Ilyen nagy győzelemre senki sem számított. Se a közönség, se a versenyzők, de még a - csapatkapitány sem. Azzal kezdődött, hogy az 1000 m-es időfutamokat – jó idővel – „hazahoztuk” Peterhans és Tarchini előtt. Morvai 1:17:4-gyel 2. lett az 1:14:6-ot menő Nagy Béla után. A megérdemelt győzelem után gépestül együtt vállra emelték a népszerű Bélát. (Pontarány 8:3.)

Mondta is Nagy Béla:
- Már tegnap éreztem, hogy ma vagy nagyon nagyot megyek vagy semmit.

A repülő futamokon ismét Nagy, illetve Morvai osztoztak egy futamot kivéve, amit Hegenbuch nyert meg Morvai ellen. Ez volt az első svájci győzelem. A párosítás a következő volt. 1. Morvai – Angstmann, 2. Nagy – Hegenbuch. 3. Hagenbuch – Morvai, 4. Nagy – Angstmann.

Az utolsó futam első köre után egy hirtelen kormányzás következményeként Nagy hajtókarja leért a betonra és Béla, gépével összeforrva legurult a teknő aljába. Szerencsére lépésben gurultak és így kisebb horzsolással úszta meg a merész vállalkozást. Legrosszabbul a hátsógumija járt. Sok helyen felrepedt a felső gumiréteg, amit sebragasztó leukoplaszttal tapasztottak le a segítő kezek.

Ugyancsak magyar győzelmet hozott az üldöző csapatverseny is, amelynek lefutása után már 22:13 arányban vezettünk a svájci válogatott előtt.

Befejezésül a pontversenyt futották le, ami ugyancsak betetőzte a magyar győzelmeket. Végeredményben 28:18 arányban nyertük meg az első magyar-svájci kerékpáros pályaviadalt.