A sötét éjtszakában támadó ellenséges repülőgépek bombavetéskor nem használhatják a nappal megjelelő célzókészüléket, ezért vagy különleges éjtszakai célzóberendezéssel, vagy mesterséges fény segítségével dobják le bombáikat a célpontokra.

A speciális éjtszakai célzókészülék nagyon bonyolult és rendkívül drága, tehát nem építhető be minden bombázógépbe, éppen ezért a légitámadások nagyrészét mesterséges fény mellett hajtják végre. Ha az éjtszakai bombázók kötelékben támadnak, csak a kötelék előtt repülő egy vagy néhány gép van éjtszakai célzóberendezéssel ellátva, ez a néhány gép alkotja a céljelzőköteléket. A céljelző gépek feladata a célpontok felkutatása és azoknak mesterséges fényekkel való megjelölése az utánuk jövő bombázók részére. Céljelölésre világítóbombákat alkalmaznak, ezek lehelnek ejtőernyős világítóbombák és céljelző bombák.

Az ejtőernyős világítóbombák 20-30 kiló súlyú fémtartályok, amelyekben legtöbbször magnézium- vagy foszfortartalmú, rendkívül erős fényű világító anyag van. A célkijelölő gép a kijelölt terület fölé érve a világítóbombát ledobja és ez a rászerelt ejtőernyővel lassan ereszkedik alá. A nagy fényerejű világítóbombák megsemmisítése a légvédelmi tüzérség feladata. Világító tartamuk 3-5 perc.

A célkijelölő bombát célzott vetéssel irányítja a gép a célpontra. Sokszor előfordul, hogy egyszerre több ilyen bombát dobnak a célpont köré. Ezek világító tartama 3-5 perc. A célkijelölő bomba súlya elérheti a 100 kilogrammot.

A Németbirodalom fölé berepült angolszász terrorbombázók újabban különleges célzóbombát alkalmaznak. A céljelzőköteték egyik gépe a célpont fölé érve ledobja a bombát és ez bizonyos út megtétele után magától felrobban és a szétnyílt fémbomba belsejéből megszámlálhatatlan mennyiségű, nagy fényerejű világító rudak hullanak alá szinte vízesésszerűen. A célkijelölő repülőgépek több ilyen bombával jelölik meg a bombázó területet az utánuk jövő éjtszakai bombázóknak.

A támadó terrorbombázók ellen a légvédelmet és az éjtszakai vadászokat vetik be. Az ellenséges gépek felkutatása segédeszközök: fényszórók, fülelőkészülékek és rádiólokátorok révén történik. A vadászok hősi harcairól és a légvédelmi tüzérség nagyszerű teljesítményeiről számtalan esetben olvashattunk, de rádiólokátorról nagyon keveset hallhattunk, pedig megérdemli, hogy ezúttal vele is foglalkozzunk. A rádiólokátor nélkül nem lehet elképzelni korszerű légvédelmet.

Lényegében egy magából állandóan ultrarövidhullámokat kisugárzó rádióleadó. Ha ezek a hullámok fémtárgyakba ütköznek, azonnal visszaverődnek és ezeket a visszaverődött hullámokat egy másik készülék felfogja és ezáltal pontosan meg lehet állapítani az ellenséges repülőgépek helyzetét.

A légvédelmi tüzérség részére a bemért ellenséges repülőgépeket fényszórók világítják meg és a gépágyúk lövedékei sorozatosan zuhognak a támadó gépre. A levegő éjtszakai hősei: a vadászok földi rádióirányítás és saját bemérőkészülékek segítségével tudják a vaksötét éjtszakában az ellenséges terrorbombázókat felkutatni. Mihelyt e sikerült, a támadót megrohanták és hatásos tűzfegyvereikkel megsemmisítik.