Dtum
Login with Facebookk
1942 | Május

Színház

A Nemzeti Színház most, nem egészen érthető okokból csaknem egy évvel az ünnep után, szűkebbkörű közönség előtt mutatta be Geothe „Ősfaust”- jának a frankfurti vendégjáték alkalmából készített színpadi változatát. Minthogy a sajtóban téves hiedelmek keltek a szárnyra a műről, szóljunk először erről pár szót. Az „Ősfaust”, ahogy a német szakirodalom nevezi e töredéket, egyáltalában nem kész mű; nem első kidolgozás, még vázlat sem, csak egyes jelenetek töredékes sorozata; a készülő műnek azokat a részletei tartalmazza, amelyeket Goethe a XVIII. század hetvenes éveiben az udvarnál felolvasott s amelyeket egy lelkes tisztelője, Luise von Schönhausen kisasszony lemásolt. Ezt a másolatot találta meg Drezdában 1887-ben Erich Schmidt, a kitűnő irodalomtörténész.

 

Az Urfaust nem tartalmaz tehát mindent, amit Goethe papírra vetett, csak azt, amit nagyjából késznek érzett. Értéke inkább irodalomtörténeti s az irodalomtörténetben is elsősorban arra volt jó, hogy kalandos feltevéseket rombadöntsön. A metafizikai távlatú világdrámából alig néhány vonás látszik, meg csak ha vázlatosan is, de lényegében kész az a Grätchen-dráma. Persze ez is mozaik még egyelőre: egy sor szép vers, színpadi keretbe állítva. Jékely Zoltán finom és árnyalatos fordítása is ezt a költeményszerűséget hangsúlyozta, nem éppen Goethe szellemében fogant, de szép munka.


Az előadásnak csak kuriózum-értéke lehet: az adott alkalommal azonban elég ügyes volt a választás. A töredék rövid, az anyag minden művelt német számára közismert s van némi helyi, frankfurti vonatkozása. El kell azt is ismernünk; hogy a produkció igen ízléses, minden zavaró körülmény nélkül való. Németh Antal helyes érzékkel a vázlatosságot s az emberi drámát hangsúlyozta: a szemnek szépen összefogott, színben és mozgásban egyaránt tetszetős képeket nyujtott (díszlettervező Horváth János), a fülnek általában kiegyensúlyozott nemes szavalást. Megértjük, hogy Németországban szép sikert aratott: megérdemelte.

 

A nagyobb szerepek hordozói közül legkevésbé Uray Tivadar tetszett nekünk. Faustja tetszetős, de külsőséges alakítás: keserű nagy monológjából a legfontosabb hiányzik: a fausti izzás, szenvedély, a kétely heve s az életerő nyugodt hatalma: mint megifjodott Faust igen szép jelenség, de fiatalságából is hiányzik az igazi természetesség. Timár Mefisztója sokkal erőteljesebb és egységesebb alak; külsőre egészen emberi, inkább nyers, mint fölényes dikciójában s mozgásában egyaránt kitűnő színészi munka.

 

A Nemzeti egyik főerőssége epizódszínészeinek megbízhatósága. Ilyen szempontból most is csak jót mondhatunk. Az Auerbach-pince iszákos cimborái egy árnyalattal bumfordibbak a kelleténél, de mulatságosak (különösen Abonyi és Pethes), Gobbi Hilda Márta asszonya kitűnő jellemvázlat: Olthy Magda fiatal leánya friss színfolt a komoly színpadon: Unghváry komolyan s hatásosan szavalta el. Valentin betétnyi kis jelenetét. Németországban Szörényi Éva aratta a legnagyobb sikert.

 

Ez érthető: Grätchenje olyan, amilyet a mai német színpadi stílus képviselői csak álmodhatnak. Mi különösen halkabb, bensőségesebb jeleneteit értékeljük nagyra; magános tűnődései közben s az első szerelem remegésében valóban megindító kitöréseiben azonban túl sok még mindig a túlzás; pátosza mögött nincs ott az igazi nagy természetek ereje. A lélek válságos pillanatait, az indulat fellobogását akkor tudja meggyőzően elénk állítani, ha hallgat s befelé izzik. Mint az „Ármány és szerelemben.”


A Nemzeti Színház e havi komoly klasszikus bemutatójául s idén második vendégrendezői produkciójául Schiller e dúlt és lázas fiatalkori tragédiáját választotta. A választásról ne vitatkozzunk; az „Ármány és szerelem” anyaga, mit tagadjuk, rémtörténet, indulatai a mai nézőnek meglehetősen idegenek, bonyodalmai legfeljebb egy történelmi rémregény izgalmával hatnak. Bizonyos azonban, hogy ez a sötét és fojtogató hangulatú mű Schiller legszínpadképesebb drámát közé tartozik: sodra ma is magával ragad, minden szavva ót és robban, részleteinek színpadi realizmusa s az egésznek szenvedélyes eszmei hevülete ma is páratlanul hatásos.


A cím, amely nem kisebb színházi rókának, mint Ifflandnak szellemét leheli, utal a darab anyagának egykori korszerűsége. Schiller a lovag-dráma mellett, részben annak árnyékában nő fel, érthető hát, ha átveszi a diadalmas előd legnépszerűbb hatáseszközeit s motívumait; az udvari cselszövényt, amelynek középpontjában a méreggel s tőrrel dolgozó nagyhatalmú kegyenc s a romlottságát irgalmas szépséggel s titokzatos, démoni szerelmi hatalmakkal tetéző kegyencnő áll.

 

De az „Ármány és szerelem” írója már a kor másik nagy vívmányát is ismeri, a polgári drámát: onnan veszi a rangon aluli házasság motívumát, azaz hogy csak a szerelemét, mert hiszen a drámai konfliktus e darabokban éppen társadalmi szokásrendnek és a szív parancsának összeütközéséből keletkezik. S a szabadságeszme, amely a szív, a szabad emberség, a választás jogának ditirambjait kibontó nagy monológokban sugárzik fel e drámában, a szabadságeszme sem Schiller egyéni találmánya. „ln tyrannos” zúgnak már körülötte a haladás írói s a szomszédos Franciaországban már felvonulnak a közelgő forradalom fellegei.


A nagy tehetséget és a művet azonban sohasem az anyag eredetisége teszi. Az „Ármány és szerelem” anyaga tagadhatatlanul keletkezésének koráé. Ezért is tette világszerte népszerűvé írója nevét, a költőét, aki ebben az esetben csak-ugyan egy döntő s győzelmes harcra gyülekező osztály panaszát kiáltotta ki s jogait harsogta el. Amit a költő adott hozzá, az a kifejezés páratlan ereje, az ábrázolás sugárzó jelképisége s mégis meggyőző életteljessége, az eszmék magas és tiszta szárnyalása s egy rendkívüli temperamentum teljes önfeláldozó kockára vetése.

 

A darab sikere a polgárság diadalai közé számít, a kockázatot, az üldöztetést, amit forradalmi merészsége kihívott, a költő egyedül vállalta. Ha van mű tehát, amelynek értékét a személyes helytállás varázsa megnöveli, aez a polgári tragédia ez. A művet az élmény szárnya emeli magasra. Nem olyan személyes élményekre gondolunk itt, mint Schiller stuttgarti tapasztalatai voltak az önkény vakságáról, könyörtelenségéről, a rekruták elutasításáról, stb., hanem sokkal inkább erre e mély alkotó élményre, amelynek segítségével a kor légkörében alaktalanul úszó szabadság- s emberség-eszmék pontos formát, költői testet s életet nyertek.

 

Minden Schiller drámában van valami, ami a kornak s valami, ami ez örökkévalóságnak szól. Az „Ármány és szerelem-ben az örökkévalóság e távlatát Ferdinánd alakja körül tapasztalhatjuk leginkább. Az „ifjú idealista” Schillernél több, mint puszta drámai hős; ez örök emberi egy változata; Schiller szellem-istenségének jelképe. Ez az alak végig kíséri egész pályáját: a Haramiákban ez gyujtogat, Don Carlosban ez lázad, még Demetriusban is ez bújdosik megváltást keresve. Legtökéletesebb megformálásában mint Ferdinand von Walther és Max Piccolomini lép elénk. Éppen ezért a nagyobbra néző rendezőnek ma már Ferdinandot kell az előadás középpontjába állítania. Ő a darab eszmei tengelyalakja.


Heinrich George sajnos éppen őt ejtette el s őt tette leginkább külsőséges parancsra ágáló figurává. Az illusztris vendégrendező remek színész, egyike a mai német színpad büszkeségeinek. Érthető, hogy mint rendezőt is inkább a színszerű, mint az eszmei feladatok érdeklik. Tagadhatatlanul sok érzéke van a rendezés finomabb eszközeihez is; azon ritka vezetők közé tartozik, akik nőni, élni s a maguk természete szerint fejlődni hagyják a rájuk bízott színészeket: jó pszichológus és van minőségérzéke. Az előadás színészi és technikai része általában igen jó. A játéknak van tempója, ha itt-ott bágyadtabb is a Schiller-i allergo con fucconál. Lélekrajzát ugyanaz a kissé stilizált történelmi realizmus jellemzi, amely Josef Fenneker.

 

Rembrandt-i félhomályba burkolt tömör színpadképeit szülte. Kitűnőek a realisztikus részletek, igen hatásos az alakok mozgatása, színpadkép és cselekmény összehangolása. Az ilyenfajta darabokban azonban, ha elhallgattatjuk az örökkévalóságnak küldött üzenetet, gyakran csak a rémdráma marad meg. Ez lehet igen hatásos, de biztos, hogy lényegtelen.
Sajnos ebben az esetben a kitűnő rendező a színháztól nem vette észre ez igazi drámai mondanivalót. Ferdinánd, a főalak, nem a léprecsalt eszme s a megtaposott emberméltóság hőse, hanem egy már-már nevetséges, affektált kamasz; nem az emberiséget érte benn sérelem, csak egy fegyelmezetlen, oktalan fiatalembert.

 

Unghváry László nagy igyekezettel birkózott feladatával, - hogy csak félmunkát végzett, részben a rendezés hibája is, amely az ő szerepéből hagyta el a legfontosabb részeket s őt mozgatta helyenként harsogó, oktalanul szavaló marionettként. Egy-két halkabb jelenetet azonban ízlésesen s jól oldotta meg. Meglehetősen túlzottnak éreztük Maklár Zoltán gesztikulációját. Müller tata, Schiller egyik leghatásosabb színpadi alakja, nem nélkülözi a humoros elemeket, alapjában véve azonban kemény, indulatában és fájdalmában monumentálissá növő alak. Makláry különben szépen és színesen árnyalt alakításából ez a belső méltóság és nagyság hiányzott.

 

Inkább megzavart kispolgár volt, mint a nagy pillanatokban hőssé magasodó művész. Sokkal stílusosabb volt Vízváry Mariska ostoba és nyelves Müller mamája. Az ármányt és erőszakot megtestesítő kancellár szerepét - most már másodszor - Lehotay Árpád játszotta. Alakítása határozott rajzú, nagyvonalú; inkább robusztus mint okos, inkább goromba mint ironikus. Szép
szövegmondása most is feltűnt. Abonyi Géza igen mulatságos, bár érzésünk szerint túlságosan is játékos figurát formált von Kalb udvarmesterből; Major Tamás okos tartózkodással tette némileg mégis emberibbé Wurmnak, a darab „ördögi" intrikusát.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Kezdődik a korongüzem Kezdődik a korongüzem
Vasárnap kora reggel a műjég felől harcias indián csataordításuk...
Budán vacsoráztam tegnap Budán vacsoráztam tegnap
Budán vacsoráztam tegnap. Kis, gyönyörű, megható nyári vendéglőben,...
Az oslói atlétikai Európa-bajnokságon Az oslói atlétikai Európa-bajnokságon
Csütörtökön délután Oslóban ünnepélyes keretek között nyitották meg...
A nemzeti munkaterv a szövetkezeti mozgalom kiépitését késziti elő A nemzeti munkaterv a szövetkezeti mozgalom kiépitését késziti...
A kormány nemzeti munkaprogramja ismét fokozottabban előtérbe tolta a...
Hogyan ismerkedtek meg egymással? Hogyan ismerkedtek meg egymással?
A mai gyakorlati szellemű, materialista világban sem lehet letagadni,...
Széchenyi Pál gróf repülőgépről virágesőt zúditott Titkos Ilona villájára Széchenyi Pál gróf repülőgépről virágesőt zúditott Titkos Ilona...
Titkos Ilona művésznő Szent Domonkos-utcai lakásán előkelő társaság...
Homonnay II. három gólt dobott vasárnap az FTC ellen Homonnay II. három gólt dobott vasárnap az FTC ellen
Vasárnap délelőtt az FTC csapata ellen játszott tréningmérkőzést az...
Mi történik Oroszországban Mi történik Oroszországban
Oroszországról csupa tendenciózus hirt kapunk. A hirszolgálat a...
A magyar föld nagy vizsgája A magyar föld nagy vizsgája
A diákok évzáró vizsgájához lehet legjobban hasonlitani a március hó...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98