A technikai életben, különösen a közlekedésben sok olyan találmányt használnak, amelynek alapötletét már az állatvilág is megvalósította. Ezeket az ötleteket az ember részben a Természettől leste el, részben pedig az állatvilágtól függetlenül újból felfedezte. Ha képsorozatunkon végig nézünk, noha valósággal megdöbbenünk az állatok leleményességén. Ráadásul ezek a technikai „újítások” nagyrészt évmilliók óta használatban vannak, az illető állal tehát nemcsak a technikai civilizáció kezdete előtt felfedezte őket, hanem jóval előbb, mint amikor az első ember megjelent a Földön.

A legtökéletesebb óceánjáró hajó is hatalmas oldalhullámokat ver fel haladása közben. Ezek a hullámok azt jelzik, hogy a hajónak a tökéletes megépítés mellett is sok felesleges ellenállást kell leküzdenie. A macskacápa úszás közben nem ver ilyen hullámokat, mert a feje olyan alakú, hogy a haladás irányába alig fejt ki ellenállást. Ezt a „cápafejet” újabban a hajóépítő-iparban is tanulmányozzák. A kísérletek tanúsága szerint a cápaszájalakúan épített hajóorr sokkal előnyösebb az eddigi hajóorr-formáknál.

Mindenki megfigyelheti, hogy a vonuló madarak ékalakba rendeződve haladnak. Ezt az alakzatot veszik fel a levegő veszedelmes ragadozó madarai, a bombázógépek is, mert így kevesebb légellenállást kell leküzdeniök. A repülőgépek futószerkezetét felszállás után a gép törzsébe vonják be. Ugyanezt teszi a sirály is, amikor a levegőbe emelkedve hasához húzza lábát és ezzel kerüli el a fölösleges légsurlódást. A tenger bámulatos ügyességgel úszó állatai, a delfinek tökéletesen „áramvonalasak”.

Ezt az alakot utánozza a tengeralattjáró, vagy még inkább a kilőtt torpedó alakja. Az állatvilág egyik legcsodálatosabb tudománya, az izomerővel való repülés, az embernek nem adatott meg. Akadnak ugyan vakmerő kísérletezők, akik legalább az izomerő segítségével való lebegést megpróbálják, de sorsuk legtöbbször ugyanaz, mint a mitológiai Ikarosé. Így járt annakidején Clem Sohn, a híres „denevérember” is, aki egyik mutatványa közben háromezer méteres magasságból lezuhant.

Valamennyi állati feltaláló között a sziámi vadászhal a legérdekesebb. Ez a különös kis állat a légvédelmi tüzérség alapötletét valósítja meg, mert a vízből kiálló, vagy partmenti növényzeten megtelepedő repülő rovarokat lövöldözi le. A lelövés úgy történik, hogy a hal a letelepedett rovarra egy vékony, de rendkívül pontosan irányított vízsugarát löveli.

Ez a vízsugár a gyanútlan rovart a vízbe löki, az ügyes hal így jut mindennapi rovartáplálékához. Sorozatunkat még folytatni is lehetne, de ez a néhány példa is meggyőzően bizonyítja, hogy az emberi elme egész sereg felfedezése tulajdonképpen nem is felfedezés, hanem csak a Természetben valósított ügyes ötletek utánzása.