kémiai anyagot használna fel, ha nagyrészt nem lehetne visszanyerni és a gyártási eljárás körforgásába visszavezetni. Egyetlen ilyen gyárban évente 51,000 tonna kristályos glauborsó válik ki és csak egy töredéke kerülhet felhasználásra. Azáltal azonban, hogy elektrolitikus úton ezt a sót sikerült nátronlúgra és kénsavra felbontani, egy év alatt több ezer vagonnak szállítási költségét sikerült megtakarítani.

A műrostgyártás terén eddig ez a helyzet: a tudományos kutatás azonban még sok meglepetést tartogat. Ezekre a meglepetésekre már nem kell sokáig várakoznunk.

Dr. Reszneki Judit