Dtum
Login with Facebookk
1945 | Július

Baráti beszélgetés a hazatért Zsolt Bélával

Budapest, július 14.
Sápadt arcbőre alatt idegesen mozognak az izmok, a nagy barna szem komolyan, kérdően néz vissza ránk, kezében parázslik a cigaretta, egyik a másik után gyullad meg és hamvad el. Zsolt Béla ül itt velem szemben, a költő és közíró, a harcos és az üldözött, a gondolkodó és az igazság bajnoka.


- Mikor néhány napja svájci földről megérkeztem - kezdi felindultan, rekedt hangon –, egy újság lobogott felém. Nagy szenzáció: Toronyit a munkásszázadok hóhérát felakasztották!


Leveri a hamut a cigarettáról.


- Ő volt az én századparancsnokom. Ő akart meggyilkolni.


Micsoda Shakespeare tollára méltó jelenet lett volna, ha az egy héttel előtt hazaérkező Zsolt oda dobbant volna a tárgyalóterembe, hogy szembenézett pribékjével és vádolja őt. Machbeti pillanat: a meggyilkolt Banquo, akinek nem a szellem tér vissza, hanem ő maga…


- Nem szerettem volna - biggyeszti el a száját. – Nem szívesen álltam volna oda…


Nem akar beszélni a szenvedéseiről. Arról, ami 1941-től egészen a svájci szökésig tartott.


- Akkor már minden megtörtént velem, ami gyötrelem és gyalázat. A nyomorúság és a kín, a megaláztatás és a szenvedés legmélyebb mélységeibe merültem alá. Aztán: Toronyi kiadta a parancsot, hogy élve  haza nem kerülhetek! Azért, mert megtudta, hogy Budán rendelkezés történt: haza kell engem szállítani... Kilenc napig ütöttek, vertek, rugdostak: szerették volna, ha „természetes halállal” múlok ki. Kórházba kerültem. De néhány nap múlva jött egy hadbíró és közölte velem, hogy főbenjáró bűnnel vádolnak: lázadással és függelemsértéssel. Mi várhat rám? Kötél… De megérkezett egy derék vezérkari kapitány: repülőgépen jött a paranccsal, hogy élve találjon rám és vigyen haza, mert otthon az én két barátom, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Körmendi Lajos hónapok óta folytatták az ádáz küzdelmet az életemért. Hazakerültem, majd rövidesen a Margit-körútra. Fogságba. Itt már összeköttetésbe kerültem a kommunistákkal.


Látom, hogy nem szívesen beszél az üldöztetéséről. Másra terelem a szót, szabadság…. ez a szó hagyja el az ajkamat és megkérdezem tőle: mit tart az írástudók árulásáról: Azokról, akik író létükre elárulták a világ minden írójának közös eszményét: a szabadságot.


- Író nem fordulhat szembe a szabadság ideáljával - feleli –, de azért most vigyázzunk, nagyon vigyázzunk: nehogy a végsőkig megvalósított szabadságból – kannibálizmus legyen. Én a szabadság kérdésében sem vagyok dogmatikus. Az író? A legnagyobb baj és a legnagyobb árulás az volt, hogy a tehetségtelenek lázadásához csatlakoztak a tehetségesek is…


- Adhatunk ezeknek egykor amnesztiát?


- Nem! Amnesztiát soha. Ők legfeljebb – amnéziára számíthatnak. Arra, hogy az emberek feledékenyek.


- Nagyon vágyódtál haza?


- Nagyon. Azt mondtam gyötrő honvágyamban, hogy: Duna… az után már beértem volna a kis Zagyvával is. Csak magyar folyó legyen, csak magyar föld. Azt mondták, hogy mindent zsidó szemüvegen át nézek. Mit tehettem volna, mikor Magyarországon ez volt a központi téma. Már 1941-ben mondta egyik képviselőházi beszédében Milotay István: „Ha a németek ezt a háborút elvesztik, mi elveszítjük mindazt, amit hat éven át el tudtunk venni a zsidóktól” Ebben az időben hivatkozott, azzal Kulcsár István, az „értelmiségi kormánybiztos”, hogy 58.000 íróasztalt vettek el a zsidóktól. Szembe kellett hát néznem azzal az aljas klikkel, amely ennek az 58.000 íróasztalnak a szemszögéből nézte a magyarság minden életproblémáját. Ebben mentünk tönkre!


A reakcióra terelődik a szó:
- A magyar demokrácia még fiatal, túl fiatal és kezdő. A magyar demokráciának nincsen hagyománya, nincsen múltja. Kérdem a szigorú bírálóktól: hát voltak nekünk demokratikus intézményeink? Könnyű ott demokráciát csinálni, ahol azt csak fel kell támasztani tetszhalálából. Itt, nálunk, nem lehet még klasszikus demokráciát követelni. A könnyelmű bíráknak – a reakciónak! – Moliere-rel felelek:  „Te akartad Dandin György!


- Szovjet és demokrácia – kérdezzük.


- A demokrácia nem lehet el Oroszország nélkül. Mi, baloldali magyarok voltunk az elsők Európában, akik tudtuk, hogy a Szovjet volt a nagy akadály, amely miatt a fasizmus nem tudott teljesen győzedelmeskedni. A demokrácia tehát nem tud megélni e hatalmas ellensúly, Oroszország nélkül! A Szovjet puszta létezése elég arra, hogy az antidemokratikus erőket megfékezze. Az angolok is jól látják ezt. Ime, a liberális párt messze túlment a Beveridge-tervein, radikális gazdasági programot vall, abbahagyja az ortodox szabadelvűséget és a nagyüzemek szocializálása mellett száll síkra!


Tudom, hogy Svájcban egyik felolvasást tartotta a másik után. Zürichben, Genfben, Bernben. Előadásait a svájci kormány tagjai és a diplomaták látogatták. A legjobb amerikai lapoknak dolgozott, keresett cikkírója volt a New York Times-nek. A keze után nyúlok, a szemébe nézek:
- Felelj most: maradsz? Nézz körül a romok között és felelj: maradsz?


Még a cigarettát sem teszi le, nem áll fel az asztal mellől, nem dülleszti ki a mellét, s hangjában sem zendül szónoki pátosz. Egész egyszerűen mondja: ő, akitől elvitatták magyarságát, ő, akiben négy esztendeig vasfurkóval és halálos fenyegetésekkel, megalázással és ütlegekkel akarták beleverni azt, hogy idegen, hogy nem magyar:
- Maradok.


Balassa Imre

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
New-York vizalatti alagútjai New-York vizalatti alagútjai
New-Yorkban egymásután épülnek a különböző czélokra szolgáló...
Újabb csata Artois-nál Újabb csata Artois-nál
Május első harmadában Artois közelében ismét a nyugati hatalmak...
Több mint tizenötezren vettek részt a szocialisták vasárnapi népgyülésén Több mint tizenötezren vettek részt a szocialisták vasárnapi...
Vasárnapi délelőtt tíz óra tájban szokatlanul nagyszámu munkástömegek...
Téli közmunkákat követelnek az építőmunkások Téli közmunkákat követelnek az építőmunkások
Ha a főváros külső kerületeit járjuk, mindenfelé épülőfélben lévő,...
Izgalmas jelentek között mondották el a náci-vezérek végső...
A hatalmas tárgyalóterem közönsége lélegzetvisszafojtva figyelt a...
Kétszeres meghosszabbítás után dőlt el a Vízipóló Kupa Kétszeres meghosszabbítás után dőlt el a Vízipóló Kupa
Fedett uszoda. Este 6 óra. Alig 500 néző. Megjelenik Albrecht kir....
Apróságok Apróságok
Karczag városában meghalt Tóth Borbála, a ki úgy rendelkezett, hogy...
A gyógyító sugártól a halálsugárig, a gamma és a Z-sugár A gyógyító sugártól a halálsugárig, a gamma és a Z-sugár
A történelemből ismerjük Szirakuza szicíliai város ostromát. Kétezer...
A Himalája megmászása
Az angol lapok részletes tudósításokat közölnek annak a nagyszabásu...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98