Budapest, február 20.

Mi nem tekintjük Budapest utcáit a magunkénak - mondotta Magasházy László -, de nem engedjük át másoknak sem, mert az utca nem diktálhat sem jobbról, sem balról, nem foghajta le a felelős tényezők kezét cselekvésük szabadságában. Mi törvénytisztelő tagjai maradunk a nemzetnek, védelmezői és örzői a mult hagyományainak és szerény, de megalkuvást nem ismerő munkásai a magyar jövőnek.

Nem bántunk senkit, sőt szeretettel ölelünk keblünkre minden magyart, felőlünk szabadon gondolkodhatik bármely szervezet, párt, politikai vagy társadalmi egyesülés, míg az a nemzetet szolgálja, de felemeljük figyelmeztető szavunkat és ujra felsorakozunk, ha a szennyviz ismét felszakadni készül és elárasztással fenyegeti hazánkat. Nyitott szemekkel és éberen figyeljük az eseményeket, hogy meglepetések ne érjenek bennünket.

Kifejtette ezután, mit jelent ma magyarnak lenni és utalt Teleki Pál gróf szavaira, aki a lényeget abban jelölte meg, merjünk magyarok lenni!

A miniszterelnök beszéde
Kállay Miklós miniszterelnök mondott ezután nagy érdeklődés mellett beszédet. A miniszterelnök hangoztatta, hogy a Nemzetvédelmi Kereszt nemcsak kitüntetés, hanem elsősorban elkötelezés. Elkötelezés a nemzettel, minden igaz magyar üggyel szemben: nem ad jogot sem tárgyi, legkevésbé anyagi vonatkozásban, de jelent jogot, sőt kötelességet ott, ahol a nemzet, az egész érdekében helyt kell állani, szó kell emelni.

A több munka, a szigorubb etika, a mindenekfeletti magyarság kötelességét jelenti. Megkülönböztetés, de nem a jelkép, az érdemrend különböztet meg, hanem az, ha a multban tanusitott magatartás és a jelen kötelességteljesitése ékesit mindnyájunkat. Az áldozatban, a fegyelemben, az önzetlenségben s nemzeti létünk és annak magasabbrendűrségét egyedül biztositó puritán és mást nem is tűrő életfelfogásban legyenek a Nemzetvédelmi Kereszt tulajdonosai az előljárók.

A miniszterelnök ezután behatóan foglalkozott belső kérdéseinkkel: a közellátási problémáival, a munkafegyelem kérdéseivel. Szembeszállt a feketepiac jelenségeivel, nemkülönben azokkal a megtévelyedésekkel is, amelyek - hála Isten, egész kis számban - előfordultak s a rémhirek és a rágalmazások terjesztésével. Arra kérte a nemzetvédelmi keresztesek táborát, hogy mindannyian hitet és bizalmat vigyenek magukkal az ünnepi ülésről, mert a hit és az önbizalom a kiválók, a különbek tulajdonságai.

Hiszek benne - mondotta a miniszterelnök beszéde végén -, hogy megálljuk helyünket és megmentjük a nemzetet.