Berlin, december 20.
A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a keleti harctér helyzetéről:
A bolsevisták csak a Don középső folyása mentén folytatták tömegtámadásaikat. Itt továbbtartanak a sulyos elkeseredett változatos harcok. Itt is észrevehető volt az a két jellemző tünet, amely általában jellemző arra a különbségre, amely egyfelől a szovjet multévi téli támdaása között - akkor rendkivül ember- és hadianyagpazarlással támadott a csaknem 4000 kilométer hosszu arcvonalon a Jeges-tengertől a Kaspi-tengerig -, másfelől az ezévi támadó cselekmények között van, mert most csak az arcvonal egyes helyein intéz a szovjet tömegtámadásokat és itt is csak bizonyos időközökben.

Mind a Volga és Don közötti nagy támadások, mind a Toropec térségében lezajlott támadásai a szovjetnek döntő siker nélkül maradtak, sőt rendkivül sulyos veszteségekkel jártak a bolsevistákra emberben, páncélosokban, lövegekben, járművekben és mindenféle hadianyagban, ugyanakkor pedig lendületes és sikeres német ellentámadások követték ezeket a támadásokat.

Nem érte váratlanul a német hadvezetést a most három héttel a bolsevista téli támadás megindulása után a középső szakaszon kezdett nagy támadás sem. Ezért még idejében megfelelő ellenintézkedéseket tudtak tenni, amelyek eredményeként a Toropec térségében kezdett vállalkozás kezdeti eredményei rendkivül csekélymértékűek voltak.

Ezek a jellemző tünetek mutatják, hogy a Szovjetunió nem rendelkezik többé a valamikor kimerithetetlen embertartalékkal és hogy a nagy és bőséges ipari vidékek elvesztée, valamint az angol-amerikai szállitások - mint Litvinov besimerte - teljes elmaradás következtében mind nehezebbé válik az ilyen nagy támadásokhoz szükséges hadianyag előteremtése. A tér kiterjedtsége, amely valamikor az angol bolsevista propagandában olyan nagy szerepet játszott, most nyilvánvalóan a németek javára szolgál, akiknek számára szilárd hadászati hátvédet alkot a birtokukban lévő és megszervezett mögöttes országrész, mig a szovjetnek észrevehetőleg hiányzik az ereje ahhoz, hogy az egész hosszu arcvonalon „gőzhengerként” lépjen fel.

A Don középső folyása mentén a nagy gyalogos és páncéloserőkkel intézett folytatólagos támadásokkal szemben a német és szövetséges csapatok megint példás ellenállást tanusitottak. A szó szoros értelmében minden méternyi területért küzdöttek és még azon a néhány helyen is, ahol a bolsevistáknak páncélosok, valamint gyalogos és lövészhadosztályok tömeges harcbavetésével sikerült az állá egyes védelmi pontjai között áthatolniok, ezek a támaszpontok önmagukat zárták le, megakadályozták a szovjet nagyobb mozdulatait és állandó fenyegetésként ottmaradtak a bolsevisták oldalában vagy hátában.

Ezeken a messze előretolt ellenállási fékeken, amelyek roppant szivósággal tartják magukat, elvérzenek a bolsevisták tömegtámadásai.