Dtum
Login with Facebookk
1944 | December

Az ember a sztratoszférában

Az új megtorló fegyverről, a „V. 2.”-ről számos érdekes megállapítást olvashatunk, amióta bevetették Párizs, London és Antverpen ellen. A szakértők egyikének véleménye szerint az új német fegyvernek rendkívül nagy a sebessége, legalább 1300-1600 kilométer óránkint és az a magasság, amelyet a sztratoszférában elér, körülbelül száz kilométerre tehető.

Az újfajta német repülőbomba alkalmazása újból a szrtratoszféra-repülés felé irányította a szakkörök és a közönség érdeklődését. A földet körülvevő levegőréteget 11-12 kilométer magasságon felül sztratoszférának nevezi a tudomány, ez a réteg olyan ritka, hogy benne az ember már nem élhet. Néhány évvel ezelőtt Piccard professzor, a kiváló belga kutató ejtette ámulatba a világot, amikor gondolájával elképzelhetetlen magasságba emelkedett. Egyik útján 16.000 méterre szállt fel acélgondolájával és a sztratoszféráról tett megállapításai világszerte nagy feltűnést keltettek.

A repülőgépet működés közben erősen akadályozza a levegő ellenállása. A ritka levegőjű sztratoszférában jóval kisebb a légellenállás, tehát a repülőgép sokkat gyorsabban repülhet. A nagy magasságokban való repülésnek azonban akadályai is vannak. Minél magasabbra emelkedünk, a levegő oxigéntartalma annál jobban gyérül, a légnyomás csökken. A turisták jól ismerik az úgynevezett „hegyi betegséget”. A legedzettebb hegymászók 4000-5000 méter magasságban rosszul tesznek; 5000 méteren felül szervezetük felmondja a szolgálatot, érzékszerveik eltompulnak, akaratuk elgyöngül, szédülés fogja el őket, orrukon-szájukon elered a vér.

Aki repülőgépen 3000-4000 méter magasságra emelkedik, ugyanúgy jár, mint az a turista, aki 6000 méter magas hegyre kapaszkodik fel. Hogyan lehet leküzdeni a „hegyi betegséget”? Segédeszközzel: ha a pilóta oxigénálarcot húz a fejére, vagy a pilótafülkét hermetikusan elzárják a külvilágtól, a kellemetlen tünetek nem jelentkeznek, mert a kinyitott oxigénpalack éltető tartalma mentesíti minden bajtól.

A sztratoszféra-repülés másik nagy akadálya a gép elé tornyosul. A légritka térben a propeller nem képes feladatát teljesíteni. Hiába forog kettőzött gyorsatággal, nem tud miben megkapaszkodni, szinte egyhelyben topog, alig-alig jut előre valamicskét. Ezeken a nehézségen segít a rakéta-szerkezet.

A jövő közlekedési eszköze a hatalmas fémmadár lesz, amelyet légcsavarok helyett a szárnyakban kétoldalt elhelyezett rakétatöltetek visznek célja felé. A rakétatöltetben elégő, felrobbanó gáz vagy más robbanó anyag szolgáltatja a hajtóanyagot. A rakétaközlekedésnek két fontos problémát még meg kell oldania. Az egyik az, hogy a robbanás úgy történjék, hogy az egyik rakétatöltet robbanása a másikat ne befolyásolhassa, ne történhessék meg az, hogy amíg az egyik felrobban, megsemmisítse a másikat és az egész szerkezetet.

A másik probléma az, hogy a vezetőnek módjában legyen tetszésszerinti időközben és mennyiségben előidézni a robbanásokat, hogy a repülőgép sebességét szabályozhassa. Ezek a problémák azonban részletkérdések, amelyeket a nagy léptekben fejlődő rakéta-technika könnyen megoldhat. Közel van az idő, amikor a levegőt már nem propeller hajtotta fémmadarak, hanem rakétarepülőgépek hasítják a légritka térben.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Piccard, a sztratoszférarepülő és fantaszta Utaszállító repülőgépek a sztratoszférában
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98