A bálközi blokk egyik vezetője beszél a mai táncestékről, amelyekért nem érdemel szemrehányást az ifjuság

Egyik közírónk – Féja Géza – aki évekkel ezelőtt bejárt néhány vármegyét az Alföldön és tapasztalatait papírra vetette, most sokkal kedélyesebb terepre rándult ki. Alkalmasnak találta az időt arra, hogy megleckéztesse a mai magyar fiatalságot, amiért a farsangi időszakban, egy -másik szombaton este 6-tól 11-ig táncra vetemedik….

Eredeti, százszázalékos honfibu érezhető kiváló írónk soraiból, amikor az estélyekről ír és megjegyzi: „Helytelen dolog ugyanis a szenvedők, a dolgozók és az áldozatot hozók ellenszenvét kivívni.”

Hogy ez a sulyosnak látszó dorgálás, amelyet jól beirányítva az ugynevezett „bálközi blokk” felé dörgött el derék közírónk, nem éppen helyénvaló, azt az alábbiak bizonyítják…
Bálozik az ifjúság?.... Ne gondoljunk itt másnap reggelig, vagy délig tartó széleskedvű csuhajozásra. A mai magyar ifjuság és annak krémje, az egyetemi polgárok összessége rendelkezik annyi önmérsékléssel és józansággal, hogy kéretlen intelmek nélkül is csak az illő és rendeletileg szabályozott formák között szórakozzék.

Beszéljen azonban a megtámadott „bálközi blokk” egyik agilis főembere:
- Őszinte büszkeséggel tölt el bennünket – mondja -, hogy az ostorozott „bálközi blokk” tagjai közül többen katonák, sőt elnökünk, Ságh Károly sem nyilatkozhatik, mert ő is katona. Örülünk annak, hogy mulatozásunk csak felületes szemlélő szemében felesleges. Ugyanis minden „esténk” és estélyünk” tiszta jövedelmét a Vöröskeresztnek és a hadbavonultak hozzátartozóinak adjuk oda!
- Olyan közönséget hozunk egybe néhány órára, amely nem féktelen dáridózással, hanem magyaros jókedvvel őrzi a szép békeévek hagyományos bálainak emlékét. Ez a közönség örömmel fogadja magába a harcokban fáradt fiatalokat, akik – például szabadságuk idején – jól mulatnak estjeinket és megtalálják a hozzájuk méltó társaságot, megismerkedhetnek társadalmi körükhöz tartozó leányokkal.
- Beszéljünk ezekről az esetekről, - vetem közben - , milyenek a ruhák, milyen a hangulat és így tovább….
- A táncoló hölgyek, leánykák ruhái többnyire rendkívül egyszerűek. Ujabban mindinkább tért hódit a rövid ruha, azonban minden estén láthatunk egy-két komolyabb nagyestélyi ruhát is. A férfiak többsége szmokingot visel. Az idei jogász-est volt az első amikor a szmoking volt a kötelező! A meghívón is feltüntették! Kétsorosat viselünk, puha gallérral.
- Mikor tartják a szupét?
- A „vacsorát?” Este fél 9-kor. A táncot hat, fél hétkor kezdjük, csárdással. Azután felváltva muzsikál a cigány és játszik a dzsessz. Arra törekszünk, hogy a „szupé” minél gyorsabban lebonyolódjék. Kissé körülményes és nehézkes programpontja ez az estéknek… Ki-ki előszedi őrzött jegyeit s ha a fiatalember valamelyik család vendége – a jegyeket átnyujtja a papának… A husjegy kivételével. Azt csak a legritkább esetben sikerül otthonról elhozni…Ezért inkább olyan ételeket fogyasztunk, amikhez nem kell husjegy. Igy is jó! Sőt: jobb, mert van ugy, hogy már 9 után, negyed 10-kor kezdődik a szupécsárdás… Sietni kell a tánccal, mert a záróra gyorsan elérkezik…

Igy mulat fiatalságunk! Sietve – de vidáman, jókedvűen telik el egyik-másik szombat este.
Ugyan ki irigyelheti tőlük azt a kevéske táncot? Hiszen – láthatjuk – nem zavartalan a mulatozásuk és helyén van a szívük. És hagyomány az is, hogy: „Sírva vigad a magyar!”
Ne bántsuk a táncoló ifjuságot!
H. J.